Helyi termelők profitáltak a rövid ellátási lánc kiépítéséből

Az 1959-ben megalapított bonArea hálózatról egy kisfilmet is megtekinthettek a jelenlevők. Igaz, hogy a szóban forgó pályázathoz képest ez elképzelhetetlenül nagy egység, saját feldolgozóüzemmel, óriási logisztikával, de még egy – az alkalmazottaknak fenntartott – idősotthon is tartozik hozzá. Azt viszont remekül példázza, hogy

Jakab István aldobolyi zöldségtermesztő azt vállalta, hogy 15 hektáros családi családi farmjáról évente 2000 kilogramm nyers zöldséget és gyümölcstermést ad a feldolgozónak. Kovács Katalin és férje szászfalusi feldolgozó üzemükben a nagymama receptjei alapján 27-féle kézműves terméket állítanak elő. A Kovács Kamra késztermékeit – szörpöket, lekvárokat, savanyúságokat, paradicsomlét, hagymalekvárt, tormát, zakuszkát – Gácz András vállalkozó illyefalvi üzletén, vendéglátó-egységén és catering-szolgáltatásán keresztül juttatja el a fogyasztókhoz

A pályázati keretből sikerült beszerezni a zöldségtermesztőnek és a feldolgozónak egy-egy hűtős szállítókocsit is, bár azok árát csak 70 százalékban támogatta a finanszírozó. Amit viszont a kisvállalkozók különösen értékeltek – mert arra ritkábban futja –, hogy

Igyekeznek egyre szélesíteni a termékskálát is, elégedett klienseik pedig újabb és újabb rendeléseket is hoznak.

Klárik Attila kijelentette, hogy a jövőben is szeretnék az ehhez hasonló típusú pályázatokat népszerűsíteni: miután Háromszéken a tejiparban már van egy mai napig működő hasonló lánc (a Meolact), talán a pékipar következhet.

„Hiszünk a szövetkezésben!” – nyomatékosította a LAM Alapítvány igazgatója.