Térkép a csend világába

Az április 8. és 15. között lezajlott ifjúsági cserén Románia, Örményország, Horvátország, Magyarország, Ukrajna, Spanyolország, Olaszország és Észtország öt-öt fiatal küldöttje ismertette saját régiójának kisebbségpolitikai helyzetét: a csoportokat 20–35 év közötti siketek, más hátrányos helyzetben élő, aktív fiatalok, illetve tolmácsok alkották, akik angolul és jelnyelv segítségével megvitatták egyebek mellett a hétköznapi nehézségeket – különös tekintettel a siketek foglalkoztatottságának hiányára –, továbbá nem formális módszerekkel új készségeket és kompetenciákat sajátíthattak el, amelyek megkönnyíthetik a jövőbeni munkavállalást saját országukban.

Videoklippel mutatják be helyzetüket

Az ifjúsági csere változatos programjai egy héten át reggel nyolctól estig zajlottak, jórészt a Kolping Családi Egyesület rendezvénytermében: a témakört érintő csoportos beszélgetéseket, tapasztalatcseréket tartottak, jelnyelvet tanultak, bemutatták saját kultúrájukat, továbbá különféle művészeti alkotások segítségével ábrázolták a siketek világát. A találkozó végére elkészítettek egy videoklipet, melynek a fő témához kapcsolódó dalszövegeit és koreográfiáját a programok során állították össze, és amelyet kedden este nyolc órakor mutattak be a székelykeresztúri közönségnek. Mint Nagy Géza Attila, az Erdélyi Ifjúsági Egyesület elnöke elmondta, a tevékenységek az átlagosnál lassabban haladtak, ám erre számítva állították össze az egyhetes programot, így tulajdonképpen minden a terv szerint alakult.

Nem kérnek a hallókészülékből

Az Erdélyi Ifjúsági Egyesület immár ötödik alkalommal szervezett ifjúsági cserét, az Európai Bizottság által finanszírozott Youth in Action program során lebonyolított találkozókon mindig valamely kisebbség helyzetét vették górcső alá. Ezúttal elsősorban a siket fiatalok problémáira fókuszáltak nemzetközi szinten – a találkozón kiderült, a legsúlyosabb gond számukra a munkanélküliség. E témában párbeszédet kezdeményeztek a székelykeresztúri Zeyk Domokos Szakközépiskola tanulóival, megvitatva a siket és halló fiatalok elhelyezkedési lehetőségeit, illetve összevetették a helyi és külföldi siketek – egyáltalán a kisebbségben élők – társadalmi megítélését.

A siketek életének egy másik fő kérdésére is nagy hangsúlyt fektettek: annak dilemmájára, hogy kell-e, érdemes-e a csend világában élniük, ha hallókészülékkel könnyebben beilleszkedhetnének a társadalomba. Mint az egyesület elnöke elmondta, a találkozó húsz siket részvevője közül mindössze négyen viseltek készüléket – ők kissé kívül is rekedtek a nem hallók csoportján –, jó részük azonban ellene döntött, ugyanis fontos számukra a csend világának kultúrája, amelytől a hallókészülék megfosztaná őket.

Megoldásokon töprengtek

A problémák felfedésén túl azok lehetséges megoldását is keresték: felmerültek ötletek az oktatási rendszer interaktív módszerekkel történő kiegészítésére, de gondolkodtak munkakeresésre motiváló tevékenységek szervezésén, illetve azon területek feltérképezésén, amelyeken a munkanélküli, hátrányos helyzetben lévő fiatalok elhelyezkedhetnek.