Az évek során több felsőoktatási intézmény is kivonult Csíkszeredából

A 2000-es években a helyét kereső Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) mellett Csíkszeredában kihelyezett tagozatot működtetett a bukaresti Spiru Haret Egyetem, a nagyszebeni Lucian Blaga Egyetem, a brassói Gheorge Barițiu Egyetem, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem, a magyarországi Gábor Dénes Főiskola és a gödöllői Szent István Egyetem. Időközben a piaci igények megváltoztak, a felsőoktatási intézmények pedig ehhez igazodtak: amely intézmény már nem látott lehetőséget a hargitai megyeszékhelyben – például a  Spiru Haret Egyetem –, az kivonult a városból.

A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem csíkszeredai kihelyezett informatika szakának egykori igazgatója, Oláh-Gál Róbert szerint csak azoknak a felsőoktatási intézményeknek lehet létjogosultságuk, amelyeken komoly szakmai munka zajlik. „A közvélemény számára világos volt, hogy a Spiru Haret Egyetemen számítógépes oktatás folyt, tehát nem volt folyamatos egyetemi előadás, szeminárium, laboratóriumi gyakorlat. Véleményem szerint az érintett egyetemek többsége gyakorlatilag Csíkszeredában letelepedett, beszedte a diákoktól a pénzt, majd fogta a pénzzel teli táskát és elment” – adott hangot véleményének az egyetemi oktató, aki szerint ellenpéldaként említhető a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Kara, amely „komoly fejlesztéseket vitt végbe a városban, gazdagítva a település infrastruktúráját”. „Úgy gondolom, hogy a városban lezajlott folyamat egy természetes szelekció: tehát az az intézmény marad meg, ahol a legkomolyabb munka folyt, és amelyik a legtöbb áldozatot hozta.”

Az egyetemek kihelyezett tagozatainak megszűnésére több magyarázat van – ezt már Makó Zoltán, a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karának dékánja mondta. „Az egyik, hogy telítődött a piac: a kivonult egyetemek általában nem a 18-20 éves korosztályt célozták meg, hanem azokat, akik már évek óta dogoztak, és szükségük volt diplomára; ez a piac viszont hamar kimerült” – nyilatkozta a Csíki Hírlap megkeresésére Makó Zoltán. Több egyetemen jó esetben a tanár hétvégén tartotta meg az órát, az oklevél megszerzésében nem volt befektetett munka az egyetem részéről, kimondottam profitorientált tevékenységet folyattak – magyarázta a dékán –, ezért a felsőoktatási intézmény könnyen le tudott mondani a piaci pozíciójáról. Magyarán: ha a megfelelő profit nem jött be, akkor az adott intézménynek tovább nem volt érdeke, hogy kihelyezett tagozatot működtessen.

Miközben a legtöbb intézmény kivonult Csíkszeredából, a Sapientia egyetem gyökeret vert, sőt megerősödött. Profitált az adódó lehetőségből az egyetem? – kérdeztük Makó Zoltántól. „A Sapientia nem profitorientált intézmény. Célja – amit az egyetemi chartában is megfogalmaztunk –, hogy olyan intézménnyé váljunk, amely szerepet vállal Székelyföld modernizálásában. Tehát többek vagyunk egy kihelyezett tagozatnál” – húzta alá, hozzátéve, hogy a Sapientia tulajdonképpen „több mint egy egyetem, nem csupán az oktatással foglalkozik, hanem próbál közszereplőként viselkedni; azért szervezünk versenyeket, konferenciákat, különböző tevékenységet, hogy minél jobban megszólíthassuk a közösséget”.

„A közvéleményt nem lehet sokáig hülyíteni, főleg nem a diákokat, akik többnyire azokat a szakokat választják, amellyel később el tudnak helyezkedni. A Sapientia egyetem is folyamatos korrekcióra szorul. Ennek érdekében indított nemrég gazdasági informatika szakot, hiszen felismerte, hogy erre nagy igény van” – érvelt Oláh-Gál Róbert, amit rögtön alá is támasztott: az informatika szakos diákoknak már másodévtől munkát tudnak biztosítani, ugyanis Csíkszeredában is nagyon keresettek az informatikában jártas szakemberek.

Böngészve a Sapientia egyetem honlapjának csíkszeredai kínálatát, kitűnik, hogy egyre szélesebb a felhozatal, ám kérdés, hogy azt kínálják-e, amit a piac kér. „Ez egy érdekes felvetés. Figyelembe kell venni a felvevő piacot és a majdani diákokat, akik azokat a szakokat fogják választani az elkövetkező 5-10 évben, amivel gyorsan el tudnak helyezkedni. Az informatikának például rengeteg olyan területe van, ahol azonnal munkát találhatnak. Itt is azok a szakok fognak megmaradni, amelyekkel gyorsan el lehet helyezkedni. Nem lehet a diákoknak mesélni, hogy majd 10 év múlva lesz lehetőség. Szükség van a változtatásra, mivel gyorsan fejlődik a világ, ezért szükség van új szakok indítására” – jelentette ki Oláh-Gál Róbert, nem titkolva, hogy egy új szak indítása jelentős háttérmunkát igényel.

„A tipikus román bürokrácia miatt borzasztóan nehéz egy új szakot akkreditálni, amely minimálisan öt évbe telik, de lehet több is, és mire sikerül az akkreditálás, lehet, hogy már nincs is igény az illető szakra. Szerintem magyar képzésben lehetne állatorvosi, építészmérnöki, műépítész szakokat indítani, amelyek szintén jól menő szakok lehetnének, és nincs ilyen magyar nyelvű oktatás Romániában” – adott példákat a csíkszeredai szakember.

Kik maradhatnak tehát a piacon? „Csakis azok a felsőoktatási intézmények, amelyek  dinamikus gondolkodást követnek, mások megszűnnek vagy továbbállnak” – zárta Oláh-Gál Róbert.

Hatos Andrea, Kozán István