Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

14:39

Nem lehetett utolérni a Vadmotorosokat

14:12

Súlyosan beteg újszülöttek életét menthetik meg a távgyógyítás révén

13:51

Szejkefürdőn is karamboloztak

13:33

Véget ért az ülés, máris kiszivárgott, hogy mit jelentene az amerikai katonai erősítés Romániában

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Autókat ellenőriznek, az erdőt is átfésülik – nagy erőkkel keresik az ismeretlen férfit Háromszéken

Sokan már lefeküdni készültek vasárnap este, amikor rengett a föld

Rejtélyes férfit keresnek az Olt mentén Sepsibükszádnál, egyes hírek szerint Emil Gânj lehet

Falopás gyanúja miatt több embert is őrizetbe vettek, egyikük csak 17 éves

Sürgős felhívás: életmentő vér- és trombocita-adás két gyergyói gyermeknek

Megdolgoztatja a rendszert a viselkedészavarral küzdő diák, de ugyanolyan joga van a tanuláshoz, mint társainak

Kilőttek az olajárak hétfő reggelre, öt terv van a román asztalon, hogy ne érjük el literenként a 10 lejt

Kiégett egy autó az országúton Csíkszereda Udvarhely felőli bejáratánál – frissítve

Van néhány hónapos üzemanyagkészlet, de... – fájó elismerés a miniszterelnöktől

Ennyi álláshely maradhat a prefektúrákon – Kovászna megyében kevesebb, mint Hargita és Maros megyékben

Veterán honvédeket tüntettek ki

Elismerés Bartha Mihálynak

Fotó: Bíró Blanka

Hat háromszéki és erdővidéki veterán honvéd kapta meg a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét a nemzeti összetartozás évében. A kitüntetést a járványhelyzetre való tekintettel csütörtökön szűk családi körben, rendkívüli óvintézkedések mellett vette át a sepsiszentgyörgyi Bartha Mihály, a baróti Boér Imre, a kézdisárfalvi Máté Lajos, a sepsiszentgyörgyi Nagy Sándor, a málnási Szövérfi Árpád és a lemhényi Tódor Antal.

Bíró Blanka

2020. július 30., 17:162020. július 30., 17:16

A sajtó Vitéz Bartha Mihály kitüntetésére volt hivatalos, a 96 éves veterán családi házánál szervezett ünnepségen Tóth László csíkszeredai főkonzul elmondta, „nincs a világon közösség vagy nemzet, nincs ország, amely valamilyen módon ne ismerné el a rendkívüli teljesítményeket, és ne juttatná kifejezésre ezekért érzett háláját. Úgy gondolom, az emberi természet velejárója ez, amely nemcsak az egyén, hanem a közösség számára is fontos, és megerősítve a nemzet önbecsülését, hozzájárul a jelen, a mindennapok megéléséhez, és muníciót ad a jövőért, a megmaradásáért vívott küzdelemhez.”

Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta Bartha Mihálynak „az 1944-es Úz-völgyi csatában tanúsított bátor helytállása, valamint az ott elesett katonák emlékének ápolása érdekében végzett több évtizedes munkája elismeréseként”.

A főkonzul a veterán életútját ismertette: Bartha Mihály Árkoson született, Brassóban asztalosinasnak tanult, 1943. október 4-én sorozták be katonának, majd egy év kiképzőtábor után vitték ki az Ugra-tetőre munkaszolgálatra. 1944 augusztusában kapta meg a behívót, majd az Úz-völgyébe vezényelték a 11. Székely Határőr-zászlóalj nehézfegyverszázadába. A főkonzul felidézte, miként emlékezett Bartha Mihály azokra az időkre:

Amikor három-négy tank egyszerre megállt, és az ágyúcsöveket nekünk fordították, akkor már nem volt amit csináljunk, mert az a máktörő, amivel mi lőttünk, az semmit sem ért a nagy tankkal szemben. Hiába lőttünk kettőt-hármat, az elrepült a levegőbe. Muszáj volt menekülni, mert ott maradtunk volna mind.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere is köszöntötték a veterán honvédot, a megyei önkormányzat emléklapot állított ki számára. „Háromszék utolsó veteránjainak ezzel a gesztussal is megköszönjük, amit a második világháborúban és életük során Székelyföldért tettek” – mondta Tamás Sándor.

Fotó: Bíró Blanka

Kérdésünkre, hogy félt-e a tűzharcban, Bartha Mihály azt mondta,

ha féltünk, ha nem, helytálltunk, a kötelességünket teljesítettük.

Lapunknak azt mondta, már a hetvenes évektől minden évben visszajárt az Úz-völgyébe, vitte az unokákat, majd később már a fiatalok vitték őt, hogy ápolják a csatában elesettek emlékét.