Polgármester úr, mondja meg nekem... – interjú Laczkó-Albert Elemérrel, Remete polgármesterével

– A Sirülő Néptánccsoport benevezhet-e a Felszállott a Páva vetélkedőre? Az önkormányzat mennyire, mivel támogatja?

– A Sirülő Néptánccsoport az egyik büszkeségünk, működtetésével az a célunk, hogy aki táncolni akar, annak legyen meg a lehetősége erre, továbbá hogy minél több gyerek bekapcsolódjon ebbe a mozgalomba. Örömünkre jelenleg mintegy százötven azoknak a száma, akik „színpadképes” szinten elsajátították a különböző táncrendeket, s van egy csoport fiatal, akik ennél is többet tudnak, de az, hogy versenyezzenek, eddig nem vetődött fel. Ha a szakmai irányítójuk úgy látja, hogy érdemes benevezni akár a Felszállott a Páva vetélkedőbe, akkor miért ne tennék? Biztos, hogy nem fogjuk leuntatni őket. A kérdés második része gondolom, a benevezésre vonatkozik, ugyanis nem titok, hogy a néptánccsoport működését teljes egészében az önkormányzat támogatja. Fizeti az oktatót, próbatermeket biztosít, fellépéseket, kiszállásokat támogat. A székely ruhákat is beszereztük, és a népi hangszereket is sikerült megvásárolni. A népzeneoktatást külön támogatjuk. Konkrétumok hiányában nem tudok arra válaszolni, hogy egy vetélkedőn való részvételhez mivel járulna hozzá az önkormányzat, de ha erre sor kerül, nem zárkózunk el a támogatástól.

– Folytatódik-e a néptánctáborok sorozata?

– Tavaly volt az első, így sorozatról még nem beszélhetünk, de a második Gyergyói Néptánctábort megrendezzük augusztus elején. Bővíteni szeretnénk a kínálatát, tervezzük a népzeneoktatás és más népművészeti programokkal való gazdagítását. Ezenkívül a Remetei Ifi-napok keretében már hagyományosan kerül sor a Gyergyói Néptáncosok Találkozójára, és idén sem marad el a szintén éves rendszerességgel zajló Gyergyói Népzenészek Találkozója.

– Mikor számíthatunk arra, hogy végre tisztázódnak a birtokviszonyok?

–  A válaszom sajnos az, hogy nem tudom. Annak ellenére, hogy a jelenleg is zajló Cezar-programmal az volt a célunk, hogy mindenki arra a földterületre kapja meg a tulajdonjogot, amit jelenleg birtokol, nem sikerül végigvinni a folyamatot. Ezt csak pár nappal ezelőtt közölte velünk a programot bonyolító Országos Kataszteri Hivatal. Magyarázata szerint csak az 1962-es és 1990-es nyilvántartás, illetve később, az 1-es és 247-es törvénnyel letett kérések szolgálhatnak a tulajdonjog megszerzésének alapjául. Magyarán, azok kérhetik a birtokba helyezést, akiknek neve szerepel a kataszteri nyilvántartásban (regiszterben), a zsebszerződéseket, ajándékozásról szóló iratokat nem lehet erre a célra felhasználni. Ez elkeserít, de nem állunk le. A Cezar-programmal mindenképpen egy nagy előrelépés történt a földterületek azonosítása kapcsán, következik, hogy az összegyűjtött adatokat minden egyes esetben összevessük a regiszterben szereplő adatokkal. A birtokviszonyok tisztázásán dolgozó remetei csapatot egybetartjuk, három-négy csoporttal folytatjuk az elkezdett munkát. Ami jó, hogy az időközben módosított törvény értelmében nem csupán egy, hanem több birtoklevelet is ki lehet adni a tulajdonosnak, tehát ha valakinek tíz helyen van területe, tíz birtoklevelet kaphat. Ahogy haladunk a parcellázási tervekkel, annak megfelelően lépünk előre. A témában egyébként a szokásos módon is tájékoztatni fogom a remeteieket, a soron következő televíziós adásban erről lesz szó.

– A remetei pásztorgyűlés idején hol voltak a pásztorok?

– A gyűlésen közel háromszáz ember vett részt, közöttük harminc pásztor. Tapasztalatunk, hogy nyilvánosan nem szívesen vállalja senki a kiállást, konfrontálódást, így a pásztorok sem hallatták hangjukat a szóban forgó gyűlésen, emiatt tűnhetett úgy, hogy nincsenek is ott. Azóta volt még egy megbeszélésünk, amin kivétel nélkül részt vett minden meghívott pásztor. Zajlik a legeltetés előkészítése, reméljük, hogy ezen a téren is lépünk egyet előre. Nem támogatom, nem értek egyet a megközelítéssel, hogy a pásztor gazember, aki a „másét eljárja”. A legeltetést is kell végezze valaki, és örvendetes, hogy vannak olyan emberek, akik szeretnek foglalkozni az állatokkal, és az ezzel járó munka mellé állnak. A falu állatait őrzik, nem a sajátjukat. A támogatás kérdése sem elhanyagolandó, az igényléshez pedig a pásztor és a földtulajdonos szoros együttműködésére van szükség. A törvény azt írja, hogy aki használja a földet, az kap támogatást. Ezek szerint akkor a tulajdonos ne kapjon semmit? Viszont azt sem lehet, hogy a tulajdonos csak a jogaival éljen, és semmiféle kötelezettsége ne legyen. Igenis, adja számba a legeltetésre felajánlott területet, járjon utána annak, hogy idejében legyen az feltisztítva. Ez természetesen a felek dolga, az önkormányzat csak szorgalmazni tudja a hozzáállást. Bonyolult ez a kérdéskör, de ahogy tisztulnak a birtokhelyzetek, ahogy rájön a remetei ember is, hogy a mezőgazdasággal való foglalkozás egy alternatíva a megélhetéshez, úgy haladunk a megoldás felé.

