Megváltozott a nagyszülői szerepkör

Eltűnőben a többgenerációs család, ezáltal megváltoztak az elvárások a nagyszülőkkel szemben, ugyanakkor nagyon sok nagyszülő is aktív életet él, így ma már azok a minták, amiket a családból vagy az ismeretségi körből átvehetnének az unoka születésekor, nem biztos, hogy működnének – hívja fel a figyelmet Görög Ilona. Újabban útmutatók is megjelentek a nagyszülői szerepre vonatkozóan, de lényeges, hogy mindezt a saját családra kell alkalmazni – hangsúlyozta az előadás során. A megnövekedett élettartamnak köszönhetően egyre többen érik el a nagyszülői kort az utóbbi századokban, viszont nem nagyon valószínű, hogy megnövekszik az üknagyszülők száma, lévén, hogy kitolódott a gyermekvállalási idő, mind több fiatal alapít a harmincas éveiben családot.

Igazodni kell a környezethez

Ösztönösen tudja az immár nagyszülővé alakult szülő, mi az ő szerepe a megváltozott körülmények közepette, vagy meg kell ezt beszélni – merül fel a kérdés. „A sztereotípiák, a szociokulturális minták ebben a nagyon változó társadalomban nehezen alkalmazhatók, a valós életben ki-ki a sajátos környezetével kell megalkossa azt a szerepet, amit egyrészt rá rónak valahogyan, másrészt megvan a szabadság, hogy mindenki az egyéniségének megfelelően alakítsa azt. Vállalom vagy sem azt a feladatot, felelősséget, ami a nagyszülői szerepből ered? – ez a kérdés lehet költői, hiszen a mai nagyszülők nagyrészt aktívak, és hogyha szeretnének is többet nyújtani az unokáknak, ritkán adatik meg, hogy teljes mértékben erre szánják az idejüket. Az, hogy miként működünk nagyszülői szerepben, lehet egy társadalmi elvárás, de nekünk oda kell igazodnunk a mi saját családi környezetünkhöz, mert ott adódhatnak a konfliktusok, hogyha másként szeretnénk ezt megvalósítani, mint ahogyan erre szükség mutatkozik” – véli a pszichológus.

Mire jók ma a nagyszülők?

Görög Ilona e kérdés kapcsán egy kutatást hozott fel példaként, mely azzal kapcsolatosan zajlott – nem is egy országban –, hogy vajon jó hatással vannak-e a nagyszülők a ma felnövekvő generációra, „hiszen nem mindig tudhatják, hogy mik a mai feltételek, egy más történelemnek, más tapasztalatnak a hordozói. A nagyszülők javára dőlt el ez a kutatás, kimutatták, előfordulhat, hogy a nagyszülők által nevelt gyerekek kevésbé vannak felkészülve az iskolára, történetesen, ha nem jártak óvodába, kevésbé ismerik a betűket, a számokat, és lehet, hogy a közösségi életben is nehézkesen alkalmazkodnak, ugyanakkor sokkal ritkábbak a különböző magatartásbeli zavarok, és sokkal kiegyensúlyozottabbak ezek a gyerekek. Itt is meg kell különböztetni a családi helyzetekből adódó sajátos elvárásokat, feladatokat, szerepköröket. Más lesz a nagyszülő szerepe és helye a többgenerációs családban: egy fedél alatt él a szülőkkel, akik nagyrészt ellátják a gyerekeket és csak kisegítőként kell a részt vegyen ebben. Mi történik, ha a gyerekét egyedül neveli valamelyik szülő? Ilyenkor a nagyszülő egy olyan szerepkört kap, mint egy pótanya vagy pótapa, és ez a gyerekben összekeveri azt a képet, amit a szülőről kellene kialakítson. Még bonyolultabb, hogyha vegyes, többgyermekes családban kell nagyszülőnek lenni. Ilyenkor nehéz tárgyilagosan, és egyformán szeretve, egyforma időt és figyelmet biztosítva minden gyereknek, úgy megalakítani a szerepünket, hogy egyik se érezze úgy: nekem mostoha nagymamám/nagypapám van.

Másképp alakul a helyzet, hogyha úgymond vendég nagyszülőről beszélünk, aki mondjuk, heti egyszer látogatja meg a fiatal családot, unokát, vagy a folyamatosan jelen lévő nagyszülőről, aki napi szinten vagy akár a családdal együtt élve végzi el ezt a feladatkört. Részmunkaidős vagy 24 órás nagyszülő? A szerep-összeolvadás gyakori utóbbi esetben, és ebből bonyodalmak adódhatnak. Sajátos helyzet a mi régiónkban a pótszülői szerep, nagyon sok helyen a nagyszülők nevelik a gyerekeket, mivel a szülők külföldön élnek. Itt megint megváltozik a szerep, és ebből olyanfajta érzelmi bonyodalmak következnek, amelyek a későbbi életben is visszahatnak” – hívta fel a figyelmet az előadó.

Mikor látogatható az unoka?

Kell-e meghívás ahhoz, hogy a nagyszülő láthassa unokáját? – egy olyan kérdés, amelyet szintén sokan sokféleképpen látnak. A pszichológus szerint ez is függ a körülményektől, viszont a mai túlzsúfolt program mellett szerencsés egyeztetni, hogy mikor tölt időt az unoka a nagyszülővel.

Modern nagyszülőség

A modern nagyszülőség alatt nemcsak a „szupernagyi” értendő, aki megérzi, ha szükség van rá, villámgyorsan megoldja a problémát és el is tűnik, hanem a megváltozott életkörülmények is, mivel gyakran az unoka távol, más országban él. Erre is létezik már túlélési kézikönyv, ebből csak pár „szabályt” idéznék most az előadás kapcsán: az élet a legjobb esetben sem tökéletes, megpróbáltatások akkor is lesznek az unoka számára, ha közel vannak hozzá a nagyszülők; hála Istennek, van Skype, ezáltal részesei lehetnek az apró-cseprő történéseknek a távol élők is, az unoka akkor is fog tudni fog nagyszüleiről, ha naponta nem beszélnek vele; az életnek van értelme a nagyszülő szerepen kívül is.

Segítői szerepkör

„A nagyszülői szerepkör olyan, mint a segítői: a segítő közbelépésének is akkor van létjogosultsága, ha erre felkérik, ha viszont túlbuzgó, és mindenáron segíteni akar, közbelépésével legtöbbször csak bonyodalmat okoz, akár a jó szándéka ellenére. Fontos, hogy összhangban legyen, amit a nagyszülő tesz, a család nevelési elveivel, a fiatal család értékeivel, a közbenjárással az új család egységét erősíteni tudja” – hangzott el összegzésként.