Nehéz számon tartani azon tanárok, tanítók számát, akik Udvarhelyszék egyik településéből indulva nap mint nap kilométerek sokaságát teszik meg, hogy katedrájukhoz jussanak. De míg a diákok esetében gyakrabban, addig pedagógusainkról ritkábban teszünk említést, ha a távolságok leküzdése kerül szóba. Vidéken tanító pedagógusokkal beszélgettünk a falusi oktatás jellegzetességeiről, egyediségéről, nehézségeiről, de szépségéről is.
2011. január 16., 19:552011. január 16., 19:55
2011. január 17., 10:592011. január 17., 10:59
Talált Évike magyar szakos tanárnő Fenyéden lakik, második éve tanít V–VIII. osztályosoknak a Kányádi Általános Iskolában. Máthé Judit szintén magyar szakos tanárnő, Udvarhelyről ingázik nap mint nap immár harmadik éve, hogy oktassa, nevelje a székelyderzsi János Zsigmond Általános Iskola V–VIII. osztályos tanulóit. Bár ők együtt napi nyolcvan kilométernél többet utaznak, eddig soha nem késtek el.
Létszám és tananyag
Az első nagy különbség a városi oktatáshoz képes az osztatlan osztályok léte – árulják el a pedagógusok. A kis létszám miatt Derzsben az V. és VIII. osztályosok összevont osztályban tanulnak, kivételt csak a fő tantárgyak képeznek (román, magyar, matematika), ezeket külön oktatják. „Nem panaszkodom, megszoktam már. Nyugodtabb a légkör, a kapcsolat is közvetlenebb tanár és diák között, kevesebb tanulóval többet lehet foglalkozni, és így nekik is több lehetőségük van rákérdezni olyan dolgokra, melyeket esetleg nem értenek” – mondja Máthé Judit.
„Természetesen a tananyag ugyanaz, mint a városi iskolákban, és ha jól emlékszem, nem nagyon különbözik attól sem, amit mi annak idején tanultunk. Elsajátítása viszont véleményem szerint picit nehezebb a falusi gyerekek számára, hisz sokan közülük a ház körüli teendőkbe is besegítenek. Ezért nagyon fontos, hogy a lecke nagy részét már az osztályban elsajátítsák, hisz elég egy kis hanyagság, oda nem figyelés, és a lemaradás végérvényes lehet” – teszi hozzá Talált Évike.
Zsargon, mobil, lógás
A derzsi és kányádi iskolákban a számítástechnikának és internetnek köszönhető zsargon annyira nincs jelen, mint mondjuk városon, de azért egy-két kifejezés, szóhasználat még be-becsúszik az órákra. Mobiltelefont ugyanakkor szinte minden nebuló birtokol, ezeket azonban nem hozhatják iskolába, csak kivételes esetben, szülői kérésre. Ami pedig a lógást illeti, falun ez nem jellemző, a diákok nem is nagyon mehetnek sehova, meg aztán ilyen kis közösségekben meglehetősen nehéz diónak bizonyul észrevétlenül távol maradni az órákról.
Tehetségek, kimozdulások
„Sajnos sokan hajlandók túl könnyen legyinteni a vidéki oktatás színvonalára, pedig ez nem egészen van így. Tehetséges gyerekek igenis itt is akadnak, a mi feladatunk biztatni őket, üres óráinkban külön foglalkozni velük, különösen, ha valamilyen versenyre, vetélkedőre igyekszünk” – vallja a két pedagógus, hozzáfűzve, hogy bár olykor elkel egy kis bátorítás, azért a diákok szívesen kimozdulnak. Egyrészt kell nekik a bizonyítási alap, másrészt sokuknak már az is élmény, hogy bejöhetnek a városba, vagy az, hogy így együtt elmehetnek valahova. „Nem véletlenül szervezünk osztálykirándulásokat, ilyenkor alig akarnak hazajönni. Természetesen a szülők segítsége nélkül ezeket nem lehetne megvalósítani, hisz a költségek egy részét ők állják, de próbáljuk elérni, hogy mindenki eljöhessen, az anyagiak, avagy azok hiánya ne jelentsen problémát. A legkevesebb gond talán épp az útravalóval van, falun azért valamivel könnyebb felcsomagolni egy kis hazait” – árulják el a tanárok.
