Migráció: egy jelenség háttere és lehetséges jövője

A díjmentes, a Magyar Állampolgárok Klubja rendezvénysorozata részeként az udvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében megtartott előadás meghívottja kifejtette nézeteit az Európát érintő migránsválságról, a terrorcselekményekről, illetve a lehetséges megoldásokról, és mindezekben a titkosszolgálat szerepéről. Mint kiderült, az előadó azt az álláspontot érzi magáénak, hogy a migrációs mozgás nem természetes, hanem tudatos, irányított folyamat, és az Amerikai Egyesült Államok – ha nem is segíti a migrációt – egyelőre nem avatkozik be Európa védelmébe. Véleménye szerint Európa háborús helyzetben van, és bevallotta, az előadáson kívül személyes indítékok is Székelyföldre vezérelték: körülnéztek feleségével, hová vonulhatnának vissza, ha Magyarországon elharapózna a konfliktus.

Annak ellenére, hogy a romániai biztonságot egyelőre stabilabbnak látja a magyarországinál, nem tartja kizártnak, hogy „Székelyföldön is előkerül majd a kapa”. Annál is inkább, mert az Iszlám Államot terminológiailag nem terroristacsoportnak, hanem kiképzett, profik által vezetett hadseregnek tartja – s mint „belsősként” ismertette, a titkosszolgálatok egyelőre nem igazán tudnak lépést tartani az ilyen jellegű, katonainak nevezhető támadásokkal.

Földi Lászlóval az előadást követően beszélgettünk a jelenség mélyebb hátteréről, a jelenről, illetve a lehetséges jövőről.

– Magyarország jelenlegi helyzetéről aránylag sokat tudunk. Hogy fest Románia helyzete?

– Véleményem az, hogy nem az Unió, hanem a földrajzi Európa határán kell megállítani ezt a fajta menekültáradatot, hiszen a kontinens minden országát – kivéve egy-két, a migrációs útvonalon kívül esőt, például Hollandiát – érintheti. Az nem elfogadható, ha lezárják az Unió határait, de az európai kontinensre eljutnak a tömegek, hiszen feltorlódnak, és előbb-utóbb áttörik az uniós zárat. Mindig hangsúlyozom, hogy aki szabályosan akar bejönni, a feltételeknek megfelel és a szabályokat betartja, azon el kell gondolkodni, főként mert – ahogy az előadás egyik hallgatója is elmondta – különösen Nyugat-Európának sok törleszteni valója van a problémás régiókkal szemben. Hiszen abban, hogy Afrikában vagy a Közel-Keleten mivé fajultak a dolgok, a „fejlett” világnak nagyon komoly negatív szerepe volt: feldúlták, kirabolták, átalakították azokat a világokat, az ott élők akarata ellenére. Amikor tehát azt az ideológiát mondják az ott élőknek, hogy jöjjenek Európába, mert jogos jussuk az, hogy jobban éljenek, hiszen az életkörülményeik leromlásában az európai hatalmaknak is szerepük van – ezzel sajnos nem lehet vitatkozni. De ezt nem így kell megvalósítani.

Ebben az értelemben Románia épp ilyen célpontja a migrációs folyamatnak, az inváziós seregnek. Amikor Magyarország zöldhatárát lezártuk, Horvátország felé mentek. Amikor a horvát–magyar határt lezárták, Szlovénia felé indultak. Most Szlovéniát lezárják, és a bent lévők nem fognak megrekedni a horvátoknál, a szerbek átengedik őket, de Macedóniában és Görögországban sem állítják meg. Magyarán a kritikus tömeg keresi a rést, mint a folyó. Ha Románia az első pillanattól nem áll ellen kerítéssel, akkor ide özönlenek. S innen keresztül próbálnak Magyarországra átjutni, ebben az esetben pedig mindenki biztos lehet abban, hogy a magyarok ezt a határt is lezárják. Akkor megpróbálnak Szlovákia irányába vagy akár Ukrajna felé, északra menni. Itt nem lehet azt mondani, hogy bármelyik ország kimarad, ha az az útvonal közelében van. Még Portugália is érintett lehet: Észak-Afrikából a spanyol tengerpart felé is mennek. Nagyon kevesen tudják tehát azt mondani, hogy abszolút kimaradhatnak ebből. Visszatérve a kérdésre, azt gondolom, hogy Románia potenciálisan esélyes arra, hogy itt is megjelenjen a tömeg.

