Megosztani az isteni ajándékot

Ferenc pápa az advent első vasárnapján elkezdődött új egyházi évet a megszentelt élet évének (szerzetesek évének) nyilvánította. A jezsuita gyökerekkel rendelkező Szentatya ezzel rá akarja irányítani a figyelmet arra, hogy az evangéliumi tanácsok (tisztaság, szegénység és engedelmesség) isteni ajándékok, az egyház az Úrtól kapta, és az ő kegyelméből őrzi őket. A megszentelt életnek sok intézménye áll fenn. Ezek a nekik juttatott kegyelem szerint különböző adományokkal rendelkeznek: vagy az imádkozó Krisztust követik szorosabban (szemlélődő rendek), vagy például az Isten országát hirdetőt, de mindig azt, aki az Atya akaratát teljesíti.

Mi is a szerzetesi élet?

„Ma gyakran úgy beszélnek a szerzetesi életről, mint az evangélium radikális választásáról. Vigyáznunk kell azonban, nehogy ennek alapján arra a következtetésre jussunk, hogy vannak első- és másodosztályú keresztények, vagyis olyanok, akik komolyabban veszik Krisztus követését” – jelentette ki Erik atya. Hozzátette, minden keresztényt kivétel nélkül a szeretetre hívott meg Isten, akár szerzetes, akár nem. Egyes szerzetesrendeknek, főleg az újabbaknak az alapítói meghatározták pontosan a rend irányvonalát, szerepét az egyházban, sőt vannak olyan rendek, amelyeknél a hármas fogadalom mellett egy negyedik fogadalommal is elkötelezik magukat.

„Legyen akármilyen szolgálat az egyházon belül, misszió, lelkipásztorkodás, fiatalok tanítása és nevelése, karitatív tevékenységek, a legfőbb feladat, hogy Isten országának hírnökei legyenek az emberek között. A sokféle tevékenység mellett azonban az imádságnak megfelelő helyet kell biztosítaniuk egyéni és közösségi életükben.” A kegytemplom igazgatója szerint ahhoz, hogy a szerzetes utat mutathasson másoknak, neki kell előbb látnia a fényt, meghallania a hívó hangot, észrevennie a figyelmeztetést. Ehhez azonban az imádság emberének kell lennie.

A megújulás éve is

„Meglátásom szerint a szerzetesek éve a szerzetesrendek számára egyben kihívás. Ez az év nemcsak arról kell szóljon, hogy a megszentelt élőkre oda akar figyelni az egyház, vagy a rendek különböző programokkal felhívják a hívők figyelmét, hanem a rendeknek befelé, önmagukra is figyelniük kell” – emlékeztetett Erik atya. Hozzátette, a következő esztendő a rendek számára a megújulás lehetőségét is magába rejti olyan szempontból, hogy vissza tudjanak térni a kezdeti lelkesedéshez, meg tudjanak újulni lelkületükben, amelyre időről időre szükség is van.

Vonzó-e ma a szerzetesi életforma?

„Ez egy összetett kérdés, hiszen milyen életforma vonzó ma. Ha a közeg, ahol nevelkedik a fiatal, olyan, akkor megvan a lehetősége, hogy az adott életformát válassza. Vagy esetleg a médián keresztül jut el ahhoz a ponthoz, hogy eljátszadozzon a szerzetesi hivatás gondolatával” – nyomatékosított a ferences testvér. Meglátása szerint utóbbihoz viszont jelen kellene lennie a hiteles szerzetességnek a médiában, erre már számos példát lehet találni. „De lehet, hogy éppen a rendalapító életét olvasva jut el a fiatal arra a felismerésre, hogy szerzetes szeretne lenni. Ez az én estemben így volt. Szent Ferenc életét olvasva fogalmazódott meg bennem nagyon mélyen az, hogy úgy szeretnék élni, mint ahogy ez a férfi élt.” Erik atya szerint sokféle útja van annak, hogy ki hogyan ismerte fel és ismeri fel a szerzetesi hivatását, ezért nincs két egyforma hivatás.

Közösen döntik el a teendőket

Urbán Erik kegytemplom igazgatótól megtudtuk, a Csík környéki szerzeteseknek minden évben van egy találkozójuk, amelyet mindig egy-egy szerzetesrend szervez meg. Az idei találkozónak a házigazdái a csíkszentdomokosi segítő nővérek lesznek a következő időszakban. „Ott fogjuk átbeszélni ennek az évnek azon programjait, amelyekbe a híveket is bekapcsolhatjuk, hogy másoknak is kegyelemközvetítő legyen a szerzetesek éve” – zárta mondandóját a ferences atya.