„Máréfalva királynője”

A belga szakember több napot töltött az ünnepség előtt Székelyföldön és Máréfalván, ahol megismerkedett sajátos népi kultúránkkal, azzal a tárgyi és szellemi hagyatékkal, amelyért Kovács Piroska tanárnő majd’ fél évszázados tanári munkássága mellett és nyugdíjasként is oly sokat tett. Meglátogatta a környéken felújított kapukat és házakat, s maga is megtapasztalta ez idő alatt, hogy milyen a székely vendéglátás. Meglátogatta otthonában Piroska nénit, abban az értelmiségi hajlékban, ahonnan a kezdeményezése indult, s ahol évek hosszú során át az értékmentő és -teremtő dolgozatok, könyvek születtek. „Innen származik az a gondolatom – mondta Piet Jaspers –, hogy Piroska néni olyan a maga környezetében, mint az angol királynő a sajátjában. Egyébként a fizikai hasonlóság is egyértelmű. Boldog vagyok, hogy találkozhattam véle és megismerhettem.”

Az ünnepség Máréfalva polgármestere, Dávid Lajos rövid köszöntőjével vette kezdetét, majd fellépett a máréfalvi vegyes kórus, a furulyacsoport – annak „rendes” és „utánpótlás” csoportja – és a Rozetta néptáncegyüttes. Ezt követően Kelemen Hunor parlamenti képviselő, az RMDSZ szövetségi elnöke, majd Szarka Gábor konzul beszélt Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről, a sort pedig Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere folytatta, aki Máréfalvához és Piroska nénihez, a máréfalvi emberekhez kapcsolódó élményeiről vallott. Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár, az MTA tagja a projektkészítés folyamatát idézte, amellyel szakmai hátteret biztosítottak az európai bemutatkozáshoz, majd Borboly Csaba szólt, aki egyúttal megköszönte munkatársainak is a fáradságot nem ismerő munkát, amellyel a közhivatalnoki munka mellett mindvégig segítették és irányították a Máréfalván zajló értékőrzést és annak európai népszerűsítését. „Kevés a rendelkezésre álló keret – mondotta a megyei tanács elnöke –, de meg lehet találni a lehetőségeket, és oda lehet irányítani a forrásokat, ahol valóban szükség van rájuk. Én azt szeretném látni, hogy minél több fiatal találja meg itthon a boldogulását, faragjon kaput, s ha nem, állíttasson magának.” A díj ismételt átvétele után – hiszen Piroska néni 2012. július 1-jén Lisszabonban vette át először, majd utána szülőfalujában egy „zártkörű” és szerényebb ünnepség keretében – elsősorban a helyi közösségnek köszönte meg azt a fogadókészséget, amellyel az felismerte a hagyományőrzés fontosságát.

Az ünnepség tetéző momentumát a Szentegyházi Gyermekfilharmónia műsora követte, az az együttes, amely a szellemi és a népdalkultúra területén ugyanazt a csillagos ösvényt járja, amelyen Piroska néni is oly hosszú ideje ott halad. A csengő gyermekhangok azt a pedagógust köszöntötték, aki pályája kezdetén talán a nagyszüleiket és a szüleiket tanította minden szépre s jóra, a magyar nyelv, a munka és az ősöktől jövő hagyaték őrzésére.