Fergeteges hangulatú esten derült ki a budapesti Trafó Kortárs Művészetek Házában, hogy igazából nincs is új a nap alatt. A tavalyi győztes, Süveg Márk Saiid megvédte a címét, a slam poetry pedig újra bebizonyította: sikeresen tölti be azt a szerepét, amellyel olyan emberek számára is közelebb hozza a költészetet, akik amúgy csak elvétve vennének kezükbe verseskötetet.
2013. november 17., 11:572013. november 17., 11:57
2013. november 17., 15:322013. november 17., 15:32
Legendás sportriporteri fordulattal élve november 15-én este többen voltak a Trafóban, mint ahányan befértek. A néhány feltűnő kivételt leszámítva többnyire tizen-harmincéves fiatalok tömegében még e kezdés előtti percekben is sűrűn felhangzott a „jegyet vennék” segélykiáltás, de egy-két földhöz ragadt szempont – lásd például: ülőhelyek korlátozott száma – ezúttal felülírta a líra akadálytalan szárnyalását. Így bő ötszázan lehettek tanúi a második Magyar Slam Poetry Bajnokság döntőjének, amelynek során 24-en mutatták meg magukat. Közöttük öt erdélyi fiatal is, akik vagy a félszigeti Erdély-bajnokság, vagy a magyar bajnokság elődöntői nyomán szereztek jogot az indulásra: a sepsiszentgyörgyi Győrfi Kata, Müller Henrietta és Csinta Áron, valamint a csíkszeredai André Ferenc és Bartha Lóránd.
Ha műfaji áttörésként talán már nem is kezelhetjük, a kérdés továbbra is makacsul fel-felbukkan: mi is ez a slam? Az egyik legrokonszenvesebb és – a teljesség igénye nélkül – legkimerítőbbnek tűnő meghatározás szerint a költészet rock and rollja, ön- és népgyógyító műfaj valahol Hofi és Latinovits között, versek a szépirodalom, a rap, a dalszöveg, a performance és a stand up comedy határán. Személyesség, őszinteség, szabadság, önkifejezés, reflektálás a közéletre, a mindennapjainkra. A Trafó zsúfolásig telt nézőtere mindenesetre sodró erejű, kíméletlen, esetenként önmarcangoló, nem ritkán poénos fordulatokkal hódító alkotásoknak tapsolhatott. No meg a háromfős hivatalos zsűri – Ladik Katalin, újvidéki származású költő-performer-színész, Keszég László szabadkai születésű rendező és Bencsik Ádám Ponza budapesti rapper-slammer – két önkéntessel kiegészítve a végső sorrend kialakításába is beleszólhatott.
Mert hogy verseny volt ez a javából. Az egyetlen bökkenő, hogy roppant szubjektív, esetenként követhetetlen szempontok alapján eldőlő verseny, amelynek fejleményeit legnyugisabban talán éppen a résztvevők kezelték – ők biztosan tudják, miért. Nagyon sarkítva ugyanis itt arról van szó, hogy a legjobb költeményt a legjobban előadó versenyző viszi el a pálmát. Abban viszont természetesen igencsak megoszlottak a vélemények, hogy így történt-e, főleg, hogy a sors a tavalyi második helyezett Simon Mártonnal kezdette el a viadalt, s ez nemcsak a zsűrit hozta nehéz pontozási helyzetbe, de a mércét is igen magasra helyezte.
Süveg Márk Saiid győzelmének jogossága ezzel együtt aligha vonható kétségbe, szövegei és előadásmódja vitathatatlan profizmusról, bámulatos reakciókészségről árulkodnak. Az este erdélyi sikert is hozott, hiszen a zsűri Győrfi Katának ítélte saját szakmai különdíját. Természetesen nem a határokon kívül szorult magyarság iránti empátiából, hanem megfogalmazható – „mély művészi erőfeszítést igénylő önfeltárulkozás\" – érdemek mentén. Mi meg maradtunk azzal a hiányérzettel, hogy az elhangzott szövegek jó része megérdemelné az újraolvasás lehetőségét. Igaz, az már nem lenne slam poetry...
A 2. Magyar Slam Poetry Bajnokság nyertesei
1. Süveg Márk Saiid
2. Basch Péter
3. Horváth Kristóf Színész Bob
A zsűri különdíja: Győrfi Kata
Közönségdíjas: Simon Márton
szóljon hozzá!