Minden anyaországi tápos?

László Rezső római katolikus plébános éppen magára ölti a „könyvmezt”, Novák Ede sportoló már „kölcsönzőkre” vár

Negyven percet mi is kihasználtunk, és egy jelenleg székelyföldi kisvárosban dolgozó önkéntes, tápos témájú kötetet vettünk le a képletes polcról. A könyv pontos címét már csak azért sem áruljuk el, mert sok hasonló sorsú, helyzetű „kiadvánnyal” találkozhatunk a környezetünkben nap mint nap. Amúgy nem is a pontos cím a fontos, hanem inkább a témához kötődő előítéletek és ezeknek a hatása az illető sorsban osztozó személyekre.

Európa határai országunk előtt megnyíltak, de ez fordítva is működik, egyre több anyaországi vagy külföldi állampolgár próbál nálunk boldogulni. Alanyunk először Nagyváradon dolgozott, segítette a magyar ifjúsági szervezetek tevékenységét, de ott nemcsak partiumi magyarokkal, hanem székelyföldiekkel is találkozott. Mindig furcsának tűnik számára, amikor „letáposozzák” – jegyezte meg, bár mint mondta, legtöbbször ez poén szintjén merül fel, de így is rosszulesik neki, mivel semmivel sem szolgált rá erre a jelzőre. „Az esetek többségében legyintek egyet, de azért rosszulesik. Óvodás szokásnak tűnik, ott piszkáltunk mindenkit mindenért. Nem igazán érdekel, szerintem egyszerűen nem lehet lereagálni.”

Eddig az önkéntesekre ráhúzott sztereotípiák egyikével sem szembesült. „Nem találkoztam olyannal, aki lenézne az önkéntes munkaköröm miatt. Nem bélyegeztek meg az ingyenmunka, lébecolás vagy uniós pénzeken fizetett turista jelzőkkel” – tette hozzá. Bevallása szerint inkább otthon a szülei furcsállották ezt az új munkakört, de főleg az utóbbi időben, amióta leginkább árva gyermekeknek segít, elfogadták, biztatják, lelkiekben is támogatják.

Amúgy körülbelül két éve tartózkodik az országban, mégis úgy tűnik, mintha Magyarországon élne, otthonosan érzi magát. Nagyváradon is jóformán magyar társaságokba járt, így most kezdett arra a szintre jutni, hogy értse a román nyelvet. Eddig mégsem adódott problémája abból, ha román nemzetiségűvel találkozott. Szóval egyedül a „tápos” minősítés zökkenti ki ebből az állapotból.

Persze, hangsúlyozta, ezt nem úgy kell érteni, hogy ez a fő dolog, ami foglalkoztatja, de azért zavarja. Szerinte nem kellene a múlt átkait magunkkal hurcolnunk, a december 5-i sikertelen népszavazás gyásznapja például – vélekedése alapján – teljesen politikai indíttatású volt; és a pártpreferenciák határozták meg a végeredményt. Továbbá, úgy tartja, hogy a megbélyegzéssel azoknak teszünk rosszat elsősorban, akik sokat járnak Erdélybe.

Élő Könyvtár

A csíkszeredai Élő Könyvtárat a VOLARE (VOLuntari Activi in România şi Europa – Aktív önkéntesek Romániában és Európában) című program keretében szervezték. Helyi partnerei Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság, Csík Terület Ifjúsági Tanácsa voltak. Az Élő Könyvtár célja az emberi méltóság, az emberi jogok népszerűsítse, felhívni a figyelmet a sokszínűségben rejlő értékekre és ösztönözni az emberek közötti párbeszédet.