A zenéért, a táncért, a találkozásért neveztek

A kosteleki táncosok vezetője Ferencz András, de a koreográfiák előkészítésében Sára Ferenc népzenész, néptáncos segédkezett. A Zerkula zenekart is Sára Ferenc vezeti, a balánbányai Ördögbordát pedig Sándor Csaba Lajos népzenész, néptáncos hozta létre és irányítja. Ki-ki a maga módján készült. Míg a gyimesi csapatok jóformán nem próbálhattak együtt, mivel a csoportok tagjai különböző településeken élnek, az Ördögborda tagjai az elmúlt héten gyakorlatilag 72 órát töltöttek együtt, hogy táncban-szeretetben feltöltődjenek.

Balánbányáról mesél az Ördögborda

Sándor Csaba kifejtette: nagy megtiszteltetés számukra, és meglepetést is okozott, hogy az elődöntőben sikerült továbbjutni. Ezen a szinten már az sem rontja el az örömüket, ha kiesnek, mivel két híres magyarországi együttessel, illetve a kosteleki Szellővel szállnak versenybe. Hozzátette, hogy szombati szereplésük ismét ízelítőt ad a csíki népzenei, illetve néptáncörökségből. Ezúttal azonban komolyabb vonalvezetésű műsorra számíthatnak a nézők, mint az elődöntőben. Akkor bállal, vidámabb zenével jelentkeztek, most egy szomorúbb történetet fognak elmesélni, amely a településükről szól, az utóbbi ötven évben bekövetkezett változásokról. Ennél többet nem árult el, mint mondta, a nézőkre bízza az előadás üzenetének megfejtését.

Ha a zene és a tánc öröklődik

Talán a vetélkedő résztvevői közül a gyimesi csoportok izgulnak a legkevésbé. A Zerkula Zenekart kétszer is hallhatjuk, mivel zenekarként is neveztek, továbbá a Szellő tánccsoportnak is ők húzzák a talpalávalót, ahogy ez otthon, a Gyimesekben is történni szokott.

Négy táncos jelenleg Csíkszeredában diák, a Székely Károly Szakközépiskola bentlakásában kerestük fel őket. Vild Gabriella, Györgyicze Lívia, Györgyicze Piroska és Gerţui Nikoletta éppen az – általában a családi hagyaték részét is képező – értékes csángó népviseletet csomagolták.

Mint mondták, ők negyedikes, ötödikes diákként kezdtek táncolni. Magyar szakos tanárok érkeztek a településre, Imre Éva és Ferencz András, akik választott tantárgyként tanították az amúgy román iskolában a magyar nyelvet, illetve Salamon Antal katolikus lelkésztől tanulhattak még írni-olvasni anyanyelven. Ezek a pedagógusok ösztönözték a gyerekeket, hogy a hagyományokat felélesszék. Legtöbbjüknek sikerült a családtagoktól, főként a nagyszülőktől visszatanulni a táncokat. Mások pedig a bálokban tanulták vagy lesték el a lépéseket.

Hamar megszerették, annyira, hogy spontán módon járják, akár  elődeik. Nincsenek betanult koreográfiák, hanem ösztönösen működnek a lépések. Amint mondták, az elődöntőn is úgy táncoltak, mint otthon a bálban. Egyáltalán nem izgultak, hogy továbbjutnak-e vagy sem. Amúgy nem is lehetne előre leszögezett koreográfiát betanulni, hiszen egyes tánccsoporttagok egyetemisták, mások máshol tanulnak vagy dolgoznak. A legutóbb Szent András napján, mindössze három óra alatt dolgozták ki a középdöntőre tervezett műsort Sára Ferenc segítségével. Ezt viszont, ahogy felkészítőjük elárulta, meg lehet tenni, mivel ezek a fiatalok nagyon tehetségesek. Ők még hagyományosan űzik a táncot, vagyis Sára Ferenc szerint ugyanúgy adatközlőnek számítanak, mint a Gyimesekben még Kicsi Kótáék (Blága Károly vezette idősek tánccsoportja). Tehát nem táncegyüttesként, hanem inkább hagyományőrző csoportként folytatnak egy élő tradíciót.

Ugyanez a helyzet a Zerkula Zenekarral is. Igaz, hogy tehetséges muzsikusok, de még nagyobb szerencséjük, hogy magától Zerkula Jánostól tanulhattak játszani, hiszen az igazi népzenét csak az illető tájegységben élő prímástól lehet megtanulni – véli Sára Ferenc. Szerinte az a legfontosabb, hogy egy nagyon is élő csángó zenekart alkotnak. Habár, mivel mostanában ők is szétszóródtak, ritkábban adódik alkalom muzsikálásra, de lakodalomba, csángófesztiválra, különböző bálokra hívják őket zenélni. Ő is megerősítette azt, amit a lányok is elmondtak, hogy nem is a verseny kedvéért, hanem a zenéért és a táncért, illetve a másokkal való találkozásért neveztek, noha lát esélyt a továbbjutásra is.