– Ha ez megtörténik, mennyi idő alatt változik meg egy ilyen útvonal, módosul az útiterv?

– Egyik pillanatról a másikra. Láthattuk Magyarországon is, hogy az internet lehetővé tette, hogy a kritikus tömegen belül felemelkedjenek a „hadnagyok”, akik irányítják a tömeget. Függetlenül attól, hogy a tömeg ezt akarja-e vagy sem, vannak szószólók, akik folyamatosan információs rendszerben vannak. Gyakorlatilag GPS-ként működnek azért, hogy kitapasztalják, melyik a jó irány. A szerencsétlen tömeg jó részének fogalma sincs arról, hogy merre jár, hogy egyáltalán melyik országban van – sőt arról sem, hogy Európában milyen országok vannak Német- és Svédországon kívül –, csak megy a többiekkel. Vannak olyanok, akik ezt az egészet irányítják. Láthattuk a horgosi határ lezárásakor is, hogy egy kisebb csoport ott maradt ugyan hepciáskodni, de a tömeg nagy részét már nem is irányították arrafelé, hanem eleve a horvát határt célozták meg. Nagyon jó a logisztikájuk, ami megint arra utal, hogy ez nem egy spontán vándorlás, hanem egy megszervezett dolog.

– Ezt a mechanizmust hogyan kell elképzelni? Honnan indult az egész?

– A folyamat úgy kezdődött, hogy Nyugat-Európa egyes országai – pontosabban Németország – kitalálták, hogy bevándorlókkal megpróbálják megoldani a munkaerő-problémájukat. Meg is volt a forgatókönyv, hogy egy-két évig nyelvet, szakmát tanítanak nekik, és utána munkába állítják őket, így mindenki jól jár: ők kapnak munkát, fizetést, letelepedést, a német ipar pedig munkaerőt. Ez azért nagyon álságos, mert tudjuk, hogy Európa más országaiban – Spanyolországban is, nemhogy Magyarországon – igen jelentős a fiatal, értelmiségi munkanélküliek aránya. Igen ám, csak őket nem akarja a német ipar, a multitőke, mert ők drágák: nekik a végzettségnek megfelelően, európai norma szerint kellene fizetést adni. Az arabokra meg olcsó munkaerőként gondolnak, de ez már eleve álságos. Ez a folyamat tehát elindult. Amikor látható módon elkezdték hívni a tömeget, a támadó erő, a mögötte megjelenő Iszlám Állam és annak vezetői, a katonák azonnal rájöttek, hogy ez a lehető legjobb módszer arra, hogy az embereiket beküldjék. Nem ők gerjesztették tehát az egészet, ám szakmai kifejezéssel élve ráépültek erre a spontán, de mégis irányított folyamatra, amely ilyenformán az övéké vált. A tömeg ettől kezdve nem a németek érdekeit fogja képviselni, akik az egészet gerjesztették, hanem a ráépülőkét.

– Ez a folyamat egyelőre ellenőrizhetetlen a titkosszolgálatok, az országok védelmi rendszere számára?

– Tökéletesen. Gondoljunk bele, hogy az ellenőrzés lényege az identitás megállapítása. Akiről nem tudok, arról nem tudok. Ahhoz, hogy egyáltalán számon tarthassak embereket, az kell, hogy be tudjam őket azonosítani. Amikor jöttek a magyar határon regisztrálni, kiderült, hogy mindenki egy évben született, január elsején, és mindenkit Mohamednek hívnak, bemondás alapján. Sokan eldobálták az okmányokat, vagy ha mégsem, nem mutatták meg. A hatóság így mit tudott velük kezdeni? Bemondás alapján vezették be a rendszerbe az adatokat. Később, a statisztikát nézve látták, hogy elméletileg mindenki egy napon született. Bizonyos fokig tehát a tömeg is fel lehet készítve alapvető információkkal, még információs füzeteket is kaptak angol és arab nyelven az útvonalakról, lehetőségekről, a jogaikról Európában. Hogy emellé kötelesség is társulna, az hiányzik a füzetből.

