A magyar nemzet egyik legjelentősebb alkotótábora

Családias hangulat jellemzi ezeket a táborokat – jelentette ki Szász Mária, aki férjével, Szász Istvánnal egyetemben – a skanzen tulajdonosaiként – öt éve indították útjára a művésztelepet. Festői környezetben, műemlék értéket jelentő csángó és székely házakban szállásolják el az alkotókat, akik cserébe munkáikkal honorálják vendégszeretetüket. A kezdetektől a Márton Árpád és Gaál András képzőművészek vezette táborban összesen negyvenhét művész vett részt. Az 5. évforduló tiszteletére ezúttal mindenkinek jelképes ajándékot adtak át. 

A jelenlegi tábor résztvevőit és alkotásait Berszán Lajos atya áldotta meg. Mint mondta, a néhai II. János Pál pápa bárhová látogatott, minden nemzet művészeivel találkozott. „Nagyon tisztelte az alkotókat, mert megsejtette, hogy a művészek Isteni szikrát kaptak, és amikor alkotnak, annak a nemzetnek a lelkét keltik életre, melyből származnak” ‒ vélte a plébános.

Azt látjuk, hogy itt egy nagyon jelentős folyamat indult meg ezzel a művésztáborral – emelte ki Szarka Gábor, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja is. „Most már ki is jelenthetem a magyar állam nevében, hogy itt a magyar nemzet egyik legjelentősebb alkotótábora van” – hangsúlyozta a diplomata.

Nagy Miklós Kund újságíró szerint a tábor alkotásai bárhol megállnák helyüket. „Ünnep ez a mai, nemcsak azért, mert évfordulót ülünk, hanem mindig ünnepnek tekinthetjük egy színvonalas kiállítás megnyitóját” ‒ fejtette ki. Hozzátette, hogy minden képzőművészeti ág – szobrászat, festészet, grafika, de fotóművészet is – képviselve van. Hozzátette, hogy ahány művész, annyi módon közelíti meg a valóságot. Van aki az aranyba öltözött fát igyekszik visszaadni a vásznon, mások a fénybe öltözött házakat vagy kerítéseket jelenítik meg. Szerinte az alkotó stílusokat tekintve is rendkívül összetett a kiállítás anyaga. Mint mondta, valószínű, hogy egy műkritikus eklektikusnak nevezné a tárlatot.

A megnyitón a pusztinai hagyományőrzők adtak ízelítőt a csángó kultúrából. Tréfás történeteik sokszor nevettették meg a táborzáróra összegyűlt művészetkedvelőket. Az elénekelt népdaloknak olykor fel lehetett ismerni a székely megfelelőit. Vezetőjük, Nyisztor Ilona elmondta, hogy ők székelyeknek tartják magukat, azok leszármazottjainak, akik a madéfalvi vérengzés nyomán – immár egy negyed évezrede – menekülni kényszerültek Székelyföldről.