Bocskorpénzért dolgozik a székelytompai pásztor

A pásztorfogadás (majorfogadás) a különböző állattartó közösségek (nyájgazdaságok, juhtársaságok, faluközösségek) által gyakorolt eljárás a pásztorok alkalmazására. A pásztorfogadás idejét a szokás, sok helyt a hatóság szabályozta. Ha a közösség a pásztorral meg volt elégedve vagy az sem akart elmenni a faluból, megkérdezték, akar-e a következő évre maradni: ez volt a „megszólítás”. Igenlő válasz esetén megtörtént a „marasztás” is.

Jobb az idős, mint a fiatal

Székelytompán a hétvégén tartották meg a „majorfogadást”. Mivel a tavalyi fiatal pásztorral elégedetlenek voltak, idén a 82 éves helyi Balázs Jánost hívták meg, aki hosszú évtizedek óta a falu juhait (is) pásztorolja. Mivel mindenki ismeri őt és ő is a gazdákat, az öreg pásztor nem támasztott különösebb feltételeket, állatonként 20 lej „bocskorpénzt” és egy fél véka gabonát kért, „hogy ti is éljetek, s én is éljek”. Ennek fejében a gazdák minden egyes juh és kecske után 8 kg sajtot és 1,5 kg ordát kapnak, amit a major (pásztor) kedden és pénteken szállít be a határból a faluba. Minden gazda köteles október elsejéig átvenni a „költséget” – kötötte ki a major.

A falunak berbécse is van, ennek eltartását egyik fiatalember vállalta, cserébe egy kisebb községi szántóterületet használhat ebben az esztendőben. Valamikor a falunak két berbécse is volt, jelenleg egy is elég, ugyanis a majornak is van egy apaállata.

A majorbíró sajtot eszik

Majorbírónak, azaz a pásztor és a gazdák közötti kapcsolattartónak és ügyintézőnek a tavalyi személyt tartották meg, az ő feladata az „oltáspénz” összegyűjtése, a major segítése az állatok „fürösztésénél”, kezlésénél, továbbá ő szervezi meg a szükséges munkálatokat. Kisebb munkálat esetén szólítson meg rendre három személyt, nagy munkálatkor pedig hirdettessen közmunkát, amelyen minden juhosgazdának kötelessége (lenne) megjelenni – egyezett meg a jelenlevő kéttucatnyi gazda.

A majorbíró évi fizetsége „egy napi fejés”, azaz a major és a gazdák összes juhainak egy napi tejéből készítendő sajt és orda. A faluban mintegy 250 juhot tartanak a gazdák, ugyanennyi sajáttal rendelkezik a major is. Az állatokat húsvét nagypéntekén vagy nagyszombatján „fejik be” és „adják ki” a seregbe, ahol – ha az az időjárás lehetővé teszi – Szent Miklós napjáig (december 6.) köteles tartani a pásztor. Az állatokat Szent János napján (júnuis 24.) ismét befejik: amelyik juh vagy kecske nem ad legalább egy fél tojáshéjnyi tejet, az utána járó sajt-és ordamennyiséget lecsökkenti a major.

Az alig félórás megbeszélés, egyezkedés során még szóba került a legelőtakarítás kérdése, továbbá az, hogy a major és a szolgái tartsák tiszteletben a gazdák óhaját, és gabonaföldekre, valamint a „kicsóvált” (karóra kötött szénacsóvával megjelölt) kaszálóterületekre ne engedjék rá az állatokat. A gyűlés végén a major megfizette az áldomást, azaz öt liter bort kínáltatott körbe a gazdáknak.