Felcsigázzák a gombászokat az esős, enyhe tavaszi napok

Márciusban ehető gombát találni alig van remény, áprilisban sem kell nagy kosárral elindulni, jó, ha egy tojásrántottára való adag összejön a természetjárónak, mondta Farkas János. Hogy a némiképp lehangoló állítást ellensúlyozza, kijelentette, kárpótolja az embert a sok-sok virág, hiszen nyílik a hóvirág, a hunyor, a kakasmandikó, az ibolya, a csillagvirág, májvirág, kankalin, kökörcsin, salátaboglárka. Ugyanakkor a város környéki erdők, az Olt partja, de még az Erzsébet-park is a gombák sok színével és formájával kényeztetheti el a természet ajándékaira nyitott nézelődőt: az apró, alig egy centiméteres rejtőzködő kis csészegombáktól a fa törzsén világító sárga gévagombáig sok mindenben gyönyörködhetünk.

– világosította fel közönségét Farkas János, de más, ritkább gyógyhatásokra is ráirányította hallgatósága figyelmét. Így például a kormos mirigygomba, mely vékony hártyává tud összeszáradni, melatonint tartalmaz, melyet a kozmetikában és a gyógyászatban is használnak.

A város környékén főleg füzeken előforduló sárga gévagomba fiatalon ehető, később húsa megkeményedik. Csersavtartalma miatt kezdetben óvatosan kell fogyasztani, mert allergiát okozhat. A likacsosgombafélék közé tartozó, fán élő pisztricgombáknak szintén csak fiatal példányait érdemes gyűjteni. Velük ellentétben a barna csengettyűgomba húsa erőteljesen retekszagú és ízű, tehát nem érdemes kosárba szedni, míg az erdőszéleken, vízpartokon, tisztáson termő fehér porhanyósgomba ehető, és még csábítóan széles, 10 cm-es kalapja is lehet, de annyira törékeny, hogy szinte szállíthatatlan.

ellenben még a borral sem veszik össze. Leszedés után nagyon hamar el kell készíteni, mert pár órán belül megbarnul és elfolyósodik. Érdemes még szót ejteni a nagyspórás csiperkéről, amely ugyan csábítóan nagyra tud megnőni, akár 30-40 cm is lehet a kalapja, ráadásul finom, ehető gomba, azonban hajlamos magába gyűjteni a talajból a nehézfémeket, még a tisztának tűnő helyeken is. Ezért csak keverékgombaként biztonságos fogyasztani.

Mindent összevetve, Farkas János ajánlása szerint

Kucsmagomba - a gombászók netovábbja

Tavasszal teremnek a csészegombák rendjébe tartozó kucsmagombák is, lelőhelyeiknek titkát azonban megtartják maguknak a tapasztalt gombászok, illetve egy jó kapcsolat jele, ha megosztják bárkivel is. Szedéséhez hozzá kell szokjon a szem, és az avart is fel kell túrni. Nem túl gyakori, de nagyon finom gombafajról van szó (igaz, csak előfőzés után fogyasztható), mellyel találkozni azonban Farkas Jánosnak sem volt sok alkalma, ezért Zsigmond Győző, az egyesületi elnök vette át a szót az előadótól.

Erről a gombáról mondják, hogy „amikor kicsi, nagy, amikor nagy, kicsi” – mondta az előadó, mert fiatalon kicsi a szára, nagy a kalapja. Ekkor jól tölthető, idősebb korában azonban szára megnyúlik, kalapja összezsugorodik.

A hegyes kucsmagomba fenyvesekben is nő (például Csíkszereda környékén), Csicsóból mázsaszámra exportálják Olaszországba – hallhattuk. Az ízletes kucsmagomba ligetes helyeken, a város szélén is előfordul. Nagyobb termetű több rokonánál.

Az óriásbarna és a vörösbarna papsapkagomba is hasonlít a kucsmagombákhoz, de nem szabad belőlük sokat enni, a bennük levő méreg halmozódva nagy bajt okozhat, a redős papsapkagombát pedig azért kell ismerni, mert súlyosan mérgező, de küllemében hasonlít a kucsmagombákra. Viszont kettévágva a papsapkáknál több rekesz figyelhető meg, a kucsmáknál pedig egyetlen üreg.

Végül az est zárásaként a 25 éves egyesület 2000-beli és tavalyi rendezvényeiről is levetítettek néhány kedvhozó kisfilmet, hiszen Szentgyörgyön stabil gombász közösség kovácsolódott össze, melyhez csatlakozni mindig van lehetőség.