Nem véletlen, hogy látogatásának első napján, Kolozsváron tett Facebook-bejegyzése – ,,köztársasági elnökként kiemelt feladatomnak tartom az összmagyarság képviseletét, így számomra nincs különbség a tekintetben, hogy valaki határon innen vagy túl él. A magyar az magyar, s pont” – kiverte a biztosítékot a jól működő román–magyar kapcsolatokban ellenérdekelt román külügyminiszternél, Bogdan Aurescunál. A román politikus hadoválásai nemzetközi jogról, jó szomszédsági viszonyról és az 1996-ban megkötött román–magyar alapszerződés előírásairól annyira semmitmondóak, hogy a rosszindulaton kívül érdemi üzenetet nem közvetítenek.

A román külügyminiszter részéről megmosolyogtató a 26 éve megkötött román–magyar alapszerződésre hivatkozni, amikor a román fél még a magyar szempontból teljesen vérszegény államközi egyezség előírásait sem hajlandó felvállalni és betartani. A szerződés értelmében az államközi együttműködés alapvető fórumaként megnevezett román–magyar vegyes bizottság egy évtizede nem működik, nem hoz döntéseket.

Tizenegy évvel ezelőtt a mai külügyminiszter, Bogdan Aurescu volt a vegyes bizottság román társelnöke, és őmiatta szakadt meg az érdemi munka, mivel a magyar fél felvetéseiből szinte semmi nem valósult meg. Ilyen előzmények után a román külügyminiszter részéről az egyetlen tisztességes megnyilatkozás az volna, ha mélyen hallgatna.

Az elmúlt harminc évben a román politikusok részéről minduntalan visszatérő magyarellenes retorika gyökerei visszanyúlnak a Trianon utáni román politizálásba, amit később a Ceaușescu-rendszer emelt tökélyre, az 1989. decemberi rendszerváltás után pedig ezt az örökséget vették át a román–magyar kapcsolatokban.

A Románia belügyének tekintett erdélyi magyarság szlogenje már rég megkopott azzal, hogy a budapesti kormányok „egységes, élő szövetként” tekintenek a Kárpát-medencei magyarságra, ami erkölcsi és anyagi támogatást jelent. Ez azt is biztosítja, hogy a magyarországi hivatalosságok bármikor eljöhetnek a trianoni határokon túl rekedt nemzetrészek tagjaihoz, hogy bátorítsák őket a napi küzdelemben.

Az idén Gyulafehérváron megtartott Református Egység Napját egy szintén fontos gesztus előzte meg, amikor a Nagyenyedi Református Egyházmegye tíz újonnan felújított templomában a Kárpát-medence államaiból érkezett tíz püspök hirdette az igét. Fontos üzenet volt ez a szórványosodó dél-erdélyi magyarság számára, hogy nincsenek egyedül: az anyaország figyel rájuk. E templomok közül az elmúlt hónapokban alkalmam volt többet is meglátogatni, így meggyőződhettem róla, hogy egy felújított egyházi hajlék milyen hatással van a helyi aprócska gyülekezetekre. Sok közösségbe új életet lehelt: azok is visszatérnek a helyi magyar közösségekbe, akik az elmúlt évtizedek során eltávolodtak tőle. Sok templom mellé óvoda épült, vagy ezeket most tervezik, folyik tehát a szórvány megtartásáért a küzdelem.

Nem is látogathatott volna jobb helyre Novák Katalin, aki az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkáraként korábban is figyelt az erdélyi fejleményekre. Egy vele készült interjúmban arra a kérdésre, hogy a családbarát programok mennyire tudják visszafordítani a fogyást, 2019-ben ezt válaszolta: „Nem lesz egyszerű megállítani vagy visszafordítani a folyamatot, de erre vállalkoztunk. Szeretjük nagy fába vágni a fejszénket… Az erdélyi magyar közösség nélkül azonban nincs esélyünk. Mi csak segíteni tudunk.”

Új tisztségében Novák Katalin új ígéretet kínál az erdélyi magyarok számára. Dél-erdélyi látogatása az erdélyi magyar megmaradásért folyó küzdelem fontos üzenetének számít.