Karácsonyt hozó filisek a Barátok templomában

Haáz Sándor együttes-vezető, karnagy elmondta, hogy minden koncertjük más-más jellegű volt. Brassóban zsúfolásig megtelt a templom. Dabason is tele volt a sportcsarnok. A budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban sikerült elérniük, hogy az ötszáz férőhelyes nagyterembe kaphassanak kétszázötven tiszteletjegyet, hiszen jutalmazni kellett valamivel az ottani barátokat, ismerősöket, rokonokat és a szállásadókat. Az együttes vezetőjében mindig feszültséget okoz, ha egy nagyvárosban szórják szét a másfélszáz gyermeket, hiszen jórészt ismeretlen családoknál szállnak meg, elég nagyok a távolságok, de ezúttal nem voltak jelentős késések, annak ellenére, hogy a fővárosban, Budakeszin és Veresegyházon szálltak meg a gyermekek.

„Bármennyire is fegyelmezettek a kórustagot, a harminc év alatt előfordult már, hogy a szülőknek kellett hazatelefonálni, hogy ők próbálják onnan kideríteni, hogy melyik rokonnál, ismerősnél időznek a gyermekeik.”

Kiváló akusztikai adottságokkal rendelkezik az Uránia nagyterme, nagyon jó teltházas előadásokat tarthattak. A váci székesegyházban éppenséggel csak plusz két fok volt a hőmérséklet, amikor felszereltek, de hamarosan felfűtötték a légteret, s a maximumig hevítették a hangulatot is. „Egyébként nem ez rekord, a kassai dómban mínusz két fokról kezdtük.” Visszafelé már fáradtak voltak a gyermekek, hiszen utaztak – a négy éjszakából csak kettőt töltöttek ágyban, a másik két éjjel a buszon aludtak, az immár megszokott rutin szerint, hiszen mindenki megfelelő „túlélőcsomaggal” és profi „buszos felszereléssel” indul útra –, de Haáz tanár úr szerint ezt a kimerültséget a vásárhelyiek nem vették észre. „Amikor énekelnek, igyekeznek mindig a maximumot adni. Azt csak mi tudjuk, akik benne vagyunk egy-egy produkcióban, hogy van bizony különbség, nem lehet mindig egyforma a teljesítőképességünk. Nagy a belvárosi katolikus templom Vásárhelyen, de mégsem elég, egy kicsit rosszul esett, hogy az érdeklődök egy része kénytelen volt az előtérből és az utcáról követni a koncertet. A kórust tulajdonképpen nagyon nehéz kihangosítani, hiszen a benne éneklők nem egyenként, hanem együtt értékesek. A Fili százötven embert jelent. Kivetítőt felszerelni pedig már nem volt idő, de így is emlékezeteset adhattunk a városnak. Léptünk már fel a Kultúrpalotában, mindig az az álmunk, hiszen ott abban vannak a legjobb adottságok, de most már nem tudtuk lefoglalni.”

Az együttes vezetője most sem győzte hangsúlyozni, hogy a szervezőcsapatnak, a pedagógus kollégáknak is sokat köszönhet, hiszen nemcsak segítők, pótszülők, kellékesek, öltöztetők, hanem figyelniük kell a gyermekek egészségi állapotára, olykor pedig át kell vedleniük menedzserekké, szórólap-osztogatókká, illetve alkalmi árusokká, hiszen immár nem csak CD-ket árusítanak, hanem egyebet is. Készült egy karácsonyi dalokból álló kottafüzet, külön hangszerenkénti bontásban, amellyel tulajdonképpen segíteni szeretnének a más országokban, más városokban működő kórusoknak, olyan – népi és klasszikus gyökerű – repertoárt, kínálatot állított össze Haáz Sándor, amely a Filinél kiválóan működik. Ez a „kottacsomag” egy sorozat első része, következnek majd a népszerű klasszikusok és a népdalok. A Fili vezetője nem győzte köszönni Farkas Antal kollégánk közreműködését, aki akárcsak harminc évvel ezelőtt, most is mindenféle médiaeszközzel követi az együttes munkáját – többek között nagy nézettségű videofelvételekkel árasztja el a Székelyhon.rot – és nagyban hozzájárult, hogy a Fili olyan márkanév lehessen, amely képes a Székelyföld hírét is messzire vinni és közvetve hatással bír a faluturizmusra és a régió fejlődésére is.     

A valódi turnézáró igazából Udvarhelyen történik majd: a Barátok templomában december 22-én délután 5 órakor találkozhatunk vélük. „Közel lesz a Bethlehemi jászolhoz, a főtéren zajló ünnepi eseménysorhoz, kiegészíti azt, és egyben hozzájárul az udvarhelyiek karácsonyi várásához is” – mondotta végezetül a jeles zenepedagógus.