Van múltunk, de lesz-e jövőnk?

 „A dánfalviak is kivették részüket a szabadságharcból, amire büszke lehet a község minden lakója. Büszkék lehetünk elődeinkre, akik életüket áldozták eszmékért, és hitben, egy emberként mozdultak a forradalom hívó szavára, példát mutatva emberségből, becsületből és hazaszeretetből” – fogalmazott ünnepi beszédében Böjte Csongor Ernő. Dánfalva polgármestere szerint van, amire építkezni a következőkben. Mindehhez azonban őszinte és becsületes ember kell, aki a jót, a szépet, a fejlődést tartja szem előtt, nem pedig a megosztást. „A fejlődéshez egység kell és egyetértés. Ez volt ősapáink erénye. De hol vagyunk mi ettől most? Hol van a székely becsület, az adott szónak a súlya? Mindezt átvette az önző hatalomvágy. Van múltunk, van jelenünk, de lesz-e jövőnk?” – hangzott el a községvezető részéről. Az elöljáró kiemelte, amíg az erdélyi magyarság egymással vitázik, a központi hatalom teszi a dolgát: megpróbálja betiltani szimbólumainkat, majd lassan ünnepeinket is. „Az autonómia, csak egy tud lenni, a székelyeké. A döntés a kezünkben van, hogy mi legyen: dicső jövő vagy fájó beolvadás?” – nyomatékosított Böjte. 

„Ez a huszonhárom éve megszokottá vált megemlékezés még nem oldja meg a problémáinkat. Nem elég csak megemlékezni, hanem követni kell elődeink tetteit. Harcolni kell az igazságért, az önrendelkezésért ott és akkor, amikor a helyzet megköveteli és alkalom adódik rá” – ez már Lukács Gábor részéről hangzott el az ünnepségen. Az Erdélyi Magyar Néppárt dánfalvi önkormányzati képviselője szerint elődeink nem azt várják el tőlünk, hogy ne kövessük az egyenes utat, hogy önös érdekeket hajszoljunk. „Ugyanazt akarjuk, mint őseink: az önrendelkezést és autonómiát. Nem szabad, hogy a szabad székely akaratot eltiporja a magas szintű politika, az önérdek és az önzőség. Ki kell harcoljuk a jövőnk zálogát jelentő autonómiát, nem fogadhatjuk el, hogy másodrendű polgárként kezeljenek minket” – hívta fel a figyelmet szónoklata során az önkormányzati képviselő.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a múlt és a jelen szabadságarcairól beszélt az ünneplő közösségnek. Mint fogalmazott, 165 évvel ezelőtt az elnyomás ellen lázadókat, a magyar szabadságharc fáklyavivőit az önkény és elnyomás megszüntetésének vágya, a szabadság magasztos eszméje, a szabadon építkező nemzetbe vetett hit indította útra. „Minden kornak és nemzetnek megvolt, megvan és meglesz a maga szabadságharca, amelyet fel kell ismernie és meg kell vívnia. Így mi is szabadságunkért nap mint nap meg kell küzdenünk, hiszen azt tapasztaltuk, hogy az alapértékeink közül a szabadság kerül mindig először veszélybe. Ma is sokan vannak, akik szabadságunktól akarnak megfosztani, jogainkat akarják korlátozni, szolgasorsba akarnak taszítani. Azt üzenjük ma mindenkinek, nem azért szeretnénk szabadok lenni, hogy elvegyük mások szabadságát. Követeljük, hogy ne akarják korlátozni anyanyelvünk használatát. És azt akarjuk, hivatalosan is ismerjék el a magyar nyelvet Erdélyben, ott ahol a magyar közösség is él, szentesítsék azt az alkotmányban. Azt kérjük, ne akarjanak megfosztani minket nemzeti és közösségi szimbólumainktól, a székely, a magyar zászlótól, mert sem tiltás, sem parancs nem fog rajtunk” – hangsúlyozta a szövetség elnöke, majd felkérte György Lászlót, az EMNP Hargita megyei szervezetének elnökét, hogy ő maga is köszöntse az egybegyűlteket: „hogy ne mondhassa senki, március 15-én nem tudunk egymás mellett állni, egymás mellett ünnepelni”.

György, miután köszönetet mondott Kelemen Hunornak a szokatlan gesztusért, kiemelte, az előtte felszólalókhoz csatlakozva úgy gondolja, valóban összefogásra van szükség ahhoz, hogy autonómiaharcunk elérje célját. „Az összefogást úgy kell elképzelni, ahogy legutóbb Marosvásárhelyen több magyar párt és civil szervezet tette ezt. És nem úgy, hogy posztkommunista pártokkal, Bukarestben és Budapesten szövetkezünk a székely szabadságharc ellen” – szögezte le a politikus.

A megemlékezés ünnepi műsorral, illetve koszorúzással zárult.