Farsangtemetés Csicsóban székely és magyar zászlók alatt

A házigazda szerepében Becze Attila polgármester köszöntötte a jelen lévő tizenkét hagyományőrző csoportot a megyei farsangbúcsúztatón. „Az ünnep a test megpihenése, a lélek lélegzetvétele, a szellemnek az egyhangú, szürke, mindennapi taposómalmából való kiemelkedése, az ember ugyanis úgy van megalkotva, hogy egészségének megőrzéséhez, hivatásának jól teljesítéséhez szüksége van a kikapcsolódásra. A farsang a bolondozás, mulatozás, mókázás időszaka. Jó alkalom arra, hogy egy napra is, de elfeledjük a gazdasági válságot” – hangsúlyozta az elöljáró.

Hozzátette, a rendezvény igazolta életképességét azzal, hogy évről évre több csapat kapcsolódott be, Csicsó immár másodjára lett házigazda. Kiemelte, ilyenkor a szervező település csak nyerhet, hogy láthatja, hol és milyen hagyományok szerint temetik a telet, illetve a rendezvény egy jó alkalom a találkozásra, mivel ilyenkor kiderül, hogy az álarc ismerőseket, rokonokat, barátokat rejt.

Érződött, hogy ezúttal a farsangtalálkozóra rányomta a bélyegét a zászlók, jelképek körül kialakult vita is. A helybeliek sok helyen kitűzték a magyar és székely lobogót, ezekkel jelezvén hovatartozásukat, identitásukat. Amúgy a hasonló szokáselemek, a csak apró részletekben eltérő népviseletek, illetve a népzene, a néptánc is a közös kulturális-történelmi gyökerekről, a székely néphez és magyar nemzethez való tartozásról tanúskodtak.

Tánczos Barna szenátor is a fentieket hangsúlyozta megnyitóbeszédében: „Napjainkban egyre gyakrabban tevődik fel a kérdés, hogy mitől nép egy nép vagy nemzet egy nemzet? Elég-e az, hogyha közös a nyelv, vagy kell hozzá egy közös történelem, a közös kulturális elemeknek az összefűző ereje? Kell hozzá a nép által belakott terület is? Úgy gondolom, hogy anyanyelvünk ápolása, néphagyományaink őrzése, történelmünk megtartása és szimbólumaink éltetése szükséges ehhez.” Hozzátette, hogy az ilyen rendezvények kiváló alkalmak arra, hogy a többségi nemzet tagjai, a románok képet kapjanak a másságunkról.

Különben éppen a központi sajtó képviselőit hívta meg a rendezvényre Hargita Megye Tanácsa, hogy megfelelő tájékoztatást kapjanak a szimbólumainkról, kultúránkról. Pénteken egyfajta székely történelemóra zajlott a csíkszeredai Gambrinus Csárdában, szombaton pedig élőben kaphattak ízelítőt a farsangi népszokásból, a székely hagyományokból.

Az ételféléken is tükröződött a székely kultúra, a csicsói vendéglátók kitettek magukért, zsíros kenyérrel, főtt krumplival, fánkkal, csörögével, süteményekkel, savanyúkáposztával, forralt borral, pálinkával és teával kínálták meg az alakoskodókat és kíváncsiskodókat.

Az öt falurész mindegyike két-három csoportot látott vendégül. A szentegyháziak a kultúrotthonban mutatták be az ördögbetlehemest, a csíkszentsimoni és gyergyóremetei hagyományőrzők Alszegen, a szárhegyiek pedig a Petőfi negyedben temették a telet. Újfaluban a csobotfalviak és borzsovaiak vonultak fel, Oltfalván pedig a csíkszentkirályi csapat mutatta be a farsanghoz kötődő népi dramatikus játékát. Középtízen a kászoni, a csíkszentdomokosi és az alsósófalvi farsangtemetőket fogadták, Felszegen pedig a csíkmenasági és gyergyóditrói csapatok égettek.

Aki nem lakott jól, az repetát is kérhetett a kultúrotthonban az eseményt záró közös mulatozáson, ahol pityókás tokányt és savanyúkáposztát szolgáltak fel az élénken szóló muzsika mellett, melyet a csicsói fúvószenekaron kívül a különböző csapatok zenészei biztosítottak. Csíkcsicsó községből szimbolikusan kivezették a telet, elégették a mulató embert jelképező Illyéseket és Döméket, a kászoniak is megütötték a bikát, a menaságiak is levágták a tehenet, de kedd estig még tarthat a farsangi mulatozás. A nagyböjt időszaka február 13-tól, vagyis hamvazószerdától kezdődik.

A Hargita Megye Kulturális Központ nevében Ádám Gyula fotóművész Csíkmenaságnak adta át a stafétát, jövőre oda várják a téltemető szokás éltetőit a 22. Megyei Farsangbúcsúztatóra.