Backamadaras: Kis Gergely-emlékszobát nyitottak

Pünkösd másodnapja hagyományosan a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium és Backamadaras találkozásának napja. A 2006 adventje óta tartó kapcsolat révén folyamatosan táplálják az egykor Székelyudvarhelyen dolgozó tanár, tudós, templom- és iskolaépítő előd kultuszát a nyárádmenti településen. Ezen a héten ismét eljöttek Backamadarasra a kollégium tanárai és diákjai, hogy együtt ünnepeljenek a helyiekkel. Ünnepi istentiszteleti prédikációjában Juhász Zoltán udvarhelyi iskolalelkész hangsúlyozta: Isten minden időben adott olyan embereket, akik tudásukkal, szellemiségükkel, példájukkal a közösség élén jártak. Ilyen volt Kis Gergely is, aki felismerte, hogy a kapott tálentumokat nem a maga javára kell  kamatoztatnia, hanem megosztania kell másokkal. A pünkösd közösségformáló gyakorlatáról szólva a  lelkész imájában azt kérte, hogy ez a közösség és gyülekezet is eggyé, testvérré forrjon az inmában és ünneplésben is.

Szellemisége ma is példa

Az ünneplés rendjén felszólaló Koncz László Ferenc helyi lelkész bevallotta: Backamadaras számára fontos Kis Gergely alkotása, szellemisége, hiszen tavalyi „hazatérte” után a falu és az iskola szellemiségét is építi. Ugyanakkor köszönetet mondott az udvarhelyi kollégiumnak, hogy az évek óta részt vesz a madarasi diákok oktatásában, pallérozásában. Tőkés Zsolt, az udvarhelyi tanintézet igazgatója Backamadarasnak mondott köszönetet azért a bizonyos szellemiségért, amelyet Kis Gergely innen magával vitt, és amelyet most az iskola is megpróbál továbbadni.

Az istentisztelet keretében az udvarhelyi iskola Szakács Annamária és László Zoltán vezette kórusa és zenekara mutatta be ünnepi műsorát, majd az ünneplők a templomkertben álló szoborhoz vonultak. Az emlékezés koszorúit a Kis Gergely nevét viselő udvarhelyi és madarasi tanintézmények, a helyi önkormányzat, az egyházközség és a helyi Kiss családok képviselői helyezték el.

Emlékszoba, családfa, címer

Az 1900-ban felépült egykori felekezeti iskolát 2000-ben kapta vissza a református egyházközség, akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy közösségi célra kellene fordítrani. Így idén az épületben emlékszobát rendeztek be a nagy előd tiszteletére, és megkerült (és az alkalomhoz illően vissza is került a falra) az iskola egykori, magyar nyelvű címeres névtáblája is. Az avatást jelző szalagvágást Tőkés Zsolt és Koncz László végezték. Az emlékszobában ott találjuk a Kis (az 1900-as évektől Kiss) családnak a nyárádgálfalvi Tóth Ferenc által megfaragott címerét, és olyan korabeli okiratokat, mint például azt, amely ösztöndíjat ítél meg Kis Gegely számára a külföldi tanulmányaihoz. Régi könyvek, naplók között találunk általa írt tanulmányokat és liturgiás könyvét, de betegségéről és haláláról is vannak egykori feljegyzések. Erre az alkalomra a geneológiára „szakosodott” Bustya Ferenc rigmányi-nyárádszentsimoni lelkész elkészítette a Kisek családfáját 1602-től napjainkig, amelyről részletes előadást is tartott az érdeklődő helyieknek.

Az ünneplés a kultúrotthonban folytatódott, ahol a helyi Kincses néptánccsoport három korosztálya és az iskola tanulói mutattak be kulturális műsort, majd a helyi hagyományörző népdalkör és az ismét „felhangolt” citerakör mulattatta a közönséget, amely természetesen belekapcsolódott az éneklésbe.