Nevelni, nem csak tanítani

Összesen 38 évet tanított Erzsike néni, ahogyan a faluban nevezik, és ez idő alatt sok helyen megfordult és sokféle emberrel találkozott. Tapasztalatának túlnyomó részére azonban az udvarfalvi iskola falai között tett szert. A borszéki születésű tanítónőt házassága vezette a faluba. Elmondta, már szakmai gyakorlata során megfogalmazódott benne, hogy falun szeretne tanítani, mert ott másak az emberek, tisztelettudóbbak a gyermekek. Sok bonyodalomban volt része pályafutásának kezdetén, ugyanis először Szatmár megyébe nevezték ki. Mivel nem akart elszakadni a családjától, nem foglalta el a felkínált állást. Végül sikeres versenyvizsga után elsőként választhatott, és attól kezdve Udvarfalva csemetéit tanította írni, olvasni, élni.

A valóra vált álom

Már óvodás korában az volt az álma, hogy tanító legyen. Elmesélte, hogy iskolásdit játszott pajtásaival, a nagyobbak írás-olvasás füzetéből „tanította” őket. Az álom mellé azonban ambíció is társult, és éveken át kialakított munkamódszer. Mindig azt tartotta fontosnak, hogy ne csak oktassa a gyermekeket, hanem nevelje is őket. Nem csak a betűket és számokat tanította meg nekik, hanem gondolkodásra, felelősségvállalásra is buzdította, továbbá igyekezett a kreativitást fejleszteni bennük. Mindez nem volt könnyű. Figyelnie kellett arra, hogy a jó tanulók tovább fejlődhessenek, a gyengébbek pedig megtartsanak egy bizonyos szintet. Minden gyerektől csak annyit várt el, amennyire képes volt, csak azokkal került összetűzésbe, akik képességüket nem használták ki. Voltak olyan tanítványai, akik nem voltak a legjobb tanulók, azonban ügyes szakemberekké váltak, mára családot alapítottak, és nincsenek megélhetési gondjaik, mert megbecsülik a munkát.

Nehézségek

Voltak nehéz idők és voltak nehéz természetű gyerekek. Volt olyan időszak, hogy kesztyűt viseltek az osztályban a hideg miatt, s víz, illetve benti illemhely is csak 2005 óta van az iskola épületében. A gyerekekkel sem volt mindig könnyű, egy-két csintalanabb magával sodorja a többit is. Az elfoglat szülők otthon keveset foglalkoztak gyermekeikkel. A tanítónő így arra kérte őket, csak annyira figyeljenek, hogy a gyerek elvégezze a házi feladatát és minden tanszere legyen becsomagolva. A roma tanulók integrálásával is gondok akadtak, nem volt könnyű tanítani őket, de a befogadásukon is meg kellett dolgozni. Nagy nehézséget jelentett a román nyelv elsajátítása, sokszor más tantárgyakat mellőzve, intenzíven tanulták.

Sok szülő tartott attól, hogy az iskolában összevont osztályok működnek, ezért máshová vitte tanulni a gyerekét. Erzsike néni azonban ezt másként látja. Úgy gondolja, hogy összevont osztályokban a kisebbek előre megtanulnak bizonyos dolgokat a nagyobbaktól, így később könnyebb lesz nekik. A nagyobbak viszont, hallván azt, amit a kisebbeknek tanít, ismételnek, és megerősödik bennük a megtanult anyag. Az valóban hátrány, hogy kevesebb idő jut a beszélgetésre, a kikérdezésre, de a gyerekek ugyanakkor megtanulnak önállóan dolgozni.

Hogy Erzsike néni szereti diákjait, abban is meglátszik, hogy évek után is visszamennek meglátogatni azt, aki lefektette az alapköveket az életükben. Mérnökök, orvosok is kerültek ki diákjai közül, de számára mindennél fontosabb az volt, hogy tisztességes emberek legyenek. Ehhez pedig nem elegendő a puszta tanítás.