A Hitel rehabilitálója

Főképp a Hitel folyóiratról értekeztek, mivel a két világháború közt sokáig az erdélyi periodika szerkesztősége a meghívott szülői házában működött, illetve éppen ő az, aki a huszadik század elején az egyik legmeghatározóbb erdélyi magyar lap tárgyi és szellemi örökségét próbálta megőrizni, megmenteni. Leányfalun létrehozta a folyóirat múzeumát, továbbá Hitel – palackposta Erdélyből – Kolozsvár 1935‒1944 címmel megírta a lap történetét is. 

Amint az est folyamán kiderült, tevékenységét nagymértékben nehezítette, hogy az előző rendszerben a folyóiratot próbálták jobboldalinak, egyenesen fasiszta lapnak beállítani, holott az egyik meghatározó szerkesztője, Albrecht Dezső liberálisnak nyilvánította.

Szász István Tas kifejtette, hogy a Hitel egy fontos szellemi kör volt. Három korszakot lehet elkülöníteni a lap életében, az első időszak, amikor Venczel József és Makkai Sándor megalapították, a következő, amikor Makkai 1936-ban elment az országból, és Venczel József újraalapította a szerkesztőséget. Úgy véli, hogy Venczel József személye is igazolja: a lap nem lehetett szélsőséges. A harmadik periódus pedig a kicsi magyar világ időszaka, amikor már nagyon sokan közöltek a folyóiratban. Azt gyanítja, hogy azért feketítették be a Hitelt a szocialisták, mert saját magukat a Vásárhelyi Találkozó szervezőiként tüntették fel, holott Tamási Áron és a már említett Albrecht Dezső voltak a kezdeményezők, és ők minden erdélyi magyar értelmiségit – politikai nézettől és felekezeti hovatartozástól függetlenül – meghívtak.

Az est vendége elmondta, összesen 220 szerző dolgozott a lapnál, egynegyedük az Erdélyi Helikonnál is tevékenykedett. Amint hangsúlyozta, voltak olyan periódusok, amikor a Hitel inkább társadalomtudományi, társadalompolitikai jellegű cikkeket, tanulmányokat jelentetett meg, az Erdélyi Helikon és a Pásztortűz pedig az irodalmi, művészeti írások közlését vállalta fel.