– Említette az előadás során, hogy a terrorakciókban használatos fejlett technikával a titkosszolgálat nem tud lépést tartani. Miért van ez a „lemaradás”?

– Nem az a lényeg, hogy technikailag előrébb tartanának, hanem az, hogy amikor régebben előkészítettek egy terrorakciót, másképp szerveződtek, mint most. Össze kellett gyűlniük, meghatározni a feladatokat, és például vezetékes telefonon vagy levélben kellett tartaniuk a kapcsolatot. Sokkal nehézkesebb volt a kommunikáció a távol lévővel, és sokszor nem tudtak reagálni a váratlan helyzetekre. Például megkezdődött a támadás, ott volt a helyszínen a végrehajtó, és valami váratlan akadály adódott – ő nem tudott szólni a parancsnoknak, hogy gond van, hogy esetleg nem hajtotta végre az akciót, vagy úgy hajtotta végre, hogy aztán neki lett kára belőle. Most viszont az akadályt azonnal jelezhetik, természetesen virágnyelven – a legtöbb lehallgató rendszer ugyanis úgy működik, hogy kulcsszavakra keres. Nem hallgathatnak és dolgozhatnak fel mindent, az képtelenség lenne. Ehelyett megvan a kulcsszavak listája – rengeteg szó van rajta, amelyekkel modelleznek egy ilyen beszélgetést –, és ha az bárkinek a kommunikációjában megjelenik, a rendszer jelez. Persze megtörténhet, hogy valaki butaságból, viccből beszél ilyesmiről, de mindenképpen felkerül egy listára, és az illetékeseknek felhatalmazásuk, lehetőségük van ellenőrizni őt. Jobb esetben kiderül, hogy nem komoly dologról van szó, ebben az esetben nem is történik az illetővel semmi. De annál, aki el akar követni valamit, elébe lehet menni az eseményeknek.

A terroristák azonban ezt már tudják. Ők nagyjából ugyanúgy modellezik ezt a listát, és a kommunikációból kihagyják a kulcsszavakat. Nem úgy kommunikálnak, hogy a biztonsági rendszer jelezzen, megvan a saját kódrendszerük, amelyben mondjuk a virág szó nem virágot, hanem például autót jelent. Ilyenkor hiába figyel az elhárítás: technikailag nincs mit kezdjen a virág szóval. Ami azonban a legfontosabb számukra és számunkra, hogy a rendkívüli eseményeket is ugyanúgy tudják közölni a központtal, virágnyelven – ilyen értelemben vannak előnyben a terrorelhárító szervekkel szemben. A fejlett kommunikációs rendszer az előkészítést és a végrehajtást tökéletesíteni tudja, miközben az elhárítás gyakorlatilag nem talál támpontot, hiszen nem figyelhet minden gyanús embert. Még a köztörvényes bűnözők esetén sem: hiába tudom, hogy az országban van tíz elítélt bankrabló, az csak arra jó, hogy ha történik egy bankrablás, azt a tízet előveszem azonnal, és elkezdem elszámoltatni – aztán lehet, hogy nem is ők voltak a tettesek. De nem állhatok mind a tíz rabló mögött folyamatosan egy rendőrrel, nehogy elkövessen valamit, ez képtelenség – én csak arra vagyok alkalmas a nyilvántartásommal, hogy ha valami történik, utólag a segítségével elővegyem a lehetséges tettest, de megelőzni nem tudom a bajt, annyian vannak. És az invázióval még többen jöttek, úgyhogy most gyakorlatilag nem is tudjuk, hogy pontosan mennyien vannak.

Egyébként rövid távon nem belőlük lesznek az elkövetők, hiszen nincs helyismeretük, a nyelvet sem ismerik. A beszivárgók feladata az, hogy beilleszkedjenek, minél jobban „eltűnjenek” a társadalomban, és hálózatot építsenek azokból, akik már eleve itt vannak – a másod-, harmadgenerációs bevándorlókból, illetve azokból, akik csatlakoznak hozzájuk. Ők ismerik a helyet, a nyelvet, van identitásuk, szabadon mozoghatnak – gyakorlatilag ők a legalkalmasabbak a végrehajtásra, ezekből az okokból.

– De mégis miért tudják beszervezni a másod- és harmadgenerációs bevándorlókat?

