Isten pénze a mindenkié

Charles Dickens Karácsonyi ének című regényét egy nagyszerű szerzőtrió alakította át zenés színművé. Tolcsvay László zeneszerző, Müller Péter író és dramaturg, illetve Müller Péter Sziámi dalszövegíró 140 perces darabjának ősbemutatója 1995-ben a budapesti Madách Színházban nagy sikert aratott. Azóta 327-szer adták elő, így az anyaországban – a vivalamusical.hu 2012-es kimutatása szerint – a legtöbbet játszott musicalek toplistáján az előkelő nyolcadik helyet foglalja el.

A történetet Dickens népszerű regényéből már ismerhetjük. Egy uzsorás, Ebenézer Scrooge (Fülöp Zoltán) annyira a pénzéért él, hogy még karácsonykor is csak az anyagi ügyek foglalkoztatják. Meg van győződve arról, hogy Jézus születésének ünnepét legtöbben arra használják fel, hogy ingyen haszonhoz jussanak. Nem képes viszonozni unokaöccse, Fred (Puskás László) Boldog karácsony! köszöntését sem, hiszen szerinte a legközelebbi rokona csak az örökségére vágyik. A családi vacsorára sem fogadja el a meghívást. Írnokának, Cratchitnak (Veress Albert) nem ad két schilling előleget, hogy a családja számára az ünnepi asztalra pulykát vásároljon, sőt nehezen engedi el a munkahelyéről is. Nem adományoz a szegényeknek pénzt, mert úgy gondolja, hogy megérdemlik sorsukat. Úgy véli, hogy a társadalomban is a természeti törvények kell uralkodjanak: a fölöslegnek pusztulni kell. Ez a velejéig kapzsi ember kap még egy utolsó esélyt, néhai üzlettársa, a hét évvel korábban elhunyt Jacob Marley (Kozma Attila), aki az életében elkövetett bűneiért keményen vezekel, kieszközöli, hogy a barátja előtt tárják fel hibáit, hogy változtasson életén, silány létén.

Az eredeti történetben az elmúlt, a jelenlegi, illetve a jövőbeli karácsonyok szellemei tárják fel Scrooge múltját, jelenét és jövőjét, Somogyi Szilárd rendező, noha a szöveghez nem nyúlt, változtatott kicsit a történeten. Esetünkben Marley az időutazások kalauza. Mintha ettől még emberségesebb lenne a történet, hiszen nem elvont szellemekkel van dolgunk, hanem egy régi baráttal, aki jobban megérti a főhős vívódásait, mint az ismeretlenek, az olyan természetfölötti lények, akikre nem nehezedtek soha a földi sors terhei.

Másfelől magasztosabb a történet, hiszen Marley megváltása is megelevenedik így. Mondhatni már-már főszereplővé válik a mellékszereplő. Különben az említett színészpáros alakítása nyújtotta a december 30-i telt házas előadás erősségét. Rajtuk keresztül teljesedett ki a történet drámája, tanulsága. Érthetővé válik mindenki számára, hogy a múlton nem lehet változtatni. A vágyakkal mindenkinek időben kell szembenéznie, a döntéseket mindig alaposan megfontolva, de mégis gyorsan kell meghozni. Persze erős kapaszkodót jelenthetnek ebben az erkölcsök és a hit, de egy olyan hitetlennek, mint főhősünk, csak egy megértő barát nyújthat segítséget. Ráadásul egy olyan barát, akivel egykoron meg tudta osztani gondolatait, és amióta elvesztette, teljesen elszigetelte saját magát az emberektől, a világtól. Most visszajött ez a barát, és ha egy természetfölötti erőkkel rendelkező szellem képében jelentkezik is, a múltba ő sem avatkozhat bele. Az egyéni sorsot nem változtathatja meg. Sőt, a jövőt sem alakíthatja. Abban segíthet, hogy a hibákat felfedi, de dönteni más helyett nem tud.

Az előadás díszlete egyszerű, de beszédes. A színpad közepén két, merőlegesen egymásra helyezett vászon elforgatásával változnak a színek: könnyedén lehet egy londoni utcából egy lakásbelsőbe jutni. Mivel a rendező egy pörgős előadást képzelt el, Gyarmathy Ágnes díszlettervező is mozgatható kellékekkel szereltette fel a színpadot: a kiskereskedők is kerekeken tolható pultokon kínálják a portékát. Horváth Gyula Antal koreográfus fel is használja a mozdítható tárgyakat a táncjeleneteknél.

A bemutatón látszott a kemény próbák eredménye, minden óramű pontosságával zajlott (ahogy a musicalnél el is várható). Mesterkéltnek tűnt viszont, hogy a fennköltebb zenés jeleneteknél, ahol mindenki énekelt, nemcsak élőben csendültek fel a dalok. Nekem legalábbis az volt a benyomásom, hogy nemcsak a zene ment felvételről, hanem a színészek hangja is hallatszott a háttérben. Emiatt ezek a dalos részek talán túl harsányra sikerültek.

Mindent egybevetve Somogyi Szilárd, aki jelenleg a budapesti Operettszínház rendezője, jól választott. Érződött, hogy kötődik Erdélyhez, tudniillik Marosvásárhelyen diplomázott, így ismerte a társulatot, rá tudta szabni a történetet. Továbbá, úgy tűnik, hogy a csíkszeredai közönség igényeiről is van fogalma, mert bár zenés műfajt vitt színre, érezhető, legalábbis a témán, hogy ez a népszínházhoz is nagyon közel állt.

Isten pénze az új évben

A Csíki Játékszín legközelebb január 6-án, vasárnap 19 órától a Prospero bérleteseknek játssza az Isten pénze című musicalt. A fennmaradt helyekre jegyeket is lehet váltani. A belépő 20 lej, kedvezményesen – diákoknak, illetve nyugdíjasoknak – 12 lej. A jegypénztár munkanapokon 10 és 13, valamint 17 és 19 óra között tart nyitva, továbbá az előadások előtt egy órával is lehet jegyet váltani.