Nem volt diadalmenet a Székely Nemzeti Múzeum megalapítása, de ma boldog lenne Csereyné Zathureczky Emília

Az intézmény jövőre lesz 150 éves, az épület is nemrég újult meg, az alapító születésének pedig most van kerek évfordulója, mindezek örömére választották az állandó kiállításnak az optimista címet, melyben „benne van elődeink hite a tettereje, de a mi hagyományainkhoz, önazonosságunkhoz való ragaszkodás is” – magyarázta a jelenlevőknek a múzeum igazgatója, Vargha Mihály. Kiemelte, hogy

Beke Mihály András, Magyarország csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulja egy csángó asszonytól hallott mondatot, miszerint: „nem mi őrizzük a hagyományokat, a hagyományok őriznek meg minket” parafrazált –

Letisztult, visszafogott, átgondolt kiállítás

Varga Benedek, a Semmelweiss Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár igazgatója leginkább azt értékelte, hogy Csereyné szándéka szerint a múzeum az egész székelység közvagyonának kellett lennie: annak a székelységnek, amelyik már a 12-13. században egy erős közösségként tudott élni. Ugyanakkor kiemelte, hogy

Szőcsné Gazda Enikő, a kiállítás kurátora a megnyitón kitért a Felvidékről (Szlovákiából) idekerült család és Zathureczky Emília személyes történetére is:

Egyik legfontosabb darabja egy olyan kakasos hímzés, amelyet Zathureczky Emília gazdag gyűjteményéből menekült meg, és amelyiknek azért van többrétű üzenete, mert

• az alapító saját halottait is ilyen hímzéses koporsókban temette el,

• de azért is, mert a kakas a feltámadás szimbóluma.

A családi levelezésből az alapító hosszabb életrajza is a kiállítás része és filmen mutatják be Csereynét mint közéleti személyiséget. A tartalomért felelős kurátornak és látványvilágot megtervező Hugyecsek Balázsnak Vargha Mihály igazgató külön is köszönetet mondott.

A kiállításon a Plugor Sándor Művészeti Középiskola fuvolakvartettje is közreműködött Császár Katalin tanárnő vezetésével.