– Ez a háború utáni, 1950-es, ’60-as évekre nyúlik vissza, amikor szüleik, nagyszüleik Európába jöttek. Akkor komoly kereslet volt a munkaerőre, hiszen a háború következtében sokan meghaltak. Akkor még a kisiparosok, kiskereskedők, családi vállalkozások időszaka volt – a külföldi munkaerő-kínálat ily módon találkozott a kereslettel, és ez mindenkinek jó volt. Az első generáció beilleszkedett, dolgozott tisztességesen, élvezte, hogy jobb körülmények között élhet. A leszármazottaik már egyfajta bélyeggel éltek, hiszen bár Nyugat-Európában születtek, mégsem „igazi” franciák voltak például, hanem mondjuk algériaiak vagy marokkóiak. Mégis, ugyanúgy ingyen jártak iskolába, normális életük volt, tudták a nyelvet, és bizonyos fokig átvették a kultúrát, csak eltűnt irántuk a kereslet. Egyfelől átalakult a gazdaság – a technika előrehaladtával a kiskereskedelmi egységeket felváltották a multik, a nagyipar, az automatizálás. Így egyre kevesebb ember kellett, plusz eltűntek a kisvállalkozások. Magyarul nem csak az új generáció nem talált munkát, de még az apák is elvesztették a megélhetésüket, hiszen kiszorította őket a multi. Kialakult egyfajta gettósodás köztük, és a zavaros identitás, illetve a mellőzés miatti frusztráció visszafordította őket az ősök irányába. Ez nem azt jelenti, hogy visszamentek a Közel-Keletre vagy Észak-Afrikába, hanem itt maradtak, de úgy döntöttek, hogy harcolnak a fennálló rend ellen, mert őket nem fogadták be. Tehát mindennek gazdasági okai vannak.

– Mekkora a terrorveszély Romániában? Nőhet-e ez a migránskvóta elfogadásával, illetve a zöldhatárok lezárásával?

– A kvótarendszer Romániát gyakorlatilag egyenlővé teszi Európával. Az országnak az a szerencséje, hogy itt van határellenőrzés, hiszen csak uniós ország, és nem tagja a schengeni övezetnek. Amíg Románia az Unió felé is ellenőrzéses határral rendelkezik, addig gyakorlatilag nem számíthat bombára – hiszen miért jönne egy merénylő oda, ahova nehezebb bejutni? Magyarországra ez nem igaz, hiszen nyugat felé nincs határa – Párizsból, Belgiumból bárki egy bombával beülhet egy autóba, pár óra alatt ott van Budapesten, és végrehajthat egy támadást.

– A határzárak elterjedése járhat azzal, hogy felszakadozik az Európai Unió? Ha igen, ez jelentheti az Unió biztosította jogok megcsappanását?

– Abszolút. Ennek a helyzetnek az egyik következménye, hogy az Európai Uniót fölhígítja. Ha politikailag nem térünk észhez, az országok egymásnak ugranak, annál is inkább, mert látens ellentétek az Unión belül is vannak. Békehelyzetben ezek nem igazán jönnek elő, de ha konfliktus van, és mindenki bezárkózik, kerítést épít, akkor felbomlik az Unió, és visszaáll a régi élethelyzet, hogy mindenki önálló módon él. Az a jó érzés pedig, hogy tagállamok vagyunk, illetve a szabad utazás, munkavállalás joga meg fog szűnni.

– Közösen vagy külön-külön lenne nagyobb esély a válság kezelésére, megoldására?

– Úgy gondolom, hogy ezt Európának közösen kell megoldania. Európának, Moszkvától Londonig, Boszniától Stockholmig, nem unióban gondolkodva. Egységesen össze kell fogni, hiszen Európát támadták meg. Ez egy nagyon könnyű megoldási technika lenne, hiszen mindenki ugyanarra gondolna, mindenkinek ugyanaz lenne az érdeke. Ha ez nem történik meg, akkor szeparálódni fognak, ideig-óráig le lehet zárni a határokat, de úgy nem lehet védekezni az Európát ért támadás ellen. Szerintem az nagyon negatív álláspont az Unió vezetőitől, hogy egyelőre nem akarnak túllépni saját árnyékukon. Jós nem vagyok, de úgy látom, hogy amíg mismásolás folyik, a veszély felé haladunk, és nem a megoldás felé.

