
Fotó: André Krisztina
A Vibe fesztivál szervezői célként tűzték ki, hogy Marosvásárhely újra felkerüljön a fesztiváltérképre. Bár a Félsziget tündöklése, majd bukása után nem volt teljesen egyértelmű, hogy sikerül bármi mást kihozni ebből a rendezvényből, mint egy Maros-parti nosztalgiázást, örömmel nyugtáztuk, hogy de.
2017. július 10., 18:552017. július 10., 18:55
2017. július 10., 19:022017. július 10., 19:02
A helyszínválasztás miatt nem lehet kikerüli a két fesztivál hasonlítgatását, de nem is érdemes nagyon mélyrehatóan szembeállítani őket:
Másképp használták ki a helyszínt, másfajta zenei felhozatalt biztosítottak, más korosztályt szólítottak meg (valószínűnek tartom, hogy a Vibe közönségnek nagy része könnyen elkerülte ezt az eszmefuttatást, mivel nem is volt még „fesztiválérett” a Félsziget ideje alatt.)
Fotó: André Krisztina
A Vibe-on rengeteg fiatal volt, a szervezők megkülönböztető jellel készültek: a 18 év alatti fesztiválozók fehér karszalagot kaptak, így a fesztivál területén nem szolgálták ki őket alkohollal, így alig lehetett olyasvalakivel találkozni, aki zavaróan fiatal és ittas volt egyszerre.
Fotó: André Krisztina
A helyszín kialakításából adódóan könnyen körbe lehetett járni a fesztiválterületet, a frissen érkezők számára feszítettek ki óriási térképeket, emellett fából készült irányjelző nyilakkal is segítették a tájékozódást.
Fotó: André Krisztina
Meglátásom szerint ez a hozzáállás volt jellemző az egész fesztiválra: ahogy egy újszülött gyerek szüleitől elvárnánk, úgy
Gondolok itt többek között a fesztivál fizetőeszközére, a fesztiválkártyára, aminek a kiváltásánál kérdés nélkül elmagyarázták, hogy hogyan kell használni, hol lehet utántölteni, és mi történik, ha elveszítjük.
Fotó: André Krisztina
Ez a fizetési módszer egyébként messzemenően a leghatékonyabb az eddig általam kipróbáltak közül: gyorsan feltöltik egy tetszőleges összeggel, fizetésnél csak odaérinted a kártyaolvasóhoz, amin láthatod, hogy mennyit fizettél, és még mennyi elkölthető pénzed van.
Fotó: André Krisztina
Nagy pluszpont jár azért is, hogy következetesen mindenhol a kártyát használták, így nem kellett pénztárcával lófrálni, sorban állni, és figyelni, hogy az adott helyen mivel lehet fizetni.
Példának okáért főtt kukoricát öt lejért, limonádét négy lejért, fröccsöt ötért vásárolhatott a fesztiválozó. Ami sokunk számára nem volt érhető, hogy a népes biztonságiőr-csapat miért nem engedett vissza a színpadhoz, ha az ott vásárolt limonádét kivittük a nap közben előadásoknak helyt adó Koli területére, majd szerettünk volna visszamenni vele. Talán van logikája, de ezt nem sikerült megértenünk.
Fotó: André Krisztina
Bár kicsit talán furcsa észrevételnek tűnik, de szeretném kiemeli a kukák jelenlétét. A minden rácsra pár méterenként felakasztott szemeteszsákok azt az érzést keltették bennem, mintha nem is Vásárhelyhez (vagy Marosszentgyörgyhöz) tartozna a fesztivál, végre nem kellett egy aprócska szeméttel a kezemben körbejárni a területet.
Fotó: André Krisztina
A parkoló közel volt és nagy, a kemping közel volt és szerették, bár a tusolók felszerelésével picit megkéstek, de a Weekend strandja nyitott volt a kempingezők számára.
A színpadokra elhoztak néhány húzónevet, valószínűleg jövőre több nagy fesztiválzenekarral több embert sikerül bevonzani, de elsőre, két estényi esős koncertezéshez képest ez is szép teljesítmény volt.
A színpadok elosztásából adódóan nem volt zavaró két párhuzamosan zajló koncert, bár remélem, hogy hamar kinövi magát annyira a fesztivál, hogy sokkal több színpad legyen, és akkor már ezért ne zavarjon a másik zenekar dübörgése.
Fotó: André Krisztina
A fesztivál nagy erőssége a Vibe Koli volt, ahol gyakorlatilag mindenről, és mindenkitől hallhattunk előadást, emellett voltak workshopok, kiállítások és gyerekfoglalkozás is. A Koliba ingyenes volt a belépés, így gyakorlatilag mindig volt érdeklődő, jövőre mindenképpen érdemes lesz több széket, nagyobb teret szánni ennek a résznek. Nem árt odafigyelni következőkben a pontosságra se: a fesztiváléletmód nem a precizitásról híres, de azért negyedórákat várni egy-egy beszélgetésre, órányit egy koncertre kicsit több, mint amit az ember nyűgölődés nélkül elbeszélget.
Fotó: André Krisztina
Marosvásárhely megérdemel egy fesztivált, és a Vibe megérdemli, hogy Marosvásárhelyhez kössék. Bár az első alkalommal nem volt igazi fesztiváltömeg, a kezdeményezés örvendetes, és remélhetőleg jövőre ismét – a fesztivál hivatalos himnusza alapján – lelkes Bélák lehetünk néhány nap erejéig.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!