
Az Olt Sepsibükszád alatt
Fotó: Jánosi Csaba
Medárd se a régi, mondják. A népi regulák is hitelüket vesztették. Az évezredes megfigyelésekre is fittyet hányhatunk. A Medárd-napi kiadós esőt száraz, napos időszak követte. Kirándulásra, túrázásra alkalmas. Ki is használtuk: Sepsibükszád környékén jártunk.
2017. június 21., 16:462017. június 21., 16:46
2017. június 21., 17:302017. június 21., 17:30
A Csíki-medencével szomszédos, természeti, történelmi értékekben gazdag Sepsibükszád nyugati határát jártuk be júniusban. Csíkorránál jobbra tértünk, s a még „szabályozatlan” öreg füzek övezte Olt mentén haladtunk dél felé, az Antalkáék feredejéig. Itt áttértünk a szürke medárdi csapadékot szállító folyó jobb partjára. A hegyes vulkáni kúpon székelő Somkővára alatt, a fák árnyékában a székely körvasút nyílegyenes pályáját követve andalogtunk, s csodáltuk a kora nyári virágok gazdag színvilágát. Az út jobb oldalán a felhagyott kőbányák lejtőtörmelékén nagy példányszámban tenyésző sárga gyűszűvirág bársonyos harangocskái bólogattak az enyhe szellőben. Jó, ha tudjuk, hogy kivonatából szívgyógyszert készítenek. A képből az égszínkék nagy harangvirág karcsú példányai se hiányoztak.
Fiatal kráter
Fotó: Jánosi Csaba
Az Olt szűk völgyét az Erdővidékre, Uzonkafürdőre vezető régi hadiúton hagytuk el. Hamar felértünk a teraszra, ahol nagy kiterjedésű virágos rét, a Jusmező fogad, ahonnan szép kilátás nyílik a környező hegykeretre. Északon a tusnádi Olt-szorosban a Hargita-hegységet lezáró két hatalmas vulkáni építmény, a Piricske vagy Jáhoros és a Csomád kúpjai ágálnak. Keleten a Bodoki-havasok előterében, a bükk erdő szádjánál felépült Bükszád cseréptetős házai piroslanak. Nyugaton, a Baróti-hegység tűzhányók alól kibúvó alacsony gerince húzódik. Délen a Jusmezeje peremén, a Kis- és Nagymurgó előterében Vápa-vára alig kiemelkedő romjait rejti a lombkorona.
Egy bükszádi szekeres igazított el a Jusmező név eredetéről. Úgy tartják, hogy a Mikó grófok üveggyári munkásai jussként kapták a mezőt.
Jusmező
Fotó: Jánosi Csaba
A mezőn átvágva a Vápa vára első védelmi vonalába, a mély „nyaksáncba” ütközünk. Az Olt és Rakottyás-patak völgyei által ék alakba kifaragott Jusmező déli szögletben kialakított keskeny védvárat északon „két helyt metszették át, ugyanis a vártól 80 lépésnyire egy 220 lépés hosszú, 8 öl széles s még most is 3 öl mélységű sáncz szeli át a hegynyakat egész szélességében, s bár ez már magában is nagy munka, kis vakondtúrás azon roppant átmetszéshez képest, mely közvetlen a vár északi bütüje alatt szeli át az itt 72 lépésre keskenyülő hegynyakat.
Felhagyott kőbánya
Fotó: Jánosi Csaba
Ezen átmetszés (fenekén) 35 lépés széles és függőleges meredek belső (vár felőli) oldala legalább is 8 öl magas, úgy hogy egy fenekéből kinőtt több százados bükkfának csakis tetőágai látszanak ki. Ezen roppant sáncz közepén az alapjánál 18 lépés széles kis szikladomb hagyatott meg, melynek tetején, mint a körülötte heverő nagy kövek mutatják, valami épület, feltehetőleg védtorony állott, hová a vár kapubástyájának felvonóhídja eresztetett le”. Erről magunk is meggyőződhettünk, amikor a falakat megmásztuk.
A kapubástya romjai. Orbán Balázs jól ismerte e tájat is
Fotó: Jánosi Csaba
Kisgyörgy Zoltán Háromszéki vártúra-kalauzát lapozgatva betekintést nyerünk a Vápa-vára történetébe: „A sorozatos kutatások kiderítették, hogy a helyet, a történelem folyamán folyamatosan lakta az ember. A középkori vár belsejében, de a falakon kívül is, rézkori, az erősdi kultúra egyik települése van. Ennek a kultúrának a rétegeire települt rá a bronz-, majd később a koravaskor embere.
Ha a történészek, régészek eddig nem tudták megválaszolni a feltett kérdést, akkor a megoldást az olvasóra bízzuk. Mert azt tudni kell, hogy a régészek által feltárt leletek sajnos nem beszélnek.
Somkővára
Fotó: Jánosi Csaba
A háromszög alakú Vápa vára első felmérését Orbán Balázs készítette el. Szerencsénkre, mert a déli csücskét a Várbánya kőfejtő kitermelte, levágta. A korábbi háromszögből egy trapéz maradt. Megmaradt falait a helyiek is csonkították. De nézzük Orbán Balázs adatait a 13. századinak tartott várról:
A Csomád-hegység vulkáni kúpjai
Fotó: Jánosi Csaba
Az idővel dacoló, mészhabarccsal összerakott falakon végighaladva, a megcsonkított várfokon megpihenve Orbán Balázs napjainkban még „aktuálisabb” sorait olvassuk fel: „Lenn szédítő mélységben az Olt törtet sötét egerberek árnyékában zúgva; de e zúgás nem folytonos, hanem megszakadozott, panaszos felsohajtás, mintha a titokteljes vár alját mosó folyam szomorkodnék és sóhajtoznék ezen egykor partjait ékített várnak rombadülte felett; mintha panaszhangokat hallatna a régi dícsőség e tisztes emlékének lassankinti megsemmisülésén a kérlelhetetlen időnek viharostorával folytatott küzdelemben.”
Pircske vagy Nagyjáhoros vulkáni tömbje
Fotó: Jánosi Csaba
A várudvart bejárva hiába kerestük a kincset rejtő pincét, s annak ajtaját, amelynek szemöldökfáján egy öreg bükszádi kincskereső szerint
Lehet, hogy az illető cseh vagy tót származású hutamunkás volt. Nem ismerte a róvást. Mi a szellemek őrizte „roppant kincset” nem találtuk. Majd jönnek a „detektoros” régészek. Ők talán több szerencsével járnak, mint mi.
Így hát üres tarisznyával indultunk haza. De Somkővára alatt megpihenvén a Székelyföld roppant nagy kincsében, a folyékony aranyában, a borvízben legalább lábat áztathattunk.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
Az uborkasaláta nem hiányozhat a sült húsok, fasírtok mellől. A kínai változat nemcsak azért különleges, mert a fűszerezése teljesen más, hanem azért is, mert kés helyett sodrófával dolgozzuk meg az uborkát.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
szóljon hozzá!