Korondon nem mehetnek a műútra a tehenek

A község Tómezőnek és Tószegnek nevezett részében számos gazda él állattenyésztésből. Eddig sem voltak előnyös helyzetben, hiszen nehéz olyan megbízható embert találni, aki eteti és vigyáz az állatokra, emellett pedig a tavalyi szárazságot az idei megtetőzte, a tej literéért csekély 90 banit fizetnek a tejfeldolgozók.

Ambrus Sándor bácsi betöltötte a nyolcvan évet, egész életében állattartásból élt. Mai napig tyúkokat, disznókat és bárányokat tart, négy marháját viszont el kellett küldenie Atyhába, hiszen az aszfaltos úton nem hajthatja ki a legelőre. „Tavaly hozta a tanács ezt a határozatot, de tavaly mi még erőszakkal kicsaptuk. Mondtam a pásztornak, hogy te ne törődj, mit gyűléselnek odalenn, itt az út, itt kell kihajtani a tehenet, más megoldás nincs. De az idén már nem tudtuk kihajtani az Ülüfészek-oldalba. Találkoztam egy emberrel az úton, azt sem tudom jóformán, hogy kicsoda, odaadtam neki a teheneket, hogy gondozza, s fejje” – mondja kacagva Sándor bácsi, mert már ő is komikusnak tartja ezt a helyzetet. Azt mondja, olyan gyáva itt mindenki, nem tartanak össze a gazdák, nem érvényesítik akaratukat. Igaz, bevallotta, ők sem tettek semmit az ügy érdekében. Atyhában egy állat után 125 lejt fizet egy évben, ennyiben egyeztek ki a pásztorral, aki már egy hete elhajtotta a teheneket. „Nagyon meggyűjtötték a bajunkat itt a faluban, csak az tudja, akinek állata van.”

Az idős ember ötszáz lej nyugdíjból tartja fenn magát, ezért nyáron abban igyekezett, hogy télire elegendő pénzt spóroljon. Azt mondja, a gazdálkodásnak ezzel befellegzett Korondon, ő is eladja a teheneket, mert nem tudja télen-nyáron bent tartani a jószágokat. A tejet így is, úgy is mindennap meg kell vásárolnia. „Van földünk, de a kaszálást fizetem, a behozatalt fizetem, minden pénzbe kerül. A tavalyi év még jó volt, májusban lett eső, de idén nagy baj lesz, ha ebben a hónapban sem lesz csapadék. A vetés sem fog kikelni, amire egy csomó pénzt már kifizettem.”

Két család úgy oldotta meg a legeltetést, hogy állataival nyárra kiköltözött a legelőre. „Két kosarat csináltak, ott kell háljanak az állatok mellett. Mindig ügyelni kell azokra, mert a medve rájuk megy.”
Sándor bácsi szerint régen olyan embert választottak meg bírónak, akinek lova volt, s legalább két tehene, azaz gazdaember kellett legyen a nép vezetője. Most olyat választanak, akinek szája van, mondja Sándor bácsi, szerinte a mostani vezetőség le akarja szegényíteni a falut. Azt mondja, nekik nem kell olyan aszfalt, amin nem lehet járni. S ő biza nem megy a „viderrel”, hogy összeszedje a tehénszart.

A faluban két csorda volt, a Tószegi részről nyolcvan-száz tehén járt ki a legelőre. A gazdák közösen fizették a pásztort, így eloszlott a pénz. Fábián Árpádnak tizenöt tehene van, most külön pásztort kellett fogadniuk, aki mindennap a kertjükön keresztül hajtja ki a teheneket. Azt mondja, fölöslegesen vannak legelőik, ha nem tudják használni. „Körülbelül ötven-ötven gazda van a faluban, mindenki eltette az állatait Pálfalvába, Atyhába, szerteszéjjel.

Én például mástól kellett kivegyem a földet, hogy át tudjam hajtani rajta az állatokat, s legelőt is kellett béreljek. Nem mondom, szép most az utca, de nem könnyítették meg a dolgunkat. Azt is meg lehetett volna oldani, hogy mi gazdák összepótoljunk és kifizessük az út takarítását” – magyarázza Árpád, aki édesanyjával, Róza nénivel együtt rendezi az állatokat.

Azt mondja, a faluban a vezetőség nem akar hazajáró csordát, de egy jóravaló pásztort sem lehet találni. „Az embernek mindentől elmegy a kedve, ha így haladunk, nem érdemes gazdálkodással, állattartással foglalkozni. Persze támogatnak is bennünket, de kiszámoltam, hogy egyáltalán nem térül meg az, amit befektetünk. Ha nem szeretném az állatokat, már rég nem foglalkoznék ilyesmivel” – mondja keserűen a gazda.

Az érem másik oldala

Azok, akik nem tartanak állatot, örülnek a tiszta és rendezett utcaképnek. A házak előtt virágokat ültettek, el kell ismernünk, hogy kevés falu van környékünkön, ahol ilyen szép rend van.
Katona Mihály polgármester kérdésünkre elmondta: a tanácshatározatot beadták a megyei forgalmi rendőrséghez, ahol azt jóvá kell hagyják. „A 195-ös törvény előírja, hogy az állatokat közutakon hogyan kell kezelni. A gazdáknak meg kell érteniük, hogy mi nem vagyunk ellenük, de azt a gazdálkodást, amit ezelőtt nyolcvan évvel folytattak, el kell felejteni. Tudni kell, hogy Korond a turizmusból él, mindamellett, hogy néhány család állattartással is foglalkozik. Nekünk elsődleges szempont a köztisztaság, közegészségügy, a higiénia. A 21. században el kell ezen gondolkodnunk” – fogalmazott a polgármester.

Az elöljáró arról is beszámolt, hogy aki élelmesebb volt, összetársult, és legelőt vettek ki közösen. Azt mondja, eddig mindent lelegeltettek, és senkinek nem fizettek egy lejt sem. Most arra kényszerültek, hogy a tulajdonjogot tiszteletben tartsák. „Akinek több tehene van, meg tudta oldani a legeltetést, akinek egy-kettő van, az nem tudta megoldani. Megkapják a sok támogatást, de a közért senki nem akar tenni semmit. A Szarvasmarhatartó Egyesület miért nem vállalja fel a gazdák jogait? Engem ebben az ügyben mai napig senki nem keresett meg.

Tervünk között szerepel, hogy ha az erdei utunkat feljavítjuk, akkor a falu határában kialakítunk egy nyári szálláshelyet az állatoknak, amelyet mindenki megközelíthet autóval is, és tisztességes körülmények között megfejhetik a teheneket, illetve a tejeskocsi el tudja onnan szállítani a tejet. Jelenleg a tejcsarnok egy pincében van, ráadásul egy balesetveszélyes kereszteződésben. Jó lenne ezt felszámolni és elköltöztetni onnan.”

Katona Mihály úgy érzi, ők is hibásak abban, hogy nem beszéltek többet a kialakult helyzetről, bár a gazdákat már egy éve értesítették, hogy mindenki oldja meg a nyári szálláshelyet állatainak. Ha nem lesz más megoldás, népszavazást írnak ki, mondta a polgármester, akkor majd eldől, hogy a többség mit szeretne.