Csángóoktatásról, Csángó Napon

Nem véletlen a helyszín, hiszen 2012 februárjától a moldvai magyar csángóoktatás irányítását ismét a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) vette át, a rendezvény egyik fő programpontja éppen a szervezet elképzeléseinek ismertetése volt.

A csángóoktatás kérdésének vitaindítóját Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke fogalmazta meg. Elmondta, hogy több kétkedő hang is megszólalt az utóbbi időben, holott éppen ez a szövetség bábáskodott a moldvai magyar oktatás beindításánál. Mikor létrejött a magyarul tanuló gyerekek támogatására az úgynevezett keresztapaprogram, úgy döntöttek, hogy átadják a csángószövetségnek az egész moldvai oktatás ügykezelését. Az anyaország kérésére az a döntés született, hogy ismét az RMPSZ vegye át az irányítást. Mint mondta, a szakmai szervezet meg tud birkózni a feladattal. Egyelőre a Bethlen Gábor Alaptól megkapott 70 millió forintból és A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány keresztapaprogramja nyomán további hét és fél millió forintból ugyanúgy működik ez a program, mint tavaly a csángószövetségen keresztül. Továbbra is a 44 tanár körülbelül kétezer gyermeket tanít. A szövetség tovább fejlesztené a moldvai magyar oktatást egy csángóoktatási módszertani központ létrehozásával, mivel sokszor megtörténik, hogy a pedagógusok csak ideig-óráig tanítanak, aztán félbehagyják. A gyerekeknek pedig nem jó, ha tíz-tizenkét tanár oktatja őket három-négy év alatt. Biztonságossá szeretnék tenni ezt a helyzetet, és persze a módszerközpont azt is elősegítené, hogy a pedagógusok képzése által hatékonyabb legyen az oktatás. A gyerekek oktatása mellett felnőttoktatást is indítanának.

„Nagyon büszkék vagyunk Csíkszeredára, mert ez a város  fogadta be elsőként az anyanyelvükön tanulni kívánó moldvai csángó gyerekeket” – mondta Borbáth Erzsébet nyugdíjas tanár, aki egykor útjára indította csángónapot. Ő főképp a moldvai csángók középiskolai, illetve egyetemi továbbtanulásáról beszélt. Megjegyezte, hogy könnyebben a tanulnak a gyerekek a moldvai oktatás beindítása óta, viszont szükség van a tanárok megértésére, hogy az anyanyelvüket nem domináns nyelvként tanuló csángóknak, például a matematika vagy a fizika elsajátítása – kezdetben – nehezebben megy, mint diáktársaiknak. Az is elhangzott, hogy a középiskolai, egyetemi tanulmányok befejezése után otthon nehezen boldogulnak a szülőföldjükre hazatérők, rájuk is számítana a létrehozandó módszertani központ.

A 11. Csángó Nap díszvendége Csíkfalu volt, és megtudtuk, hogy nem könnyű az élet a magyarok számára a Szeret melletti településen. Nap mint nap szenvedélyes viták folynak a nemzetiségi és vallási ügyben. Mégis vannak, akik vállalják magyar identitásukat. „Ha elfelejtjük azt, ami magyarrá tett minket, elvetjük a sorsunkat, az örökséget. A gyermek a mesék alapján tanul, gyermekeink legyenek nyelvünk égi bástyái” – hangzott el.

Meghallgatva a csíkfalviak verseit, népdalait, elmondhatjuk, hogy nincs minden veszve – emelte ki Ferenczes István költő, szerkesztő, hozzátéve, főleg, ha olyan emberek is a moldvai magyar csángók ügyében munkálkodnak, mint Lőrincz Celesztin, a csíkfalvi internetes rádió szerkesztője. Ez a gyakorlatilag egy hálószobából működtetett rádió három éves fennállása óta 500 ezer hallgatót tudhat magáénak, és olyan emberekkel készített interjúkat, mint Duma András, Halász Péter stb. Persze szeretnék fejleszteni a rádiót, ha lehetne, stúdiót hoznának létre, illetve korszerűbb eszközöket használnának. Távlati cél egy moldvai frekvencia bérlése.

A Moldvai Magyarság novemberi számát főszerkesztője, Mirk Szidónia ismertette. A folyóirat pályája, akárcsak a csángónapé, sikertörténet. Ez a főszerkesztő szerint annak köszönhető, hogy hozzáértő és hozzáálló emberek foglalkoznak a csángókérdéssel. Tudósítók hiányában inkább magazinos, riportos lapot szerkesztenek, amely nemcsak csángókról és csángóknak szólnak, hanem  egy szélesebb rétegnek.

A 11. Csángó Nap a Borsika együttes és a Csíkszeredában tanuló diákok előadásával, illetve táncházzal zárult.