– fogalmazott a korzikai képviselő, aki szerint az állam félelme szürreális, az autonómia pedig alapvetően része az európaiságnak. Elmondása szerint a saját harcok sikere a demokratikus támogatottságnak tudható be, ugyanakkor beismerte: szükség van olyan államot képviselő politikusokra, akikben megvan a kellő tisztánlátás arra vonatkozóan, hogy az autonómia nem destabilizálja az országot, hanem éppen az ellenkezőjét teszi.

– fogalmazott a képviselő.

– fogalmazott. Szerinte ha Románia bezárja a kapuit, Európa felé kell nyitni.

– fogalmazott Vincze Loránt. Hozzátette, hogy az európai összefogás, nemzeti kapcsolattartás elengedhetetlen. Azzal, hogy elindultak a folyamatok a FUEN-ben, hogy elindult a polgári kezdeményezés, a Minority Safe Pack, addig tétlenül álló közösségeket vettek rá a politikai cselekvésre.

Hosszú út vezet az önrendelkezésig

A Korzika autonómiájának megtárgyalásáig vezető útról szóló beszámolójában Jean-Félix Acquaviva emlékeztetett, hogy a sziget erőteljes autonómiatörekvése 1950–60-ban kezdődött, az integrációval való szembenállás pedig mindvégig jellemző volt az évtizedek folyamán. Az önrendelkezés szükségérzetét múltbéli események sorozata váltotta ki, amelyek 1975-ben kezdtek igazán elharapódzni, az algériai háborúból hazatérők Korzikára való betelepítését követően. A lázadás után két önrendelkezési folyamat indult: egy nyilvános, politikai-társadalmi mozgalom, és egy betiltott, „földalatti” törekvés.

A csúcs Claude Erignac prefektus meggyilkolása volt. Yvan Colonnát vádolták a bűntettel, ezt a képviselő szerint nagyon fájdalmas pillanatként élte meg a korzikai közösség. „Itt láttuk a büntetőhadjáratát a mélyállamnak a helyi közösség ellen. 2022 márciusában Colonnát megölték a börtöncellájában, mai napig nem tudni az igazságot” – fogalmazott a képviselő, aki szerint 2015 óta Gilles Simeoni autonomista vezető nyomdokaiba lépve egy autonómiai újjászületés irányába sikerült elindulni, amivel elérték, hogy a fegyveres ellenállási mozgalmat megfékezzék. Ezt követte a kiegyezési folyamat.

A jelenről

Előbb a korzikai polgárokat kellett meggyőzni, milyen úton kell haladjanak, utána a francia kormánnyal való tárgyalás következett. Először 2015-ben a helyi közösségekben, majd politikai szinten is lehetővé vált, hogy az autonómia győzedelmeskedjen. Elérték, hogy a parlamenti képviselők többsége, a szenátusbeli képviselők fele autonómiapárti legyen, ugyanakkor Korzikának európai parlamenti képviselője is lett.

– mondta Jean-Félix Acquaviva, akinek meggyőződése: tüntetés nélkül nem lett volna előrelépés.

A tárgyalások nem voltak egyszerűek. A képviselő szerint a francia köztársaság továbbra is egy rendkívül centralizált, magabiztos állam, és ez annak ellenére van így, hogy a választók akarata más irányba mutat. Február 23-án azonban eljött az a történelmi pillanat, amely során a sziget politikai képviselőinek 90 százaléka az önrendelkezés mögé állt. Ezt követte a francia belügyminiszterrel történt megállapodás, a francia állam elfogadott egy alkotmányos szövegtervezet. Jelenleg azt remélik, szeptemberben döntést hoznak az ügyben.

„Ennek ellenére még mindig nem vagyunk a végén. Meg kell győzni a nemzetgyűlést, a szenátust, mindkettőnek egyszerű többsége van a szöveget érintve, ha mindkét házban megvan a többség, akkor lehet az alkotmányozó nemzetgyűlést összehívnia az elnöknek Versailles-ban, és ugyanakkor majd háromötöd arányban kell elfogadni az alkotmányszöveget” – vázolta. Acquaviva szerint a csata még előttük áll, de megnyerhető: elsöprő érvük az, ha a köztársaság nem fogadja el a demokratikus játékszabályokat – még hogyha ez a tudat mélyén történik is –, akkor az állam a diktatúra felé mozdul el.

Türelem és munka

A beszélgetés végén Kulcsár-Terza József levonta a következtetést, miszerint a székely autonómiára való törekvésben jó úton járnak, de türelemre és nehéz munkára van szükség. „Ha ezt betartjuk, lehet eredménye. Ha feladjuk, el fogunk esni” – vélekedett.