Márton tanító bácsi nem ma kezdte a kertészkedést, a gyümölcsössel való foglalatoskodást. Huszonhárom évvel ezelőtt tűzte ki céljául az őshonos fák megmentését, s két hektáron folyamatosan kísérletezett és teszi a mai napig. A magról való szaporítás nagyon fontos szerepet játszik a gyümölcsfák életében. Ekképpen állították elő eleink is az őshonos fajtákat, és a szakember szerint szép állomány maradt az 1800-as évek közepéig, amikor kezdek elterjedni vidékünkön is a külföldi fajták, így a régi fajták lassan kiszorultak, kihaltak.

Márton bácsi úgy véli, ma már nem sokan foglalkoznak magról való szaporítással, pedig ez volna az igazi, hiszen egyrészt azok jobban bírják az itteni körülményeket, és hosszabb ideig teremnek, másrészt nem kívánnak igényes gondozást. Az ősi fajtákat annak idején nem permetezték, nem trágyázták, a maguk módján teremtek 150–200 évig.

„Nagyjából meg is valósítottam, amit terveztem, összegyűjtöttem a helyi fajták egy-egy példányát, ami még megvolt. A kertemben jelenleg 82-féle őshonos almafajta található meg, aztán vannak körte-, szilva-, cseresznye- és barackfák. A barack 700 méteren sosem termett, viszont az oltások folyamán rájöttem arra, hogy nem csupán almát almára, körtét körtére lehet oltani, hanem lehet birsre és galagonyára is. Azokat a rezisztens fajtákat kerestem, amelyek nem hajlamosak annyira a betegségekre” – magyarázza a 86. évében járó Márton bácsi.

Nagyon sokféle betegség jött be Amerikából az agrárkultúrával, legutóbb a fákat a tűzelhalás tizedelte meg. „Azokat a magokat kerestem meg, amelyek nem hajlamosak a betegségekre, ezeket ültettem el, és erre oltottam a fát. Egyáltalán nem permetezem, nem igényelnek törődést, a metszését beállítom, a többi a természet dolga.”

Ami természetellenes, az ártalmas

Márton bácsi szerint a betegségeknél rosszabb a „kósza pocok”, másik nevén a „földi kutya”, amely elrágja a fák gyökerét. Egy tavaszon 160 gyümölcsfáját ették meg, amelyeket újra kellett oltania. A vadak is sok kárt tesznek a gyümölcsösben, és a kétlábú vadak sem kímélik, letörik a fák ágait.

Az egykori tanító kapcsolatban áll magyarországi gyümölcsészekkel is, tudnak egymásról, személyesen is találkoznak, oltóágakat cserélnek. „Szívesen segítek azoknak, akik szeretnének ilyen kertet létrehozni. Veres István professzor, aki egyik legnagyobb gyümölcsész volt, mondta, hogy Romániában 15 év kell ahhoz, hogy a gyümölcsállomány normálisan helyreálljon. A hibrid növények első évben rekordtermést hoznak, de az utána következő években folyamatosan csökken a termésük. A nagymenő fajtákból van ötféle, amelyeket az üzletben lehet kapni, és ezeket ipari mennyiségben állítják elő. Ezek tavaszra is ugyanolyan állapotban maradnak meg, amilyenek ősszel. Tartósítják, betömik a pórusait, hogy ne száradjon ki. Minden, ami természetellenes, káros a szervezetre” – állítja Márton bácsi.

Szaporítsunk magról!

A magról való szaporításhoz folyami homokot kell beszerezni, bele kell keverni a gyümölcsmagokat, rétegesen, és pincébe kell tenni. A homoknak nedvesnek kell lennie (hólé a legjobb), de túllocsolni sem szabad. A nedvesség megtartása végett keverjünk fűrészport a homokba.

Minden magnak megvan a csírázási ideje. Az almának, körtének kilencven nap szükséges, a csonthéjasoknak százhúsz nap, a barack száznyolcvan nap alatt szökik csírába. „Tapasztalatom szerint két hét alatt is kicsírázik az alma-, körtemag. Tavasszal ki kell ültetni a csemetét, és a koronaalakítást kivéve többé nem kell vele foglalkozni. Az őshonos fáknak 15–20 év szükséges, amíg teremnek, míg a kertészetben vásárolt csemeték négy-öt éves korukban hoznak gyümölcsöt.”

„Ha mindenki elültetne tíz fát, jobb lenne a világ”

Sebestyén János építészmérnök igazi tündérkertet varázsolt Firtosváralján. Bár Székelyduvarhelyen lakik, az utóbbi hónap majd minden napját kint töltötte a csemetekertben.

„Anyósom és apósom is idevaló, a meglévő földek mellett vásároltam még nadrágszíjparcellákat, amelyeket összetagosítottam. Ezt a terület 42 parcellából raktam össze. Az öt hektárból egy hektár erdőt hagytam védelemként, az ökoszisztéma egyensúlyáért. A vadoncokat tavasszal beoltottam, a Batul almákat pedig, aminek magjából a csemeték lettek, mind én ettem meg. Türelemmel és odafigyeléssel bárki elő tudja állítani a csemetéket. Csíráztattam almát, körtét, diót, barackot, akácot és kínai császárfát, utóbbi tizenegyedik alkalommal sikerült. Egy éve tanulom a kertészetet, szerettem volna valami olyat kipróbálni, amit még nem csináltam, másrészt pedig fát ültetni csodálatos dolog, a nemzetemnek levegőt jelent, a családomnak pedig örömet. Példát szeretnék mutatni, hogy itthon, a hepehupás dombokon is lehet tervezni, álmodozni. Szeretettel fogtam hozzá, nincs üzleti vonzata, de reméljük, hogy a jó Isten áldása lesz rajta” – mondja János.

A kertben nagyjából kétezer fát ültettek el most ősszel, az első csíráztatás tavaly decemberben történt, ezek a csemeték kerültek ki. „Örvendek, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, hiszen negyvenöt percig már voltam halott. S ha már élek, miért ne csinálnék olyat, ami jó a családnak, a nemzetnek. Erre a kertre még tíz évig költeni kell, de ha megérem, sétálhatok, szüretelhetek a gyümölcsösben. Ha mindenki elültetne tíz fát, máris jobb lenne a világ. Miért ne lehetnénk mi is egy kicsit a teremtő jó Isten jobb keze?”