Újra bemutatják a Csíksomlyói Passiójátékot

Évek óta érlelődik a gondolat, hogy újra be kellene mutatni az 1996-ban először helybéli fiatalok és diákok által Svella Adél balett-tanárnő rendezésében előadott passiót – tudtuk meg Oláh-Bányai Iringótól, aki 2001-től vállalta fel a csoport irányítását, a rendezést Görbe Kinga balett-tanárnővel. Húsz esztendő alatt rengeteg változás történt a szereplők életében, de vasárnap felismerhetünk többeket a korhű ruhákban azok közül, akik a kilencvenes évek végétől tíz éven át vállalták, hogy az 1700-as évekre visszamenő hagyománnyal rendelkező passiójátékot ritkának számító formában bemutassák. „Voltunk más országbeliek passióin, ahol megtartották a hagyományos prózai előadást, amely akár négy-öt órát is tart. Ez a passió ilyen szempontból teljes újítást jelentett, mivel tánc és zene is helyet kap benne, így könnyebben befogadták a szívükbe az emberek, a tánc és a zene egyetemes nyelv” – hangsúlyozza a rendező.

Egy évtizedes kihagyás

Tíz éven át virágvasárnap és pünkösd alkalmával láthattuk Csíksomlyón megelevenedni a bibliai történetet, de az utolsó években egyre nehezebb volt összefogni a közel hatvan tagú csoportot. Motivációt főként a pozitív visszajelzések jelentettek a rendezők számára, úgy érezték, nem foszthatják meg az embereket ettől az istenszeretettől, amit az előadás által közvetíthettek – mondta Iringó. Aztán be kellett látniuk, hogy csupán jelentős számú új tag toborzásával lehetne folytatni, „de erre akkor még nem volt lelkileg felkészülve a közösség”. El kellett telnie tíz esztendőnek, ami alatt a tagok nagy részének rendeződött az élete, hazakerült az egyetemről, családot alapított, és most ismét készen állnak arra, hogy bemutassák a külföldön is nagy sikereket elért passiót. Három éve kezdődött el a tulajdonképpeni készülődés, az elmúlt években a virágvasárnapi bevonulást idézték fel, idén viszont már a teljes passiójátékot bemutatják. A Szék úton, a helységnévtáblától indul a szamárháton vonuló Jézus követése.

Teljes családok kaptak szerepet

Szeptembertől toborozták az új tagokat, velük külön foglalkoztak, majd decemberben megtartották teremben az első közös próbát, februárban pedig már a helyszínen is. „Olyan volt, mintha csak tavaly hagytuk volna abba. Sok mindenre emlékeztünk, nagyon jó újra felidézni a régi előadásokat, kitűnő hangulatban zajlanak a próbák. Persze, azért meg kellett néznünk kétszer-háromszor a felvételeket” – mondja mosolyogva Iringó. Ötvenkét személyt, gyerekeket és felnőtteket egyaránt fogunk látni a különböző szerepekben, olyan családok is vannak, amelyből a szülők és a gyerekek valamennyien bekapcsolódtak. Egyes régi tagok most új szerepben tűnnek fel, Svella Adélnak ezúttal a kislányai kaptak feladatot. A Jézust alakító, csobotfalvi, jelenleg Sepsiszentgyörgyön élő Salamon Lászlót nevezte meg a csoport magvaként Oláh-Bányai Iringó, és szinte csodaként emlegeti, hogy bármennyire hideg volt, hóesésben, esőben egyik előadás kapcsán sem panaszkodott, szótlanul tűrte a „katonák” néha véres horzsolásokat okozó ostorcsapásait is. Salamon László ezt azzal magyarázza, hogy felajánlja áldozatként a fájdalmat, a nehézségeket, beleéli magát a szerepébe, és kimondottan örül, hogy újra eljátszhatja, sőt a családja bekapcsolódására is számít a felvonulás során. Az összekötő szöveg Kosztándi Zsolt tolmácsolásában hallható már 2004-től, a zenén sem változtattak, néhány apró módosítás mindössze a siratóasszonyok táncánál fedezhető fel. A ferencesek támogatása sokat jelentett számukra, rengeteg segítséget kaptak tőlük ahhoz, hogy vasárnap a barkaszentelés után bemutathassák a közel 45 perces előadást. Mivel a színpadot lebontották, bérelni kellett, szombaton már hangosítással tarthatják meg a főpróbát.

Átadni a következő generációnak

„Nagyon szerencsések vagyunk, hogy erre a kis időre az előadás által vissza tudunk röpülni az időben, a 2000 évvel ezelőtti történetbe, annyira mást jelent így számunkra az ünnep, ezzel akkor szembesültünk, mikor kimaradtak az előadások. A hosszú távú célunk, hogy adjuk át a következő generációnak, és ez gyerekeink bekapcsolódása által meg is valósulhat. Ezért is nem akartuk, hogy ez a hagyomány kimaradjon” – magyarázta Iringó. Bár tartották az elmúlt években is a kapcsolatot a passiócsoport tagjai, virágvasárnap rendszeresen együtt ebédeltek, közös farsangi bálokat is tartottak, úgy érzik, ha előadhatják a passiót, másként élik meg a húsvét üzenetét.

Passió zenével és mozdulatokkal

2013-ban, amikor elhatározták, hogy felelevenítik a passiót, a Csíki Hírlapnak Svella Adél rendező is nyilatkozott. Őt idézzük. „Játékunk azért volt érdekes, mert szinte teljesen hiányzott a szöveg, mivelhogy nekem a mozgáskultúrában volt jártasságom, képzettségem. Éreztem, hogy a megfelelő zenével és mozdulatokkal nagyon jól érzékeltethető a tragédia és öröm hangulata, amely így talán jobban átjárja az embereket. Be is igazolódott, hogy ez egy járható út, csak egyszerű összekötő szöveget használtunk, amelyet Miklós József nyelvész, a Márton Áron Gimnázium egykori tanára írt. Az érzelmeket a klasszikus zene segítségével közvetítettük, többek közt Verdi néhány operájának nyitányát, vagy Beethoven 7. szimfóniájának egyik részletét, illetve Brahms néhány szimfóniájának részleteit használtuk” – mondta a lapnak a balett-tanárnő.