Az viszont nagyon dühítő, ha azok, akik kezében ott volt a kés is, kenyér is, sőt ezzel folyamatosan el is dicsekedtek, egyszerre lerázzák magukról tetteik sarát, és úgy ágálnak, mint a ma született bárányok. Egyre gyakrabban hallani például az előző államelnököt, ezúttal félretéve az oly sokszor és olyan bántóan bevetett gügye heherészését, rétori komolysággal előadni, mennyire kártékony a közéletben a szolgálatok rendszere.

Sokan emlékszünk arra, ahogy nevetgélve az egész országot megzsarolta, bejelentve: ő a leginformáltabb ember, mindenkiről mindent tud, és ha arra lesz szükség, nem átallja majd az illető dossziékat előkapni. Arra is emlékszünk, amikor tíz év után végre távozott az elnöki rezidenciából, és ugyancsak vidáman mondta, a sok iratcsomót teherautók szállítják neki haza. Mindez hirtelen elfelejtődött, most dörög és villámlik „a” rendszer ellen. Sötét erőket, összefonódásokat, többrendbeli összeesküvéseket emleget. És az azelőtt egekig magasztalt titkosszolgálatokat – hisz ezekről van szó, nem holmi mindennapos toldozó-foldozó, javítgató szolgáltatásokról – egyenesen a sátán kebeléből előrántott szörnyképződménynek mondja, a korrupcióellenes ügyészséget pedig valami ehhez hasonlónak. Holott ez épp az ő vezénylete alatt vette fel az „asszonynevét”, lett PNA-ból DNA, és talán jelenlegi vezetőjét is épp őkelme kente fel főügyészből még főbb ügyésszé. Igaz, akkoriban még az ő és lányai mismásolásait takargatták, de változik a világ.

Ez a helyzet az összevissza beszélő volt miniszterelnökkel is, akinél még az sem mindig igaz, amit kérdez. Ebbe a démoni retorikába erősen besegített utóbbi egyén kebelbarátja, a daliás szökevény, aki bőszen küldözgeti üzeneteit, de odáig már nem futja a vénájából, hogy teljes életnagyságban kiálljon színt vallani. De bármennyire is csűrjük-csavarjuk, ennek az egész hirtelen jött rendszerszidásnak megvan a jól meghatározott célja: akinek a legtöbb vaj van a fején, szokás szerint most is az ágál leginkább, igyekezvén mindenkit sakkban tartani. Arra nem is gondolnak, hogy ennyi hazugságtól az a bizonyos szita is erősen felfeslett, és már azok is átlátnak rajta, akik nemrég még hitték a félrebeszéléseket. A sakkban tartásról pedig csak annyit: számukra ütemesen közeleg a matt!