A helybenjárás forradalma

A Tompa Gábor által rendezett előadást 2010-ben, bemutatásának évében jelölték UNITER (Román Színházi Szövetség) Díjra az idény legjobb előadása kategóriában, illetve a legjobb díszlet kategóriában is versenybe szállt. Valerio szerepéért Viola Gábor meg is kapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó UNITER Díjat.

„Ha valakire fenntartás nélkül ráillik az »ifjú lángelme« jelző, hát mindenekelőtt Georg Büchner  (1813-1837) az, aki nem érte meg a 24. születésnapját. Ha a négy drámájából véletlenül megmaradt hárommal nem volna az egész drámatörténet egyik nagy hatású halhatatlanja, akkor úgy emlegetnénk, mint a forradalmi német újságírás feledhetetlen előharcosát. De ha mindez feledésbe merült volna, akkor az orvostörténet úgy tartotta fenn a nevét, mint a XIX. század első felének kutató tudósa, akinek néhány felfedezése feledhetetlenül gazdagította természettudományos ismereteinket” – írja Hegedüs Géza Világirodalmi arcképcsarnok című kötetében Georg Büchnerről.

Műfajilag nehéz behatárolni a Leonce és Lénát, akár mesejátéknak is lehetne tekinteni, mint az ugyanabban a korszakban Vörösmarty Mihály által írt Csongor és Tündét. Ha leásunk a mélybe, egy szatíra, egy kemény társadalomkritika is kikerekedik belőle. A történet ugyanis egy látszatvilág visszásságaira hívja fel a figyelmet. Főszereplői, Leonce és Léna két előkelő ifjú, akik annyira szerelmesek egymásba, hogy akár az életüket is feláldoznák a párjukért. Csakhogy mivel jó családokból származnak, frigyük előtt semmi akadály, éppen ellenkezőleg: mindenki pártolja házasságkötési szándékukat. Már-már abba készülnek belepusztulni, hogy nem lehetnek hősszerelmesek, amikor beszélgetésük miatt felébred az a csavargó, aki addig a padjuk alatt aludt, majd úgymond kézbe veszi a sorsuk irányítását.

A furcsa téma nem váltotta ki Büchner korában a megérdemelt figyelmet, talán azért, mert bizonyos szempontból túlhaladta a romantikát, a huszadik században viszont felfedezték, ahogy fentebb idézett írás szerzője is megjegyezi, „a polgári realizmus, olykor a naturalizmus, a szimbolizmus és leginkább az expresszionizmus drámaírói ismerték fel benne előzményeiket”.

Tompa Gábor az egy helyben toporgást fedezi fel benne: „Én úgy látom, hogy a Leonce és Léna a helybenjárás forradalomként való megideologizálásának a darabja” – fejtette ki az előadás rendezője egy Visky Andrással folytatott beszélgetésében. Az előadásra 25 lej a belépő.

Leonce és Léna

Szereplők: Péter, Popo birodalmának királya: Váta Loránd; Leonce herceg, a fia: Bodolai Balázs; Léna hercegnő Pipi birodalmából: Györgyjakab Enikő; Valerio: Viola Gábor; Rosetta: Kató Emőke; nevelőnő: Varga Csilla; szertartásmester: Biró József; az államtanács elnöke: Orbán Attila; rendőrfőnök: Keresztes Sándor; rendőr: Sinkó Ferenc; iskolamester: Szűcs Ervin; udvari káplán: Farkas Loránd; első tanácsos: Laczkó Vass Róbert; második tanácsos: Balla Szabolcs; harmadik tanácsos: Fogarasi Alpár; negyedik tanácsos: Kántor Melinda.

Rendező: Tompa Gábor, díszlet- és jelmeztervező: Carmencita Brojboiu, dramaturg: Visky András, zene: Vasile Şirli, koreográfus: Florin Fieroiu, a rendező munkatársa: Albu István, ügyelő: Borsos Levente, súgó: Kerezsy Imola.