Leletmentés a Patkóban

– Mit tud a régész a székelyudvarhelyi Patkóról, a mai Márton Áron térről?

– Egy korábbi csatornázási munkálat alkalmával, 1955-ben találtak régészeti leleteket a tér alsó részén, ennek az újdonsága az volt, hogy ezek voltak az első őskori (bronzkori) leletek a térről. Ekkor rétegtani megfigyeléseket nem végeztek, vegyesen római és középkori leletek is felszínre kerültek. 2000-ben is ugyancsak csatornázási munkálatok alkalmával vágták át a teret, ekkor régészeti megfigyelés nem zajlott, magángyűjteménybe kerültek be a munkálatok során őskori és római edénytöredékek. Régészetileg tehát azt lehetett tudni a munkálatok megkezdése előtt, hogy egy bejegyzett és nyilvántartott régészeti lelőhelyről van szó, amely mellesleg a középkor óta a város egyik tere volt, a terület az őskortól kezdve lakott és a régészeti rétegek elérése után a legcsekélyebb földmunka során is leletek várhatók.

– A tér felújítása idején kiderült, hogy mélyebb rétegeket is fel kell bontani bizonyos vezetékek cseréje, illetve a közvilágítás és az elektromos hálózat földbe helyezése miatt. Történt egy helyszínbejárás és kutatás. Hány napot vett ez igénybe? Mire derült fény?

Miután tudomásunkra jutott, hogy kicserélik a vízvezetékeket és mintegy 1,2–1,4 méter mély árkokat fognak ásni a tér két oldalán, illetve annak felső részén kiszálltunk a helyszínre, ásatási engedélyt kértünk az illetékes szervektől Bukarestből és hozzáláttunk a munkálatok felügyeletéhez, a leletmentéséhez. Az ásatást régészkollégánk, Nyárádi Zsolt vezette. Első lépésben csak a vízvezeték árkainak ásása történt meg, az elektromos hálózat gödreinek ásása még nincs kivitelezve. A munkálatokat április 26-án kezdtük meg, amelyek 27-én és 29-én is zajlottak. A területen a régészeti munkálatokon, a Haáz Rezső Múzeum megbízásából négy fő dolgozott.

A munkánk első lépésében felügyeltük az árkok ásását, összegyűjtöttük a felszínre került leleteket, amelyek keveredettek voltak, hiszen a vezeték árkait nagyjából a régi vezeték árkaira ásták rá. Második lépésként munkások segítségével megtisztítottuk az árkok egyes metszetfalait, hogy eredeti, bolygatatlan rétegek nyomaira bukkanjunk. Több szakaszon sikerült ezeket megfigyelnünk, amelyekről milliméterpapíros léptékarányos rajzokat készítettünk.

A tér déli fele bizonyult izgalmasabbnak, így a kivitelezők jóváhagyásával egy kis kutatószondát is nyitottuk, hogy a régészeti rétegekhez leletanyagot is nyerjünk. A rétegtan és a nyitott kis szonda segítségével egy valós képet nyerhettünk a települési rétegekről. A metszetfalakban több (összesen négy) leégett felszíni 16–17. századi faház pusztulási rétegeit dokumentáltuk. A középkor során a tér alsó része le volt kövezve, kavicsozva. A tér déli, középső részén a római korból két külső kemence nyomai kerültek elő, valamint egy lekövezett felület. Szintén ezen a részen egy feltehetően 18. századi nagyobb kőépület falcsonkja is előkerült. A tér felső részén egy 16. századi nagyobb épület mészhabarcsos falazatát dokumentáltuk, amelynek rétegeiből 16. századi kerámia és csillámos kályhacsempe töredékei kerültek felszínre. Az épületről nem sikerült többet megtudni, az mindenképp egy módosabb polgár alápincézett kő lakóháza lehetett.

– Kerültek-e elő értékes leletek?

– A kutatások során a rétegekből számos kerámia és állatcsont került elő, a leggazdagabb a római korból, innen fényezett és festett felületű tálak, kancsók és fazekak töredékeit találtuk. Az Árpád-kori rétegekből sok vassalak került elő, minden bizonnyal a tér ezen részén a közelben vasat olvaszthattak, akkor minden bizonnyal még a település peremén zajlott ez a tevékenység. A számos középkori kerámia mellett találtunk egy 15. századi ezüst pénzérmét is és egy övcsat töredékét, vastűket. A 16–17. századból egy bronz hajtű kerül elő, és más apró bronz tárgyak töredékei, amelyeket még nem tudtunk meghatározni. A metszetrajzok elkészítése után topográfusok felmérték az egész árokrendszert, beleértve a rajzaink tengelypontjait is. A villanyvezeték árkainak munkálatai során további felügyelet és leletmentés fog történni.

– Hogyan tovább? Dokumentálták-e a régészek a helyszínt? Később – valamikor – vissza kell-e térni ide?

– A képen látható leletek 16. századi csillámos kályhacsempék, amelyek minden bizonnyal a tér felső részén levő kőépülettel vannak kapcsolatban. A leletanyag az előző vezeték által bolygatott földből került elő. A régészeti felügyeletnek nem az volt az elsődleges célja, hogy ezeket mind begyűjtse (természetesen csomagoltunk el bőven azért ezekből is), hanem, hogy a leleteket eredeti környezetükben tanulmányozza.