Pro Urbe-díjakat osztottak Sepsiszentgyörgyön

Sepsiszentgyörgy önkormányzata a kitüntetéssel azoknak a személyiségeknek a munkáját köszöni meg, akik a várost és annak lakóit mindenkor a legjobb tudásuk szerint szolgálták önzetlenül, „pénz és taps nélkül”.

Nemes Levente színész művészi elhivatottságáért, az újítás bátorságáért kapta meg a Pro Urbe díjat. 1962-ben végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Intézetben, előbb a Székely Színházban, majd 1972-tól a sepsiszentgyörgyi társulatnál játszik. 1992-ben a Tamási Áron Színház igazgatója lett, megreformálta, megújította a társulatot. Egykor azt nyilatkozta: „a színház számomra szenvedély volt és átok, öröm és keserűség, játék és komolyság, szárnyalás és összeomlás, szerelem és gyötrelem, megalázás és emelkedettség, meggyőződés, hit és kétely, hivatás és munkahely, és még mi minden: egyszóval az életem”.

Csíki Sándor nyugalmazott tanár 1934. május 25-én született Köpecen, négy gyermekes családban. Elemi iskolait szülőfalujában végezte, majd a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban tanult, tanulmányait pedig Brassóban folytatta. 1952-ben érettségizett, egy évet géplakatosként dolgozott az egykoron híres Metrom gyárban. Bukarestben a Testnevelési Főiskolán szerzett oklevelet. 1960-tól Sepsiszentgyörgyön testnevelő tanár, ahol néhány kivalló kollégájával megalapítja a Textil sportegyesületet, ennek keretén belül a Textil kézilabdacsapatot. 1990-ben hivatalosan nyugdíjba vonul, de gyógytornászként mind a mai napig szorgalmasan dolgozik.

Balázs Antal nyugalmazott tanító, Székelyföld hagyományainak, szellemi és tárgyi értékeinek kiváló ismerője, művelője és átmentője. Igazi székely ezermester. Már kora gyermekkorában megismerkedik a székelység népi hagyományaival, hiszen szülőfaluja, a Nyikó menti Csehétfalva. Itt végzi el az elemi iskolát, majd 1950 és 1954 között a székelykeresztúri tanítóképző diákja. 1973-ban a sepsiszentgyörgyi Tanulók Klubjához kerül, ahol azonnal hozzáfog a kerékpártúrák megszervezéséhez és tanulóival bejárja az országot, majd külföldre is elviszi tanítványait. Ugyanakkor részt vesz a város kulturális életében, tagja a Városi Művelődési Ház tánccsoportjának, énekel a Cantus Firmus kórusban és az unitárius egyház Kriza János Énekkarában, de igazi „szerelem” a  fafaragás. Közel  négyszáz nagyméretű kopjafát, hat székely kaput és megszámlálhatatlan kisméretű emlékkopját készített.

Valeriu Şerban mérnök, 1940. január 21-én született Márkosfalván. Édesapja kereskedőként dolgozott Brassóban, saját ruhaboltjában, édesanyja háztartásbeli. Foglalkozásából és kommunizmusellenes nézeteiből adódóan 1948-ban a Securitate letartóztatja és bírósági tárgyalás nélkül, öt éven keresztül a legszörnyűbb börtönökben tartják fogva. Ez az esemény örökre meghatározta a család további életét.

Miután gimnáziumi tanulmányai a legnagyobb elérhető eredménnyel végezte el, felvételi vizsga nélkül fogadták be brassói Andrei Şaguna Líceumba, később a brassói műszaki főiskola gépkocsik és traktorok szakán szerzett képesítést 1959-ben. 1961-ben a 11 lunie nevet viselő sepsiszentgyörgyi ipari vállalatnál kapott egyszerű tisztviselői munkát. Szakképesítésének és nagy munkabírásának köszönhetően rövid időn belül előléptették, két év után osztályvezetővé nevezték ki.1968-ban a sepsiszentgyörgyi Bazaltul vállalatnál főmérnöki tisztséget kapott. 1972-ben a helyi Localprod ipari vállalat igazgatójává nevezik ki, amely vezetése alatt a megye egyik legjobb egységévé vált, és több mint 1300 alkalmazottat foglalkoztatott. 1977-ben kinevezik a Kovászna Megyei Város- és Lakásgazdálkodási Vállalat igazgatójává, melyet 1989-ig vezetett megszakítás nélkül. 1989 után, egy rövid bizonytalan időszakot követően ugyanannak az intézménynek lett gazdasági igazgatója, majd igazgatója 2008-ig, amikor nyugdíjazták. Munkáját most is folytatja az Aquacov Egyesület kötelékében, ahol tudását és óriási szakmai tapasztalatát egy korszerű vízellátási- és szennyvíz-elvezetési rendszer kialakításának szolgálatába állítja, hiszen meggyőződése, hogy a víz életet jelent. Annak ellenére, hogy intenzív munkát folytatott, szakított időt szociális, közösségi szerepvállalásra is. Hiszi, hogy az élethez hozzátartozik mind a jó, mind a rossz oldala, a sikerek és a csalódások, de őt mindig az optimizmus jellemezte, a munka szeretete, a becsületesség és az emberek tisztelete.

Az ünnepélyen fellépett Sebestyén-Lázár Enikő szoprán, Barabás Lajos tenor és Lőfi Gellért zongorista. Jelen voltak a helyi tanácsosok, a testvérvárosi küldöttségek tagjai, a korábbi években díjazott sepsiszentgyörgyi személyiségek is. A Pro Urbe díjakat 1997-ben alapította Sepsiszentgyörgy önkormányzata.