Eltérő világlátások

Attól függően, hogy milyen helyzetben születtek, megélt tapasztalataikból és a társadalmi változásokból fakadóan ezeknek a tizenöt évenként elkülöníthető korosztályoknak igen eltérő világlátásuk, tulajdonságaik vannak:

Ők azok, akik megengedték gyermekeiknek, hogy tegezzék őket, és akiknek személyiségfejlődésében az audiovizuális eszközöknek még nem volt jelentősége. A poroszos iskolarendszerben nevelkedett boomerek digitális analfabéták, míg a mai ötvenesek, a rendszerváltás X generációja már technológiaorientált, beletanult a digitális eszközök használatába. Őket viszont karrieristákként jellemzi Steigervald Krisztián generációkutató, aki több könyvet is írt e témában.

Hozzájuk képest a walkmanen (hordozható zenelejátszón) felnőtt énközpontú Y generáció igencsak kései munkavállaló, de kreatív, innovatív, ugyanakkor fegyelmezetlen.

Az 1995 és 2009 között született Z generáció pedig, amelyik már az interneten nőtt fel, visszabeszél a tanároknak, de

hosszú távú memóriájuk pedig igen gyenge. Erős viszont az önbizalmuk és igazságérzetük.

A felnőttek kritikusok, de csodálják is a Z generációsokat

A bemutató után Torma Vera felkért három jelenlévő (cég)vezetőt, válaszoljon a Z generációval kapcsolatos tapasztalatokra vonatkozó villámkérdésekre. A felkérésnek eleget tett Demeter Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Chocopack csokoládégyár gyártási igazgatója, Beder Tilla, a kovásznai Tilla Connexion munkaközvetítő cég tulajdonosa és Makkai Péter, az Írisz Ház igazgatója, több innovatív háromszéki szociális szolgáltatás kezdeményezője (otthongondozás, felnőtt fogyatékkal élők foglalkoztatása).

Tőlük többek között megtudhattuk, hogy

vagy első kérdése a fizetésre vonatkozik, esetleg olyan lazán hagyja ott a neki nem tetsző munkahelyet, hogy erről még csak nem is értesíti a főnökét.

Az influenszerekkel kapcsolatban a Y és a X generációhoz tartozó megkérdezettek bevallották, tulajdonképpen csodálattal és „szent irigységgel” viseltetnek irántuk, mert rövid idő alatt nagy követőtábort tudnak építeni, ugyanakkor élnek a lehetőséggel, hogy jó célra, jótékonykodásra is használhatják a befolyásukat.

Ezekkel a fiatalokkal jól el lehet beszélgetni a digitalizációról (csak tudni kell kérdezni) és az ezekkel kapcsolatos tevékenységekben hozzá is tudnak járulni a cég fejlődéséhez, a digitális otthonlét pedig rugalmasakká és tanulékonyakká teheti őket. Az is erényük, hogy

A címkézés eltávolít, figyelmeztetett Csepeli György szociológus nyomán Nagy Andrea. Ezért arra is rákérdezett Torma Vera, hogyan, milyen eszközökkel lehet egy munkahelyen egymáshoz közelíteni a generációkat, ezzel ugyanis szinte minden cég- vagy szervezetvezetőnek meg kell küzdeni. Ezzel kapcsolatban Demeter Zoltán azt észrevételezte, hogy egy generáción belül is vannak különbségek, de a nagyon sok személyes beszélgetéssel át lehet hidalni azokat. Ezzel egyetértett Beder Tilla, illetve Simon Edith, a sepsiszentgyörgyi Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola igazgatónője is, aki kollégáival együtt napi szinten építi a hidat a tanítványok, a Z generáció felé.

A jelenlévő középiskolások maguk is vallottak arról, hogy ők mivel tudnának hozzájárulni egy cég működéséhez: önkéntes munkával, csapat irányításával, kreativitással, a digitális világban való imázsépítéssel, rugalmassággal.

Végül két munkacsoportban jutottak konszenzusra a résztvevők azzal kapcsolatban, hogy az X, illetve Y generáció mitől érzi jól magát egy munkahelyen, ebben pedig a főszereplő Z generációs diákok részéről az hangzott el, hogy