– A Kossuth Lajos utca hótalanítása és az útszakasz javítása talán nem tartozik a községhez? Csak szavazáskor tudják, hogy hol van a falu vége.

– Igazságtalannak találom a kijelentést, az Alszegben lakók ugyanolyan adófizetők, mint a csutakfalviak, ezért ugyanazt várják el az önkormányzattól. Tény, hogy egyetlen hótalanításra alkalmas munkagépünk van, ezzel kell elérni mindenhova, és ez meg is történik, de nem egyszerre. Előbb a forgalmasabb útszakaszokat igyekszünk megtakarítani.

A napokban több kérés is érkezett, hogy bizonyos utcákat töltsünk ki, de nem tudunk eleget tenni a kéréseknek. Valóban hatalmas a sár azokban az utcákban, ahol csatornázási munkálatok zajlottak és nincs töltés, ennek ellenére addig, amíg a lekötések nem történnek meg, vagy nem szárad fel a sár, nem tervezünk útjavítást. Célunk, hogy a következő három évben a még leaszfaltozatlan utcák minőségén is javítsunk. Az önkormányzat külön értékeli, ha a lakóknak nemcsak elvárásaik vannak, hanem tesznek is a közös cél érdekében. Járhatóbbak lennének az utcák – főként ilyenkor, hóolvadáskor –, ha az úton lefolyó vizet a sáncba terelnék.

– Én nem tudom elhinni, amit beszélnek, hogy a polgármester be akarja záratni a tejporgyárat, s hetven ember elveszíti a munkáját. Igaz ez?

– Nem igaz. Egyébként sem nekem, sem az önkormányzatnak nincs jogkörünk arra, hogy a tejporgyárat bezárassuk. Szeretnénk viszont, ha a csődeljárás alatt álló gyár sorsát valamilyen irányba elmozdítanák, mert tény, hogy egyre nagyobb problémákat generál. Sokan nem tudnak azokról a dolgokról, amik a háttérben zajlanak, de ha ezek közül csak a tejporgyárnak az önkormányzat ellen folyatott perét említem, elmondhatom, hogy a községnek 2 millió leje forog kockán. A gyár kamatostól és az inflációt is rászámolva kéri vissza azt a pénzt, amivel társult annak idején a szennyvíztisztító állomás megépítésébe. Teszi ezt annak ellenére, hogy saját kérésére, egyéb lehetőség híján vett részt a projektben, és annak ellenére, hogy számára külön szennyvíztisztító vonal lett kiépítve, amit használ is az időszakos tevékenységei során, a tulajdonában lévő tömbházak háztartásai pedig állandóan használják azt. A lakóktól beszedi erre a díjat, de a szennyvíztisztítást működtető Redisza Rt.-nek nem fizet, a cég felé felhalmozott adóssága meghaladja a 80 ezer lejt.

Problémát jelentenek továbbá a tejporgyár vízvezetékei, amik magán- és közterületeken haladnak át, s az 50-60 éves csöveken folyamatosan keletkező meghibásodásokat nincs, ki megjavítsa.
A tejporgyár tulajdonában lévő lakások is fejtörést okoznak az önkormányzatnak. Ezek önmagukban egy-egy szociális bombát jelentenek, nem azért, mert lelakottak, meghaladta őket a kor, hanem azért, mert fennáll a veszélye annak, hogy egy esetleges befektető eladja ezeket. Több mint harminc lakásról van szó, a bennük lakók többsége olyan helyzetben van, hogy képtelen lenne megvásárolni. Megoldásképpen készítettünk elő egy anyagot, ami arról szól, hogy a tejporgyár a remetei önkormányzat felé felhalmozott adósságok fejébe adja át a községnek ezeket az épületeket és a hozzájuk tartozó területeket. Mivel a gyár csődeljárás alatt van, sajnos, ez a folyamat sem egyszerű, a kezelését ellátó bukaresti hatóságnak a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy törődjön azzal, mi van Remetén.

Mindet összevetve, szó nincs arról, hogy mi be akarjuk záratni a gyárat. Mi azt szeretnénk, hogy kapjon életmagra, de hogy jelenlegi formájában nem tud, az biztos. Ezért azt szorgalmazzuk, hogy ha megoldást jelent, akkor adják el, ellenkező esetre mutassanak be egy életképes elképzelést.

– A polgármesteri hivatalban miért dolgoznak nyugdíjasok?

– Az elmúlt évek alatt kilencven százaléka kicserélődött a hivatali munkatársaknak, a maradék tíz százalék között van két nyugdíjas személy; egy az adminisztratív részlegen, egy pedig a gazdasági egységben. Munkájukra szükség van, hisz olyan tudással rendelkeznek, amivel egy fiatal nem, és ezt a tudást nap mint nap használnunk kell. Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet könyvből megtanulni. Ha valaki jogot végez, nem azt jelenti, hogy ismeri a helyi földviszonyokat. Munkánk egyik erőssége, hogy idős és fiatal összeadja a tudását, ez nagyon fontos az eredményesség szempontjából. A gépkezelőnk 600 lejes fizetésért dolgozik. Egy fiatal, családos férfi nem dolgozhat ennyiért. Ezt csak egy ilyen vagy hasonló helyzetben lévő ember tudja vállalni. Természetesen célunk a munkahelyteremtés. Bízom benne, hogy hamarosan elindul a hulladéktározó építése, és ez nemcsak a működése során jelent majd munkahelyeket, hanem addig is, amíg épül. Munkahelyeket remélünk a bioetanol-üzem, a borvíztöltöde és a napenergiamező felépülésétől is.