Drámai musicallel hangolnak az új évre

– Karácsonyi témát dolgoz fel az Isten pénze, nem egy vígjátékról van szó, hanem sokkal többről. Kérem, vázolja a történetet.

– Fontosnak tartom, hogy ez a darab kötődik az ünnepekhez, elsősorban karácsonyhoz, de azt gondolom, hogy egész évben aktuális. Az ember újjászületéséről, megtisztulásáról szól, és szerintem erre nem egy napon kell törekedni, hanem mindig. Egy olyan öregember, Ebenézer Scrooge története, aki nagyon kapzsi, mogorva, már-már embergyűlölő. Úgy telik az élete, hogy ő elfelejt élni, csak a pénz fontos számára. Annyira anyagias, hogy képtelen észrevenni az élet szépségeit és lehetőségeit. Őt kell megváltania a hét éve elhunyt üzlettársának, Jacob Marley-nak. A vezeklő visszatérő lélek a múltból és jövőből is mutat fel képeket, így Scrooge láthatja, mikor mit rontott el. Próbálja megértetni barátjával, hogy ha belül az ember megváltozik, akkor a jövője is megváltozik. Nem kell bűnösként leélnie az életét, és utána viselnie ennek következményeit. Tulajdonképpen a darab végére a főszereplő egy megtisztulási folyamaton megy keresztül, és ilyen módon úgy gondolom, hogy ez az egyik legszebb karácsonyi történet, de az ilyen típusú csodákra egész évben szükségünk van.

– Hogyan történt a darabválasztás, Ön javasolta, avagy a Csíki Játékszíntől jött a felkérés?

– Két éve kért fel a társulat igazgatója, Parászka Miklós, hogy itt rendezzek egy karácsonyi, szilveszteri, zenés előadást, de akkor nem tudtam elvállalni, mivel az Operettszínháznak kellett egy új produkciót készíteni. Halasztottunk, de ígéretemet adtam, hogy az elkövetkezőkben a Csíki Játékszíné az elsőbbség. Volt így idő gondolkodni, ismerve részben a csíki társulat színészeit, úgy éreztem, hogy ez a musical értük kiált. Gyakorlatilag az egész társulat megmutatkozhat, továbbá ez a téma előfeltételez egy olyan alkotói folyamatot, amely közösségkovácsoló. Szerintem a történet végére jobbá válik az ember. Mindenképp magyar és zenés darabot kerestem, ráadásul ez egy nagyon aktuális történet. Az is szempont volt, hogy nagyon régen játszották Magyarországon, Erdélyben pedig premiernek számít.

– Rendezői foglalkozása mellett szövegíró is. Ezúttal mennyire volt hű a szövegkönyvhöz?

– Pontosan követtem a történet fonalát, nincs, amit átírni rajta, inkább az foglalkoztatott, hogy milyen gondolatokkal, víziókkal töltsem fel a tartalmat. Nálam például Marley nem három különböző szelleme jelenik meg, hanem mindig ugyanaz, mert szerintem a két ember tényleg valós küzdelmet kell folytasson. Az egyik azért, hogy megváltoztasson, a másik pedig azért, hogy megváltozzon. Ettől kezdve egy nagyon kemény filozófiai kérdés tevődik fel, hogy miként tudunk hatni egymásra az ember-ember közti kapcsolatainkban?
 
– Hogyan zajlottak a próbák (gondolok itt arra, hogy talán ez a legnehezebb, színészpróbáló műfaj)?

– A zenés színházi műfaj a legnehezebb, mert itt egyszerre kell tudni táncolni, énekelni, játszani. A prózai műfajnál olykor a rendező megválogathatja, hogy a saját stílusában miként rakja fel az előadást, és hogyan vezeti a színészeket, a zenés színház meg óramű pontosságával üzemel. Megy egy díszletelem, jön egy díszletelem, következik a fényváltás, és akárcsak egy zeneszerző műve esetén, mindent tiszteletben kell tartani. Persze vannak itt is kivételek, fel lehet cserélni a számokat, de a zenés betéteknek úgy kell elhangzani, ahogy ezeket a zeneszerzők megkomponálták.

Nem is itt van a titok, hanem ott, hogy adott fázisokat ki lehet hagyni vagy összesűríteni. Ezért nehéz a prózai színészek számára, mert a montázs és a drámai sűrítés technikája miatt sokkal hamarabb kell az egyik állapotból a másikba kerülni. A prózai történetben mindig akadnak olyan kapaszkodók, amelyek a jellemábrázolást elősegítik, erre a zenés műfajban nincs lehetőség, ezért különösen foglalkoztatott engem, hogy a prózai színész mit lát, amit én már esetleg nem látok a rutinom miatt.

Persze csak egyfajta színház létezik, az én munkamódszeremben van egy erős váz, és ebben kaphat egy kis szabadságot a színész. Egy népszínházi művet adunk elő, amely az óvodástól, a nyugdíjasokig mindenkinek szól. Számomra nagyon is lényeges, hogy a nézőknek, de a színészeknek is katartikus élményt okozzon, és itt nem könnyed szórakozásról van szó, hanem szerintem a mélyben nagyon fontos értékek húzódnak meg.    

Isten pénze (musical)

Szereposztás: Ebenézer Scrooge: Fülöp Zoltán; Jacob Marley: Kozma Attila;
Bob Cratchit: Veress Albert; Mr. Fezziwig: Lőrincz András Ernő;
Fred: Puskás László; Belle: Kiss Bora; Fiatal Scrooge: Bende Sándor;
Dilberné: Bartalis Gabriella; Fanny: Ráduly Beáta;
Mrs. Cratchit: Fekete Bernadetta; Mrs. Fezziwig: Márton Noémi Eszter/ Zsigmond Éva Beáta;
Joe bácsi: Kosztándi Zsolt; Mr. Ortle, temetkezési vállalkozó: Keresztes Szabolcs;
mosónő: Márdirosz Ágnes; Mr. Crumb, iskolamester, kapitány: Vass Csaba;
Schultz: Bilibók Attila, Jonathan: Giacomello Roberto;
Peter, Cratchit fia: Pap Tibor; Belinda, Cratchit lánya: Domokos Erika;
Martha, Cratchit lánya: Szabó Bernadett; kis Tim: Dánél Kristóf/ Ferencz Dávid;
koldusgyerek, Kis Scrooge: Csiszér Csongor/ Elekes Csanád.

Zenei vezető: Bene Zoltán.
Koreográfus: Horváth Gyula Antal.
Díszlet-jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes.
Rendező: Somogyi Szilárd.