Háry János mint táncos népszínmű

Daljáték és táncjáték

Az operák repertoárján a Háry János daljátékként szerepel. Szabó Emese rendező, ahogy egy sajtótájékoztatón is nyilatkozta, a színházak által játszott népdrámát vette mintaként, így a prózai részek hangsúlyosabbak, az előadás fő erejét, sajátosságát pedig a táncossá alakított zenés jelenetek adják. Az utóbbiakat Szűcs Gábor koreográfus dolgozta ki. Habár tudjuk, hogy Kodály helyenként a népzenét ihletőforrásként használta fel, és bizonyos mértékben átdolgozta ezt a muzsikát, így nem mindenhol érződik rajta olyan erősen a tánczene jelleg, mint az eredetiben. A koreográfusnak jól sikerült a hagyományos néptáncelemeket beépíteni az előadásba.
Mivel a táncosoknak szükségük van nagyobb téren megnyilvánulni, minimális a díszlet. Kupás Anna díszlettervező elárulta, hogy ezt szaknyelven „üres térnek” nevezik. Vékony csövekből készíttetett el egy vázat, világító ledes szalagok segítségével utalnak arra, hogy mikor hol játszódik a történet. Amikor például a kis házikót világították ki, tudtuk, hogy ez a határőr-bódé, ha a kétfejű sas fénylett, akkor a bécsi császári udvart idézték.

Kodály a népzenét csempészte be a színházi repertoárba

Élőzenét ezúttal nem lehetett biztosítani, ezt a városi színház előadótermének felépítése sem tenné lehetővé, mivel nincs megfelelő színpadi árok. Hogy Kodály daljátéka a megfelelőképp megszólaljon, a Kolozsvári Operabarátok Társasággal készíttették el az előadás hangfelvételét. Mint tudjuk, Kodály Zoltán azért fogott a Háry János megkomponálásához, hogy az értékes népzenét visszacsempéssze a színházi repertoárba, a daljátéknak az ősbemutatója 1926-ban a Magyar Állami Operaházban volt. Ahogy a zenekritikusok írják, a magyar zeneszerző a népies lírai daljáték XIX. századi műfajának teremtette meg a magyar párját. Azért nyúlt egy századdal korábbi műfajhoz, mert egyfelől a népdalt eredeti, zárt formájában is megszólaltatni csak a daljátékok keretében lehetett, más szerkezetekben stílustörés jöhetett volna létre. Másfelől a zeneszerzőnek azzal is számolnia kellett, hogy a korabeli polgári réteg, a városi közönség nem ismeri az eredeti népdalt, amelyet akkoriban már csak az elszigeteltebb falvakban őriztek még. A városi, nagyvárosi színházi közönség tehát a népdalt a múlthoz kötötte, ezért jött kapóra Garay János reformkori költő Az obsitos című elbeszélő költeménye, melynek alapján Paulini Béla és Harsányi Zsolt összeállította a daljáték librettóját.

Nehéz a dolga a katonának

Tudjuk, hogy a Habsburg Birodalom korában a falusi legények számára nagy terhet jelentett a sorkatonaság. Sokszor csak nyolc év szolgálat után kapták meg a katonai elbocsátó levelet, az obsitot. Háry János is egy kiszolgált baka, aki esténként a nagyabonyi korcsmában meséli hőstörténeteit, amelyek megelevenednek a színpadon. Hogy hiszünk-e neki vagy sem, az csak rajtunk múlik, hiszen a történeteiben megjelenik az a magyar ember, aki nélkül az osztrák sógor nem vitte volna sokra.

Előadás-elemzés

A csíkszeredai előadásban Háry János szerepében Kozma Attilát láthatjuk, aki bár a legutóbbi (január 5-ei) előadáson megoldotta a szerepet – kiválóan énekelt és a prózai részeknél sem hibázott –, a megjelenített karakter nagyon hasonlított például a legutóbbi alakításához, nevezetesen A revizorban játszott Dmuhanovszkij polgármesteréhez. Továbbá, mivel ezúttal egy sajátos koprodukció jött létre, egy táncjáték, talán szerencsés lett volna kipróbálni főszerepben Bilibók Attilát, aki egykor a Hargita Együttes táncosa is volt, így be tudott volna hozni egy, a néptánc nyelvét jól ismerő Háry Jánost, aki lehet, hogy jobban illett volna az előadás stílusához, mint Kozma.

Feledhetetlen volt számomra viszont a császárnét alakító Zsigmond Éva Beáta, aki hitelesen hozta a szeszélyes lányát, Mária Lujzát (Czikó Julianna) férjhez adni kényszerülő anya vívódását.
Összességében az előadás jól sikerült, a közönség reakcióján lemérve is úgy tűnt, hogy átjöttek a humoros sztorik, ugyanakkor a háborúra való készülődés jelenetéből kiérződött, hogy a katonaélet sem volt mindig „gyöngyélet”.

Háry János (daljáték két részben)

Szereplők: Kozma Attila, Kiss Bora, Fülöp Zoltán, Lőrincz András Ernő, Zsigmond Éva Beáta, Czikó Juliánna, Kosztándi Zsolt, Bilibók Attila, Ráduly Beáta, Márton Noémi Eszter, Puskás László, Bende Sándor.

Táncosok: Szabó László, Antal Zsolt, Ábrahám Róbert, Bíró Enikő, György Piros, János Gabriella, Kósa Mária Gabriella, Laczkó Benedek Tünde, Márton Erzsébet, Rigmányi Júlia Katalin, Sándor Katalin, Varga Emőke, Böjte Róbert István, Gábor Dénes, Gábos Endre, Hozó Levente, Kelemen Szilveszter, Péter László, Rigmányi Lajos. Kishercegek: Antal Adorján, Antal Csanád, Csiszér Csongor, Elekes Csanád, Ferencz Dávid, Tóth Zselyke.

Dramaturg: Budaházi Attila, zenei munkatársak: Jankó Zsolt, Ványolós András, zenei vezető: Bene Zoltán, koreográfus-asszisztensek: Fundák Kristóf, Vajai Franciska, koreográfus: Szűcs Gábor, rendező: Szabó Emese.

Az előadás legközelebb január 14-én, kedden 18 órától látható.