Szülő–tanár kapcsolat
Nem lehet mellőzni a szülő–tanár kapcsolat fontosságát. „Az iskola szervezett közös kirándulást az ezeréves határhoz, ünnepi műsorainkra, a farsangi bálokra szép számmal eljönnek, tavaly a nyílt napon is az eddigiekhez képest többen érdeklődtek. A kapcsolat erősítésére remek alkalom a szülők bálja is, melyre mi tanárok betanulunk egy darabot, és ezt adtuk elő. Jó példa még a derzsi és a kányádi iskola által közösen szervezett sportnap (a két iskola testnevelőtanárának, Dénes Attilának köszönhetően), melyen a két község diákjai mérték össze tudásukat, ügyességüket, és amelybe szülők, tanárok, önkormányzatok egyformán besegítettek” – mondja a két tanárnő, Talált Évike és Máthé Judit.
Ingázó pedagógusok
Nehéz számon tartani azokat a tanárokat, tanítókat, akik Udvarhelyszék egyik településéből indulva nap mint nap kilométerek sokaságát teszik meg, hogy katedrájukhoz jussanak. Az egyik leggyakoribbnak az Udvarhely–Korond útvonal bizonyul. Természetesen akad ennél rövidebb is, van, aki Udvarhelyen lakik, és Zetelakán, Zeteváralján, Bögözben, Vágásban tanít. Utaznak Nagygalambfalváról Pálpatakára vagy Bikafalváról Keresztúrra is. Ingáznak Udvarhelyről Szentegyházára vagy Csíkszeredába is, és olyan pedagógusról is tudunk, aki ahhoz, hogy diákjaival együtt legyen, naponta teszi meg az Udvarhely–Újszékely közötti összesen 64 kilométeres oda-vissza utat.
Huszonkilencedik alkalommal tartják meg a Székelyföldi Tánctábort július végén Felsősófalván.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
Megnyílt a Szentegyháza Gyöngye jogutóda, a Termál Liget strand, miután a helyi önkormányzat peres úton visszaszerezte a létesítményt.
A vízzel feltelt és részben már beszakadt sóbánya kockázatelemzését, illetve egy új bánya megnyitásáig tartó támogatásrendszer kidolgozását követelték a tüntetők szombaton Parajdon. A tömeg a kultúrháztól indulva vonult a Salrom székhelyéig.
Kórházba szállították pénteken délután azt a férfit, aki motoros balesetet szenvedett Korond és Farkaslaka között.
A Korond-patak ideiglenes elterelését biztosító vezetékrendszer építésének legnehezebb részéhez értek a parajdi sóbányánál. A kivitelezőnek most különösen precízen kell dolgoznia egy kanyar miatt. A munkálatok befejezése legalább tíz napot késik.
A villanypásztor és az őrzőkutyák sem állították meg a jól megtermett hím medvét, amely öt juhot ölt meg az elmúlt két hétben egy ivói gazdaságban. Többször elkergették a hatóságok a problémás példányt, mégis visszatért, így végül ki kellett lőni.
Egyenként félmillió forintos – 6400 lejes – támogatást kapnak a Salrom és a Sal Sind alkalmazottai, valamint a beszakadt bányafödémnél kialakított veszélyzónából kiköltöztetett családok – jelentette be szerdán Parajdon az Ökumenikus Segélyszervezet.
Nem veszélyes vagy előreláthatatlan és nem számottevő – ezekkel a jelzőkkel illetik Parajdon a bányakörüli változásokat és méréseket. Azt viszont hangsúlyozzák, hogy már többen hegesztik a nagy fekete csöveket.
Egy ígéretét legalább be tudta tartani a Salrom vezetősége, hiszen szerdán megnyílt a sósvizű strand Parajdon. Néhány turista rögtön ki is használta a lehetőséget: volt, aki napozott, mások a medencében lubickoltak.
szóljon hozzá!