Fodor Zsóka Udvarhelyen

– Kedves Zsóka, hogy érzi, a sorozatban betöltött szerep beskatulyázta-e, egyéb művészi munkájának ártott-e?

– Szoktam mondani, ahogyan az írók Gogol köpenyéből bújtak elő, nekem minden jó Magdi anyus köténykéjéből és otthonkájából származik. Soha nem fogom megtagadni, nagyon hálás vagyok a sorsnak és a jóistennek, amiért engem ehhez a lehetőséghez juttatott, bár azt mondják, az nem szerencse – Seneca mondta –, hogy a felkészültség találkozik a lehetőséggel.

– Gondolom, ez a szerep a siker mellett sok szeretetet is hozott.

– Még mindig nagyon sok szeretetet kapok – hiába haltam meg négy éve –, mindenütt találkozom rajongókkal, de amit a székelyektől, az erdélyi emberektől kapok, az valami szavakkal ki nem fejezhető boldogság. Én színésznő vagyok, nem szappanopera-hősnő, Békéscsabán eljátszottam a Csárdás királynő Cecíliáját, majd megkérdezte Fekete Péter igazgató, hogy jövőre mit szeretnék játszani, és akkor eljátszottam Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatását.

Nagyváradon, amikor bementem a színházba – akkor még Meleg Vilmos volt az igazgató –, olyan tömeg vett körül, hogy az igazgató menekített ki, és elvitt a saját páholyába, onnan néztem az előadást. Marosvásárhelyen szintén ez történt. Most gondoltam, Székelyudvarhelyen is bemegyek az igazgatóhoz, és kérek belépőt, hogy megismerjem híres kollégáimat, hiszen híres társulata van Udvarhelynek is. Bementem a színházba, a két pénztárban ülő hölgynek rögtön szétszaladt a szája, amikor megláttak, egy kislány – gondolom, a titkárnő lehetett – fölvitt az igazgatóhoz, kopogtattam, udvariasan bemutatkoztam, és mondtam, hogy ne haragudjon, de segítsen nekem, megmondom őszintén, belépőt szeretnék. Az igazgató elég furcsán reagált. Azt mondta, nem is érti, miért vittek föl az ő irodájába, és hogyhogy nem mutatták meg nekem, hol van a jegypénztár. Meg sem tudtam szólalni, majd azt mondtam neki, könnyeimmel küszködve: igazgató úr, én sem értem, mit keresek itt, elnézést kérek – és kimentem az irodából. Bizonyára nem ismert fel, de engem itt Erdélyben is sokan ismernek, hát egy picit rosszul esett, de ettől én még drukkolok a székelyudvarhelyi színészeknek, és boldog vagyok, hogy – mint hallottam – sikeresek.

Nagyváradon, amikor a barátnőm megmutatta az új plázát, összeszaladtak az emberek. Nem tudok úgy végigmenni Marosvásárhelyen az utcán, hogy lépten-nyomon meg ne állítsanak, de Korondon sem. Nagyon szeretem a korondi embereket. Van egy taplókészítő mester, akivel megjelent egy közös képünk Budapesten – innen is csókoltatom őt –, és amikor Korondon elindultam az utca végéről, akkor a lánc telefonon is indult, hogy jövök, és mindenki szaladt, keresztül-kasul, mind a két oldalról szaladtak ki az üzletekből: Magdi anyus, itt egy kicsi pálinka! Magdi anyus, egy pici bor! Ezt kóstolja meg, Magdi anyus, én csináltam, bort, pálinkát, kolbászt, kalácsot! Mire az utca végére értem, már becsiccsentettem. Mondtam aztán, hogy nem kaphatnék inkább egy kicsi terítőcskét, mert a sok kicsi pálinkától és az emberek mérhetetlen szeretetétől már kicsikét becsíptem. Nagyon szeretem az erdélyi, különösen a székely embereket, sok barátom van Marosvásárhelyen.

Jó barátom Lukács Ernő, aki ennek az üzletláncnak a tulajdonosa, ő kért meg, hogy legyek az arca az üzletláncnak. Nagyon örültem, amikor mondta, hogy itt lehetek öt napot, mert én minden évben eljövök Erdélybe. Remélem, Borszéken most nem fogok sírni, mint pár évvel ezelőtt, amikor láttam, hogy azok a gyönyörű villák be vannak zárva, és hogy mivé lettek, de úgy hallottam, most már jó irányba indultak el ott is.

Életrajzi adatok
Fodor Zsóka (Budapest, 1942. május 28. – ) magyar színésznő, szinkronszínész.
Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanult. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Katona József Színházhoz szerződött Kecskemétre. 1966-tól 1970-ig a József Attila Színházban és az Irodalmi Színpadon játszott. 1970–1972 között a Békés Megyei Jókai Színház tagja volt, majd egy évig a Magyar Televízió bemondója. 1974-ben ismét a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött, majd 1979-től a Szegedi Nemzeti Színházban játszott 1995-ig. Az 1960-as években kezdett filmekben szerepelni, 25 filmben és több mint 300 színdarabban játszott, 240 filmhez adta a hangját. Ismertté a Barátok közt című tévésorozat tette, amelyben Kertész Magdát alakította 1998 és 2009 között.