A szeptemberi zivatar is lehet halálos

És ez bizony nem volt egyedi eset! 1609-ben „az szőlőt ősszel mind megvette teljességgel az hideg, hogy igen kevés bor lőn… búza is igen kevés az nagy szárazság miatt”. Bor és búza nélkül pedig igen nehéz felfedezni az élet szépségeit.

Mindent fölfaltak, ami az aratás után még megmaradt.” És ha ez nem lenne elég, a következő esztendőben, szeptember 6-án „nagy árvíz volt, az Alsó-Barcaság több helyén az ár elöntötte a réteket és a mezőket”, a hónap végén meg „hó esett az egész Barcaságban”.

Mire rá nem vitt az éhínség!

Bizony, a fagyos éjszakák sem (voltak) ritkák szeptemberben! 1641-ben Marosvásárhely környékén

1655. szeptember 1-jén meg „olyan vihar volt Erdélyben és Oláhországban, aminőt több századon keresztül aligha jegyeztek fel.” 1712-ben ismét „szörnyű árvíz pusztított, majd ismét pestis és a sáskajárás okozott nagy károkat.”

Az 1718-as esztendőt aztán ismét a „legszárazabbként” aposztrofálták, ami nem csoda, hiszen „9 hónapig egy tsepp esső se volt.” A következő évben meg ezt jegyezték fel:

Az éhínség okozta szenvedés vélhetően csak a hírek szárnyán terebélyesedett kannibalizmussá, de jól szemlélteti a korabeli állapotokat. És akik ezt gyerekként túlélték, azok 1747-ben újabb „igen nagy szárazsággal” szembesültek, „úgyhogy csak Szt. Mihály napja után lehetett megkezdeni a vetést.”

Vihar, hideg, forróság

Hasonló szeptemberi vihart Udvarhely környékén is feljegyeztek 1793-ban, amikor is „nagy szél volt, sok istállóknak, csüröknek fedelét vetette le, asztagokat, templomokat csonkitott s házakat mozgatott.”

Ugyancsak a „szépségnél” maradva, 1815-ben „Erdélyben szeptember hónapja és október eleje tsaknem mindenfelé esős idővel mult, melly miatt vizek megáradván a’mezőkön lévő takarmányban nagy kárt okoztanak.” 1828: „…hogy a Sáskáknak egy serege… is megérkezett, s már tized napja, hogy ott vesztegel. Háromszék is tele van vele, Moldovából jő által Erdélybe, hol még sokkal több van.”

Ezt még a „forró melegség” is tetézte, ugyanis szeptember 10-től „fogva felette nagy grádussal hág; maguk az oláhországiak rég nem értek oly hév nyarat.

Még nem léptünk ki teljesen a kis jégkorszakból, amikor 1840. „szeptember közepe igen forró időjárással telt, Brassóban szeptember 19-én 30 Celsius-fokot mértek. A következő ősszel

1847. „szeptember végén Háromszékben már havazott, Bereczk vidékén 1 singnyi magas hó fekszik.” Ehhez nem árt tudni, hogy a sing 30 cm-nek felelt meg!

A havazás különösen Imecsfalva és Kovászna közt olyan erős volt, hogy még hétfőn, a kora reggeli órákban is néhány centis hóréteg borította a mezőt. Az állóvizek az egész Háromszéken vékonyan befagytak, és a hegyeket fehér, télies hótakaró borítja körös-körül, merre a szem ellát. A tragikusan hamar beköszöntött fagy és hó különösen a zöldség-, virág- és gyümölcstermésben borzasztó sok kárt okozott.

„Éhínség fenyegeti Székelyföld egy részét az abnormis gazdasági esztendő miatt” – kongatta meg a vészharangot a Keleti Újság 1933. szeptember 23-i száma, és aligha véletlenül, hiszen „a szénatermés nem ér pénzt, alig lehetett az eső elől hazalopni, a sarjúval szintén így vagyunk. A kalászosok még sikerültek, de egyéb terményünknek nem sok hasznát vesszük. A gazdálkodás az idén legalább négy héttel megkésett.

És mintha ez nem lett volna elég, „Székelyföldön is több helyütt voltak zivatarok. Gyergyóújfalun Pál Jánosnét mezei munka közben a villám agyonsújtotta.”

A kukorica beérésében abban az évben már nem is igen reménykedtek, miután „a Hargita fehéren néz le Székelyföldre, rodlizni, sízni lehet rajta,

Ezenkívül alig van nap, hogy ne hullana az eső, ami pedig kiveri a kenyeret az emberek szájából.” Ezek után már érthető, hogy azon időkben miért ragadtak olyan sokan vándorbotot a kezükbe a gazdasági világválság hatásai mellett Trianon révén is gyötört Székelyföldről! És sajnos nemcsak azon időkben…

A legtöbb csapadékot (161 mm) 24 óra alatt a Bukarest–Filaret meteorológiai állomáson jegyezték 2005. szeptember 20-án, az egész hónap legnagyobb mennyisége (434 mm) a moldvai Karácsonkőn (Piatra Neamț) hullott le 1912-ben. A csapadék legmagasabb havi átlagai: 2001-ben 115,3 liter, 1978-ban 109,6 liter, 1996-ban 104,2 liter négyzetméterenként. Legszárazabb szeptemberek: 1961-ben 3,8 liter, 2011-ben 11,8 liter, 1986-ban 14,6 liter csapadék négyzetméterenként.

Ha a mókusok sok diót gyűjtenek

Mint fentebb láttuk, szeptemberi zivataroknak nem voltak híjában az idők folyamán, érdekes módon azonban a népi tapasztalat ezek jó oldalát is megvilágítja:

Ez még annyival kiegészítendő, hogy ha másodszor is kivirágzik az akác, akkor hosszú, meleg őszre lehet számítani. A hónap időjárását a rámutató napokéból is megpróbálták megjósolni, ugyanis

A régiek azt is megfigyelték, ha szeptemberben jönnek a vadludak, korai hideget jelent,

Általában a hosszú ősz késői tavaszt ígér – azt szokták mondani, hogy

Más megközelítésben: sok makk szeptemberben, sok hó decemberben.