Márton-napi vigasságot ültek az erdőszentgyörgyi kastély udvarán

Minden évben megünneplik a hét évvel ezelőtt novemberben alakult Százfonat néptánccsoport évfordulóját, amely a Márton naphoz van a legközelebb, ugyanakkor ez a nap a Szent György napján kezdődött mezőgazdasági munkálatok végét is jelenti. Így szinte természetes volt, hogy meg kell ünnepelni Márton napját, és mellé helyi termény- és kézműves vásárt kell szervezni – idézte fel az előzményeket portálunknak Ambrus Emese főszervező, a Százfonat Szociokulturális Egyesület vezetője. Az idei kiállításra és vásárra tizenöt termelő és kézműves hozta el terményeit. A tavalyihoz képest jóval gazdagabb volt a felhozatal, és több volt a látogató. Erdőszentgyörgyön is kezdik szükségét érezni az emberek az együttlétnek, és felismerik, hogy nemcsak a multinacionális cégek által kínált termékek jelentenek értéket, hanem azok is, amelyeket a helyi termelők állítanak elő kétkezi munkával – véli a főszervező.

A standokon pogácsák, sütemények, lekvárok, szörpök, tea- és gyógyfüvek sorakoztak a fűszerpaprika és házi készítésű ételízesítők társaságában, míg a kézművesek csipkéket, „magyaros” ingeket, szőtteseket, szalma- és tökdíszeket, fafaragók munkáit, festett tányért és díszesen fonott ostort kínáltak. Szekeres Margit gyümölcsöt, szőlőt, pálinkát, bort, házi kenyeret és szalonnát rakott az asztalára, Márton-napi libatextíliát is készített, szőttesei között a város címerét is láthattuk.

A gyerekekről sem feledkeztek meg a szervezők: a kastélypincében bútorfestéssel és fakanál-liba készítésével foglalatoskodtak az apróságok, a nagyobbak és merészebbek az udvaron felültek a helyi Württemberg-huszárok lovaira, mások a kastélybejárónál elhelyezett töklámpásokat, illetve az udvar közepén kialakított őszi dekorációt vették szemügyre, vagy épp a Márton-napi libát és egyéb nyereményeket remélték megszerezni. A téren gyermekruha- és játékbörzét szerveztek, amelyre egyes iskolai és óvodai csoportok az otthon feleslegessé vált darabokat hozták el. A vásárból megmaradt ruhákat, játékokat összegyűjtik, és karácsony táján ajándékként eljuttatják a rászoruló gyerekeknek.

A helyi tánccsoport hétéves születésnapját ünnepelendő, a tömeg szürkületkor töklámpásokkal vonult le a művelődési házba, ahol öt korcsoportban léptek színre az együttes 4 és 40 év közötti táncosai. Műsorukban egy történetet adtak elő: a székely legények Somogyból elindulnak megkeresni libáikat, Magyarszentbenedeken és más vidékeken keresztül járva, azaz táncolva a Kis-Küküllő partjára érnek, itt lelik meg a szárnyasokat. Előadás után táncházat szerveztek, mert Ambrus Emese úgy vélte: a fegyelemből és fellépésből sok jutott a gyerekeknek, de „lazításból” kevés. A gyulakutai néptáncosokat is meghívták, hogy együtt szórakozhassanak a táncházban, ahol kisorsolták a nap „ereklyéjét”, egy igazi libát.