Ének, mint Istentől kapott ajándék

Ugyanolyan fontos a zenei anyanyelvünk, mint anyanyelvünk, mert megmaradásunk záloga – mondta Kodály Zoltán nyomán a szentmisét celebráló Tamás József segédpüspök. Hozzátette, hogy a hívő számára az egyházi zene még ennél is több, mert tudja, hogy ez is egy Jóistentől származó ajándék, hálaként énekkel is dicsőíti az Urat.

Szintén a zene fontosságát hangsúlyozta a szentbeszédet mondó Csintalan László kanonok, csíkdelnei plébános. Énekelünk, ha bánatosak vagyunk, ha örömünk van, hogyha közösségben vagyunk – mondta. Szerinte az utóbbi időben a zene mégis mintha egyre jobban kezdett volna kimaradni az életünkből.

„Mindnyájan tudjuk, különösképp a szülők, a nagyszülők, a tanárok és a lelkészek, hogy milyen nehéz napjainkban a gyerekeket énekre tanítani. Jobban mondva megszerettetni velük az éneket, mert valaki csak akkor tanul énekelni, ha szeret dalolni. Sokszor a próbálkozás kudarca elkeseríti, eltántorítja a kántort vagy pedagógust, hogy zenét tanítson, mégsem szabad feladni. Jézus Krisztus a legnagyobb szegénységbe és egyszerűségbe született e világra. Tudta, hogy hol vannak a márványpaloták, de lemondott ezekről, mint ahogy a gazdagságról, anyagi javakról is... Megelégedett egyszerű jászollal és egy kis szalmával, de egy dologról nem akart lemondani: a jó muzsikáról. A betlehemi jászolhoz az angyalok énekét hozta a szél: Dicsőség a magasságban Istennek és a Földön békesség a jóakaratú embereknek” – emelte ki a szónok. Hozzátette, nem véletlen, hogy éppen ez kijelentés lett a kórustalálkozó mottója is, mivel sokszor éppen az egyházi kórusokban tanulnak meg gyermekek énekelni, és ott szeretik meg a zenét.

A mise után fellépő kórusok egy-egy díszoklevéllel távozhattak, ahogy Pap Levente csíkszentsimoni kántortól megtudtuk, a találkozónak nincs megmérettetés jellege. A kántorok általában maguk közt értékelik ki az énekkarok teljesítményét.

Hogy van utánpótlás, éppen a házigazdák kórusa igazolta: öt-hat éves korú gyerekektől hatvan-hetven éves idősekig énekeltek együtt. Szép gesztus volt a szentsimoniak részéről, hogy a kórusuk két „nyugdíjba lépő” tagjának tevékenységét emléklappal hálálták meg.

A kórustalálkozó – mivel farsang időszakában vagyunk – a helyi kultúrotthonban egy közös ebéddel és zenés mulatsággal ért véget. A rendezvényt azok az önkormányzatok támogatták, ahonnan az énekkarok származnak, illetve szentsimoni vállalkozók is hozzájárultak a költségekhez.