Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

22:42

A szépítés összejött, az egyenlítés már nem az FK Csíkszeredának a CFR otthonában (videóval)

21:47

Otthon, ahová hazatér a kászonújfalvi család

21:43

Megvan az időjárás-előrejelzés az év végéig, benne karácsonnyal és szilveszterrel

21:04

Üzent a bukaresti ítélőtábla vezetőségével szembeszálló bírónő

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Már ma este több százan tüntetni vonultak az oknyomozó dokumentumfilmben feltárt visszaélések miatt

Verekedés az egyik udvarhelyi fenyőfaárus helyszínnél: két férfit szúrt sebekkel vittek kórházba

Elütötték a szelíd szarvasünőt Csíkszereda közelében – állatorvos vizsgálja a sérüléseit

„Nekihajtok az első szembejövő autónak” – külföldön fogták el a szándékosan balesetet okozó román férfit

Aggódó családja keresi a Székelyudvarhelyről eltűnt nőt

Nem mindenki elégedett a csíkszeredai városháza fekvőrendőrös igyekezetével

Adóügyek: a régi tömbházakban élők rosszul járnak az új törvény miatt

Váljon divattá a hazaköltözés – elindult az RMDSZ Hazaváró programja

Tusnádon nem ülnek fel a focihuligánok provokációjának

Bekapcsolva maradtak a mikrofonok, kínos helyzetben rögzítették a suttogást a bírók között

Veterán honvédeket tüntettek ki

Elismerés Bartha Mihálynak

Fotó: Bíró Blanka

Hat háromszéki és erdővidéki veterán honvéd kapta meg a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét a nemzeti összetartozás évében. A kitüntetést a járványhelyzetre való tekintettel csütörtökön szűk családi körben, rendkívüli óvintézkedések mellett vette át a sepsiszentgyörgyi Bartha Mihály, a baróti Boér Imre, a kézdisárfalvi Máté Lajos, a sepsiszentgyörgyi Nagy Sándor, a málnási Szövérfi Árpád és a lemhényi Tódor Antal.

Bíró Blanka

2020. július 30., 17:162020. július 30., 17:16

A sajtó Vitéz Bartha Mihály kitüntetésére volt hivatalos, a 96 éves veterán családi házánál szervezett ünnepségen Tóth László csíkszeredai főkonzul elmondta, „nincs a világon közösség vagy nemzet, nincs ország, amely valamilyen módon ne ismerné el a rendkívüli teljesítményeket, és ne juttatná kifejezésre ezekért érzett háláját. Úgy gondolom, az emberi természet velejárója ez, amely nemcsak az egyén, hanem a közösség számára is fontos, és megerősítve a nemzet önbecsülését, hozzájárul a jelen, a mindennapok megéléséhez, és muníciót ad a jövőért, a megmaradásáért vívott küzdelemhez.”

Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta Bartha Mihálynak „az 1944-es Úz-völgyi csatában tanúsított bátor helytállása, valamint az ott elesett katonák emlékének ápolása érdekében végzett több évtizedes munkája elismeréseként”.

A főkonzul a veterán életútját ismertette: Bartha Mihály Árkoson született, Brassóban asztalosinasnak tanult, 1943. október 4-én sorozták be katonának, majd egy év kiképzőtábor után vitték ki az Ugra-tetőre munkaszolgálatra. 1944 augusztusában kapta meg a behívót, majd az Úz-völgyébe vezényelték a 11. Székely Határőr-zászlóalj nehézfegyverszázadába. A főkonzul felidézte, miként emlékezett Bartha Mihály azokra az időkre:

Amikor három-négy tank egyszerre megállt, és az ágyúcsöveket nekünk fordították, akkor már nem volt amit csináljunk, mert az a máktörő, amivel mi lőttünk, az semmit sem ért a nagy tankkal szemben. Hiába lőttünk kettőt-hármat, az elrepült a levegőbe. Muszáj volt menekülni, mert ott maradtunk volna mind.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere is köszöntötték a veterán honvédot, a megyei önkormányzat emléklapot állított ki számára. „Háromszék utolsó veteránjainak ezzel a gesztussal is megköszönjük, amit a második világháborúban és életük során Székelyföldért tettek” – mondta Tamás Sándor.

Fotó: Bíró Blanka

Kérdésünkre, hogy félt-e a tűzharcban, Bartha Mihály azt mondta,

ha féltünk, ha nem, helytálltunk, a kötelességünket teljesítettük.

Lapunknak azt mondta, már a hetvenes évektől minden évben visszajárt az Úz-völgyébe, vitte az unokákat, majd később már a fiatalok vitték őt, hogy ápolják a csatában elesettek emlékét.