A kápolna az egyetem szíve

A püspök rámutatott arra, hogy minden otthonban van egy hely, ahol a család tagjai gyakran összegyűlnek, közösen étkeznek, elbeszélgetnek, ahol a közösségüket ápolják. A hívő emberek számára ilyen a templom, a kápolna. Az Istennel való kapcsolatunkat ápoljuk benne. A kápolna Isten jelenlétének és szeretetének a jele a számunkra.

„Istenünk, a te dicsőségedre szenteljük fel ezt a kápolnát, hallgasd meg mindenkor az ide imádkozni jövő népedet, fogadd el felajánlásait, teljesítsd vágyait és kéréseit, add, hogy egyre készségesebben szolgálhassunk neked” – kérte Isten áldását a kápolnára a püspök atya.

Szatmári Ingrid református lelkész az egyetem szívének, központjának nevezte az elkészült kápolnát. „Te érintsd meg mindnyájunk életét, kik ide betérünk. Te adj üdvösséget, lelki békét mindazoknak, akik hozzád járulnak. Add hogy kiáradjon innen lelked ereje az egész egyetemre” – fogalmazott Szatmári Ingrid.

Csapai Árpád római katolikus egyetemi lelkész felhívta a figyelmet, hogy karácsonykor Jézus a szívünkben kell megszülessen. „Az egyetemen most megszületett köztünk a szentségi Jézus, itt lesz ebben a kápolnának a tabernákulumában” – mondta az egyetemi lelkész. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akiknek köszönhetően megvalósult a rég óta dédelgetett terv: az egyetem vezetőségének, Kiss László építésznek, Esztány Győző tervezőnek, Ferencz Jánosnak a villamosságért, Albert Jánosnak, aki a fát adományozta, Nagy Róbertnek az oltár elkészítéséért, Szopos Zakariásnak, aki a tabernákulumot készítette, Bazsó-Dombi Attilának, aki az ajtót ajándékozta a lelkészségnek, Szénási Mariannak, aki elkészítette a tabernákulumot belülről, valamint Babai Melindának, aki az oltárterítőt varrta.

„A kápolna sok kis ember jóakaratú adományából és önzetlen munkájából valósult meg. Köszönet érte” – zárta szavait Csapai Árpád.