Adományokból bővül a nyárádgálfalvi könyvtár

Márton Ferenc községi könyvtáros néhány újdonsággal tudott szolgálni: legutóbbi látogatásunk óta több adományozótól hozhattak gazdag és értékes könyvrakományt. A Maros Megyei Könyvtár volt igazgatója, Mircea Artimon Mihail személyes ismeretség révén adományozta a nyárádmentieknek felesége, Wolf Erika főleg magyar nyelvű könyveit (183 kötetet), az ugyancsak marosvásárhelyi Daróczi Béla 83 kiadvánnyal gyarapította a könyvtár állományát. A legnagyobb tételt a könyvtár szomszédságában élő Csíki Alberttől kapták: a tőle ideszállított könyvhalmaz 620 olyan kötetet tartalmazott, amellyel nem rendelkeztek. Három hete a marosvásárhelyi Ollender Edittől is vehettek át újabb rakományt. A több doboznyi könyvet ezután leltározzák fel, de azt már megállapították, hogy a nagyszülei könyvtárából származó kötetek túlnyomó részét nem hazai, hanem magyarországi kiadóktól szerezték be egykor. Márton Ferencet meglepte, hogy olyan családi könyvtárak darabjait engedik át nekik, amelyekre nem is gondoltak volna, és mindenikben értékes, egyedi darabok vagy sorozatok is vannak.

Hogy hová kerül ez a sok kötet a kétszobás kis könyvtárban? Márton elmondta: egykor a kiadók egy-egy friss kötetből akár 8-10 példányt is küldtek a községi könyvtáraknak, sokszor olyanokat, amelyeket senki le nem emel a polcról. Így ezeknek egy részét kiiktatták a leltárból, de a műszaki irodalmat is elkezdték „megrostálni”, hogy az újonnan kapott kötetek is felkerülhessenek a polcokra. A kiselejtezett, de jó állapotú köteteket átengedik az iskolai könyvtárnak, ott is válogatnak belőle, a megmaradtakat pedig az érdeklődők vihetik el.

A legutóbbi kimutatás szerint a könyvtár 7545 kötettel rendelkezik, ebből 5638 magyar vagy többnyelvű. Nyilvántartott olvasójuk száma 238, ebből 140 rendszeresen látogatja a tékát, 489 látogatás alkalmával 753 könyvet kölcsönöztek ki az olvasók – sorolta Márton Ferenc. Sok új olvasót nem jegyeznek, inkább a diákok köréből kerülnek ki olyanok, akik a kötelező olvasmányok miatt ide is beiratkoznak. A községi könyvtárnak jó a kapcsolata a helyi általános iskolával, Márton Ferenc nemcsak az ottani állományt rendszerezte tavalyelőtt önkéntes munkával, hanem többször is részt vett iskolai rendezvényeken, ismertetve a diákokkal a községi könyvtárat.

Nem csak adományok révén bővül a téka állománya, a helyi költségvetésből is kiutal a községvezetés egy-kétezer lejt, amellyel új könyveket vásárolnak. Hogy mit, azt a könyvtáros dönti el, hisz fel szokta jegyezni azokat a műveket, szerzőket, amelyeket/akiket igényelnének az olvasók, de hiányzik a kínálatukból, így év végére beszerzi azokat. Ő látja, hogy milyen könyvek lennének hasznosak, de ez is kissé szubjektív, hisz olyan új könyveket is be kell szereznie – például ponyvaregényeket, „szappanoperákat” – amelyeket haza sosem vinne, de itt igénylik a középkorú hölgyek. „Mivel ez közösségi könyvtár, az olvasók igényei a lényegesek, nem a személyes véleményem” – mondja nevetve Márton Ferenc, mutatva azokat a köteteket, amelyeket ilyen megfontolásból szerzett be az olvasóknak.