A Hargitától a két Homoród mentéig

Saját bevallása szerint a Hargita Udvarhely felőli oldalán, Varságtól, Sikaszótól, Ivótól kezdődően érzi otthonosan magát; a Szentegyháza, Lövéte, Homoródalmás, Oklánd és Homoródszentmárton környéki tájat kedveli, főként az apró falvak világa vonzza és – természetesen – Székelyudvarhely sem marad ecsetjétől érintetlen. „Nem maga a valóság, hanem annak egy szublimált változatai a képeim – vallja Kalló –, saját megfogalmazásban tükröződik vissza az élmény, a pillanat, amikor láttam és befogadtam a tájat.  Sokszor visszatérek a kedvelt helyszínekre, de máris konstatálom a változást, ami nem mindig pozitív, hiszen emberek avatkoznak, sértenek a képbe; eltűnik egy-egy régi ház vagy csűr, átalakítják, tájidegen anyagokat hurcolnak a féltett környezetbe.” Egyáltalán nem véletlen e tetten érhető melankólia, hiszen Kalló Lászlóban örökös vágy fogalmazódik egy-egy korábbi valóságszelet iránt. Nosztalgikus képek, amelyek által visszatérne egy „eredetibb” állapotba. Székelyudvarhely is jóval barátságosabb, kedvesebb és kellemesebb ezeken a képeken. Olyan Kossuth Lajos utcát ábrázol például, amelyen mindössze néhány autó vesztegel. Élhetőbb és szerethetőbb az a város, amelyet Kalló ecsetvonása révén ragyog be az októberi késő délután fénye. Azért szeretjük ezeket a képeket, mert idillikus helyszínekről szolgáltatnak képi információkat, azokról a hegyekről, dombokról, falvakról, városokról beszél, ahol tulajdonképpen magunk is élhetnénk, ha kicsivel igényesebbek lennénk, és nem halasztanánk a boldogulást és a bukolikát későbbre.

Kalló László nem vágyik másfelé. A művésztelepeken való részvételt is úgy választja ki, hogy lelkileg közel álló legyen számára a környezet, és a művésztársak is az övéhez hasonló mentalitásúak legyenek. Hosszú ideje a gyimesi és a homoródszentmártoni táborok szolgálnak illő miliővel. Akvarellistaként fejleszti tudását, mondhatni viszi tökélyre technikailag is, ami ebben a nyersanyagban rejlik. Hatalmas tapasztalatot szerzett, sok-sok kiállításnyi képanyag van mögötte. És reméljük, odabent a lelkében s a majdan elébe kerülő papírlapokon is.

A székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyagtárában megnyitott kiállításra igen népes érdeklődőtábor volt kíváncsi. Szőcs Endre intézményvezető vetített képes bevezetője nem szorítkozott egy rövid beszéd felolvasására, hanem a Kalló László életéből kiragadott fotográfiákat és videofelvételeket felhasználva egyfajta kísérlet volt az eddigi pálya lényegi áttekintésére. Úgy tűnik, hogy sikerrel, mert a jelenlévők is nagyon élvezték. Aki szeretné megtekinteni ezeket a kiváló és sokunkhoz igen közel álló képeket, az mostantól két héten át, december 4-éig a könyvtár nyitvatartási ideje alatt bármikor megteheti. Ennek a kiállításnak máris jó híre van. Érdemes továbbvinni.