Az 1848-as forradalom kitörésének évfordulóján például nagy ívű szónoklatokat lehet tartani a szabadság fölöttébb szükséges voltáról, kiemelve azt, miben látják a szónokok a szabadság maradéktalan megvalósulásának módozatait, illetve azt, hogyan küzdenek ők és pártjaik érte.
Nem történt ez máshogy idén sem: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Nagyszalontán elmondott beszédében arról értekezett, hogy az autoriter politika gyomját, élősködőit el kell távolítani a szabadság kertjéből.

Úgy vélte, Romániában ma „kemény harcot vív a látható állam a láthatatlan állammal, a választott politikusok az erőszakszervezetek titkos koalíciójával”, és míg a látható hatalmat, a politikusokat le lehet váltani, az erőszakszervek titkos koalíciója nem váltható le parlamenti választásokon. Ennek nyomán kijelentette: Romániának választania kell a jogállam, a parlamentáris demokrácia és a láthatatlan, de autoriter hatalom között.

Ami szépen hangzik, és üdvösnek is tűnik, csak az a gond, hogy a beszédben alaposan összemosta a jelenlegi, szociáldemokrata-liberális kormánykoalíció által a korrupcióellenes ügyészség és általában az igazságszolgáltatás lejáratására kitalált összeesküvés-elméleteket a magyar közösséget a román hatalmi szervek – köztük az igazságszolgáltatás – részéről ért valós jogsérelmekkel. Mindez persze annak fényében, hogy az RMDSZ írásos megállapodást kötött a koalíció parlamenti támogatásáról, és államtitkárokkal rendelkezik, tehát másfél lábbal a kormányban van, nem csoda, ugyanakkor érdemes szétszálazni a dolgokat.

A kormányoldal, mint ismeretes, mindent megtesz annak érdekében, hogy lejárassa a korrupcióellenes küzdelmet. Erre minden oka meg is van, hiszen a nagyobbik kormánypárt egyik volt miniszterelnökét már kétszer is elítélték korrupció miatt, egy másik ellen két eljárás is zajlik, jelenlegi elnöke ellen pedig már szintén született jogerős ítélet választási csalás miatt, és hivatali visszaélés miatt is vádat emeltek ellene. A kisebbik kormánypárt elnökének hamis tanúzás vádja miatt kell a bíróságot járnia.

Ilyen körülmények között nem csoda, ha kézzel-lábbal azon igyekeznek, hogy egyrészt ellehetetlenítsék a korrupcióellenes ügyészség munkáját, másrészt csökkentsék a korrupciós bűncselekményekért kiróható büntetés mértékét, illetve részleges közkegyelmet hirdessenek.
És mivel az RMDSZ több politikusa ellen ugyancsak korrupció gyanúja miatt indult eljárás, a magyar szervezet is csatlakozott hozzájuk.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a korrupcióellenes ügyészek nem követtek és követnek el hibákat, sőt visszaéléseket – a magyar iskolák elleni eljárások, illetve az újraállomosítás kikényszerítése is ezek közé tartozik. Még azt sem zárjuk ki, hogy valóban van olyan RMDSZ-es politikus, aki ártatlan az ellene megfogalmazott vádakban – de azért túlzás minden egyes esetben visszaélést, illetve magyarellenes lépést láttatni. Az meg igazából kormányhatáskör, hogy az RMDSZ-elnök által szintén említett marosvásárhelyi orvosi egyetemet akár peres úton is rákényszerítsék a magyar főtanszék létrehozását kötelezővé tevő törvény betartására – és ha jól emlékszünk, az annak elfogadása óta eltelt években is volt már kormányon az RMDSZ, mégsem vitte keresztül.

A kormányoldal amúgy most taktikát változtatott, és a jelek szerint megpróbálják az új igazságügy-miniszter segítségével meneszteni a korrupcióellenes főügyészt. Ennek – illetve az ügyészség elleni újabb támadások – igazolására az alkotmánybíróság ítéletét lobogtatják, miszerint a DNA túllépte a hatáskörét akkor, amikor a Btk. módosítását szolgáló, vitatott 13-as sürgősségi kormányrendelet elfogadásának törvényességét vizsgálta. Persze ebben is lehet igazság – ugyanakkor az alkotmánybíróság ítéleteinek hitelességét is megkérdőjelezhetővé teszi, hogy néhány hónapja a nagyobbik kormánypárt egyik volt politikusa áll az élén – nem mintha azelőtt sokkal hitelesebb lett volna, amikor a másik politikai oldal egykori parlamenti képviselője vezette a testületet.
(Apropó, ha kívülállóként megfogalmazhatnánk egy javaslatot: ha valóban az igazságszolgáltatás függetlensége és a hatalmi ágak szétválasztása a cél, akkor tiltsák meg, hogy a továbbiakban jelenlegi vagy volt pártpolitikusok az alkotmánybíróság tagjai lehessenek.)

Szóval most ott tartunk, hogy a még az ebben a kategóriában bivalyerős romániai mezőnyben is a legkorruptabbnak tartott posztkommunista párt az általa lélegeztetőgépen tartott, magát liberálisnak mondó minicsatlósával, az ALDE-val együtt ott üti a korrupcióellenes ügyészséget, ahol éri, ebbe az akcióba pedig az RMDSZ is kötésig beleállt.

Pedig amit szabadságharcnak szeretnének láttatni, az kívülről inkább úgy tűnik, mintha a politikum egész pályás letámadást indított volna a korrupcióellenes küzdelem és az igazságszolgáltatás ellen. És élünk a gyanúperrel, hogy valójában belülről is.