– Mit tehet az ember a mindennapokban azért, hogy elősegítse ezt a folyamatot? A jelenség erősen mediatizált, rengetegféle információ kering e témában, és egy adott ponton az óvatosságot nem igazán lehet elválasztani a gyűlöletkeltéstől…

– Igen, a tömegek történetkövetők. A médiának nagyon nagy szerepe, felelőssége van abban, hogy mennyire objektív vagy tendenciózus képet fest a történtekről, hiszen ez befolyásolja az emberek hozzáállását. Azt gondolom, hogy ma valóban történelmi szerepe van a médiának, hiszen a kommunikáció, az információszerzés nagyon könnyű és széttagolt. Az embereket a rengeteg, akár ellentétes hír erősen megzavarhatja, s ha a nagy hírügynökségek, médiumok nincsenek észnél, ez inkább az ellentétet fokozza az emberek között, mint az egységet. Az embereknek a mindennapokban szét kell nézniük maguk körül, és elfogadniuk, ha egy picit szigorodik a rendtartás, például ha gyakoribbak lesznek az ellenőrzések – ha ez megtörténik, a biztonságukat szolgálja. Másodsorban pedig oda kell figyelni, ha megjelennek gyanús személyek a környezetünkben. Románia ebben még nem érintett, de a nyugat-európai országok igen. Nem arról beszélek, hogy rohanni kell a rendőrhöz, de érdektelennek sem szabad lenni. Az egyik legjobban működő demokratikus országban, Svájcban a házmesterek folyamatosan nyomon követik, hogy kik mennek be a házba. Negyven éve így élnek, pedig igazából háborújuk sem volt soha. Ott van egy önvédelmi reakció: ha egy idegen megjelenik jó szándékkal, haja szála sem görbül, de ha ártani akar, akkor esély van arra, hogy kivédjék a negatív eseményt. A lehallgatásra ugyanez vonatkozik. 

A lényeg, hogy bizonyos történelmi helyzetekben a biztonság fenntartása nehézkesebb, a demokrácia ilyenkor kicsit háttérbe kerül. Ha a biztonság garantált, megint megjelenik a demokrácia – ez a váltórendszer a történelmen végigvonul. Vagy ki tud teljesedni a demokrácia, mert a szabadság garantált, vagy ha nem garantált, akkor a biztonság fenntartása kerül előtérbe. Ezzel együtt járnak bizonyos kellemetlenségek, amiket tudomásul kell venni.

– A válsághelyzetek más korokban is táptalajt nyújtottak a szélsőségesebb vezetők, rendszerek kiteljesedéséhez. Ez ebben a helyzetben mennyire jelenthet fenyegetést?

– Ha a politikusok nem kapnak észbe, nem térnek át egy normálisabb megoldásra, elsöpri őket a tömeg. És jobban járnak, ha a tömeg söpri el őket, mint ha kiemelkednek a szélsőségek, és azokat követi a tömeg – ez volt a hitleri történet lényege. A németek állami beruházások révén látszólag kijöttek a válságból, és senki sem látta előre, hogy öt év múlva koncentrációs táborok működnek, Európa romokban hever. Magyarul bekajálták a látszólagos jólétet, de a demokrácia nem működött. Itt is az a veszély, hogy ha a demokrácia szabályai nem működnek, akkor majd érvényesülnek mások, és előkerülhetnek olyan szélsőségesek, akik majd átveszik a hatalmat. De ne legyen igazam.

A témához kapcsolódó fogalmak tisztázása Földi László szerint
Menekült/migráns: Földi szerint a mostanában Európába érkezőknek igen kis százaléka jogosult a menekült státusra, hiszen nem olyan országokból érkeznek, ahol háború zajlik. Mint elmondta, a szíriaiak például már Jordániában elveszítik ezt a státust, hiszen már ott kérvényezhetik a menekültvízumot, melynek révén sokkal olcsóbban és biztonságosabban érkezhetnek Európába.
Határzár: a média tévesen használja a fogalmat a magyarországi helyzetre, hiszen a határzár azt jelentené, hogy a hivatalos átkelőhelyeken sem lehet közlekedni. Ebben az esetben a magyar „zöldhatárt” zárták le, ami által az illegális határátlépést kívánták megakadályozni.