Csíkfalva: makacsul ragaszkodni a tájhoz

Az istentiszteletek után Jobbágyfalván, Csíkfalván és Nyárádszentmártonban a hősök emlékműveinél, Vadadban Kiss István emlékoszlopánál ünnepeltek a közösségek, illetve helyezték el az emlékezés és kegyelet koszorúit. Minden helyszínen az ünnepi műsort a jobbágyfalvi férfikar és a község diákjai biztosították, Szentmártonban pedig az óvodások is kiselőadással lepték meg az ünneplőket, majd ők is koszorúztak az emlékműnél.

Balogh István, a község polgármestere ünnepi gondolatai során elmondta: 1848. március 15. faggat bennünket. Faggat elsősorban nemzeti létünkről, sorsunkról, a jövőről, a megmaradásról. De faggat az ünnep mibenlétéről is: akarunk-e magyar életet? Akarunk-e jövendőt abban a bizonytalan masszában és szellemi-lelki káoszban, amely bennünket, magyar nemzeti közösséget körülvesz?

„Haza ott van, ahol sok-sok emberöltő óta ugyanazon a nyelven szólítjuk meg egymást. Ahol magyarul meséljük a mesét, magyarul éljük a mindennapot, magyarul, makacsul ragaszkodunk a tájhoz. Ezt a hazát nem lehet lecserélni, kiosztani, elárulni vagy félbevágni, hiába is rajzolják át akárhányszor a határokat. A történetírók úgy tanítják: Róma azért lett nagy, mert szerették. Szeretnünk kell magyar nemzetünket, ahogy a reformkori magyarok szerették, ahogy a márciusi ifjak szerették, ahogy a szabadságharc hősei és vértanúi szerették. Szeretnünk kell magyar nemzetünket, és tennünk kell érte, hogy mindannyiunknak, minden magyar embernek biztonságos és erős otthona legyen egy európai színvonalú Nyárádmente” – buzdította az ünneplőket az elöljáró.