Ünnep a kereszt karjai alatt

Évente a kereszthez zarándokolnak a felső-nyárádmenti hívek

Az idei ünnepségen Sajgó Balázs nyárádszeredai plébános méltatta Szent István királyunkat és korát. István édesapja, Géza idején még túlsúlyban volt a pogányság, mint ahogy ma is kevés a mély, igaz hitű keresztény. Géza fejedelem először politikai érdekből fordult a kereszténység felé, és utódjául fiát jelölte ki uralkodónak. A későbbi István fokozatosan mélyült el a kereszténységben, de nagy, királyhoz méltó tulajdonságai voltak: jellem, azaz a gondolat, szó és cselekedet egysége, tudatosság, azaz az értékek vállalása, valamint helytállás, azaz akkor is hű volt önmagához, amikor mások azt másként gondolták.

„Lehet hogy első lépésben nekünk is érdekeink és kételyeink vannak, de Isten nem feledkezik meg rólunk. Fejlődésünk azonban nem valósulhat meg áldozatok nélkül. Aki viszont hűséges önmagához és Istenhez, az megtapasztalja a kereszt súlyát. Ám a kereszt felfelé, Istenre mutat, ágai pedig az emberek felé, mint amikor mi is szeretettel nyújtjuk ki karjainkat mások irányába. Kevesen vagyunk, mint a kezdeti keresztények, de tudunk hűséggel, szeretettel tekinteni Istenre, és szeretettel megfogni egymás kezét” – figyelmeztette és biztatta az atya a zarándokokat.

Az ünnepséget a felső-nyárádmenti falvakból érkezett gyerekek szavalatai, valamint Rózsa Gáspár atya, deményházi plébános-szervező énekes imádságai tették felemelővé, továbbá a „kis-szentföldi” katolikusok számára hitbeli bizonyságtétellé. A szervezők szerint a szerény ünnepség a közeljövőben akár búcsújárássá nőheti ki magát.