Járjuk be a lelki utat

Fotó: Kristó Róbert

A lelkigyakorlat az imán és az elmélkedésen alapul. Egy lelki út, amelynek bejárása során közelebb kerülünk Istenhez – fogalmazott Szatmári Ingrid csíkszeredai református lelkipásztor. A megyeszékhelyi egyházközség tavalyhoz hasonlóan ezúttal is nagyböjti lelkigyakorlatra hívja a híveket, melynek célja a húsvéti ünnepre való készülődés, a hitélet elmélyítése.

Rédai Botond

2014. március 10., 20:062014. március 10., 20:06

A nagyböjti időszakban az egyház elsősorban Jézus Krisztus szenvedéseire figyel, a keresztút eseményeire. A 40 nap jelenti Krisztus 40 napos böjtjét, melynek során az Úr Jézus szent küldetésére készült, és legyőzte a sátán kísértését – fogalmazott a református lelkipásztor. Hozzátette, minden böjti időszakban mindenki számára felkészülési lehetőség nyílik, hogy a húsvéti ünnepkörben elhangzó üzeneteknek helyet készítsünk a szívekben. Eme készülődésnek az egyik módja például a lelkigyakorlat. amely az imán és az elmélkedésen alapul. Egy lelki út, melynek bejárása során közelebb kerülünk Istenhez, hitünk titkaihoz, Jézus Krisztus tanításához. Ugyanakkor önmagunk megismerésében is segít, helyünk megtalálásában.

Rendszeres találkozás, napi feladat

Mint azt a lelkipásztortól megtudtuk, a lelkigyakorlat az egész nagyböjt idejére szól, ebben az időszakban keddenként 17 órától találkozik a csoport. „Elmélkedést tartok, imamódokat ismerünk meg, majd mindenki megkapja a következő hétre szóló anyagot, a szentírási részekkel és rövid elmélkedésekkel” – részletezte Szatmári. Kiemelte, az említett program alapján aztán mindenki otthon imádkozik, és minden-napjaiban odafigyel Isten jelenlétére. Minden napra kap egy kis feladatot, gyakorlatot, melyet megpróbál megélni. A következő kedden pedig a csoport tagjai megosztják egymással lelki tapasztalataikat, élményeiket és nehézségeiket.

Az Istennel való kapcsolat a legfontosabb

„A böjtnek a lényege, hogy az embert semmi ne zavarja az Istennel való beszélgetésben, az Istennel való közösségben, Isten megismerésében. Ami ezt segíti, az jó, és ami ezt akadályozza, az nem jó” – nyomatékosított Szatmári Ingrid. Elmondta, sok minden zavarhatja az Isten és az ember kapcsolatát és e zavaró tényezők eloszlatásának egyik módja lehet az önfegyelem, önmegtartóztatás az étkezés és az élet bármely más területét illetően, vagy a különös igyekezet a hálából fakadó jócselekedetek gyakorlására, áldozathozatalra. Az egyiket passzív böjtnek, a másikat aktív böjtnek nevezhetjük, de mindig imádságos lelkülettel gyakoroljuk.